Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 31
- Pelenkaügy
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Pelenkaügy
Középsőt nem érdekli a szobatisztaság. Próbálkoztam
én már mindennel: szép szóval, mesével,
narancscukorkákkal, „elrémisztő” történettel,
amelyben a kisfiú, aki pelenkás, nem mehet
oviba, és így tovább. Az idő viszont szorít,
szeptemberben indul az új óvodaév, vészesen
fogynak a napok.
Kétségbeesésemben vettem
egy csodacsomagot:
egyik kiváló pelenkagyártónk
bizton ígéri, hogy gyermekem
játszva leszokik a pelenkáról.
Leültem, és elkezdtem
tanulmányozni a vásárlói
tájékoztatót. Ezek annyira
rendesek – állapítottam
meg –, még kis mesekönyvet
is csomagoltak hozzá. Erre
szokták mondani marketinges
nyelven, hogy ingyen
ajándék. Nagyon köszönjük.
Tehát eldobható bilire szoktató
pelenka. Szent Kleofás!
De hiszen én nem szeretnék
minden pisi után új bilit venni…!
Nem ez az egyetlen eset,
mikor a rossz szórend vagy
egy hiányzó vessző miatt
teljesen megváltozik a mondat
értelme. De sebaj, lelkes
anyukaként olvasom tovább
az ingyenes ajándékot, nem
csinálok ügyet e hibából.
Nézegetem a kis színes lapozót, amelyben
egy hölgy rímekkel, szótagszámokkal próbálkozik.
Véleményem szerint kimaradhattak az
életéből Weöres Sándor gyermekversei, mert
különben aligha merészkedett volna ilyen vizekre.
Távol áll tőlem a statisztika, de nem tudtam
megállni, hogy ne számoljam össze a költeményben
előforduló vesszőhibákat. Tizenkét
négysoros versszakban hét vesszőt használt a
harmincöt helyett (egyet feleslegesen). Hogyan
lehetséges az, hogy hetekig nem használja a
vesszőt, és egyszer, mikor végre kiteszi, pont
oda, ahová nem kell?…
Felidegesítettem magam, pedig az egész
nem ér ennyit. Nyelvünk mostohagyermekének
érzem a vesszőt, kicsit úgy, mint a közlekedésben
az irányjelzőt. Az emberek nem látják,
hogy az életük múlhat ezen a kis narancssárga
jelzésen, s hogy legtöbbször mondatunk értelme
is a helyesen kitett vesszőn nyugszik. Azt
már csak halkan említem meg, hogy a zsenge
poéta nem ismeri a helység és helyiség szó közötti
különbséget sem.
Felelősségünk óriási: meg kell óvni gyerekeinket
a szeméttől, de ha lépten-nyomon a roszszat
látják, hogyan védjük őket? Tennünk kellene
valamit az egyre hanyagabb, tökéletlenebb
mondatok ellen.
Kölyökkoromban, mikor hétfőn még nem
volt tévéadás, a rádióban szépen beszéltek a
bemondók, és a televízióban is törekedtek a helyes
magyar kifejezések használatára. Ma már
nagyítóval kell keresni az igényesen fogalmazó,
helyes kiejtéssel beszélő tévést. A reklámszövegek,
feliratok pedig ontják magukból a
durva hibákat, a magyar nyelvtől idegen kifejezéseket.
Túléli-e nyelvünk, hogy nem szeretik eléggé,
elhanyagolják, mostohagyerekként bánnak vele?
Mindenesetre maradok inkább Weöres
Sándornál, a kis cinege cipőjénél vagy Arany
Laci ürgéjénél, ha gyerekeimnek mesélek, olvasok.
Kívánom, hogy mások is megérezzék felelősségüket,
és szívügyüknek tekintsék a nyelvápolást,
mert különben már unokáink sem fogják
beszélni anyanyelvünket.
No és mi van Középsővel? Köszöni szépen,
jól érzi magát a pelenkában…
Ma-Ma-Szek
::Nyomtatható változat::
|