Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 31
- Határokat átlépve – erdélyiek beszámolója a Szélrózsáról
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Határokat átlépve – erdélyiek beszámolója a Szélrózsáról
Hol a határ? Még sokat kell utazni a határig? – kérdezték türelmetlenül az Erdélyből
a Szélrózsa találkozóra utazó fiatalok. Hosszú volt az út. Mintegy tizenhat óra után
végre megérkeztünk Kőszegre. A nap egy kicsit nehezen indult. Hosszú sorok a zuhanyzók
előtt, majd a frissítő fürdő után páran, akik éppen nem az utazás miatt kimaradt
alvásmennyiséget pótolták, rövid sétát tettek a városban.
A nyitóáhítaton a Szélrózsa-dal két mondata igen belefészkelte magát a fülembe:
„A szélrózsa minden irányából hozzád érkezünk. Áldj meg minket, erős várunk, Istenünk.”
Igen, mi is ide érkeztünk az erdélyi szélrózsa minden irányából: a Barcaságból,
Sepsiszentgyörgyről, Temesvárról és Aradról. Mintegy százhatvanan országhatárokat
léptünk át, hogy a Határtalan jelenlétében a határon kívüli és belüli testvérekkel
találkozhassunk. A hét áldásaira várunk. Fürkésző szemekkel kutatjuk az ismerősöket,
kíváncsian lapozzuk a programfüzetet, és bennünk van a kérdés: ki számára leszek
áldás, és ki vagy éppen milyen program lesz áldás számomra?
Az erdélyi csapat a szállásul szolgáló kollégium egy teljes szárnyát elfoglalta. Külön
szobaközösségeket alkottunk, így lehetőségünk volt arra, hogy a gitáros ébresztő
után tíz perc erejéig a napi ige fölé hajolva szobánként elcsendesedjünk. De szobák
közötti vetélkedőt is szerveztünk, mely abból állt, hogy különböző kérdőíveket osztottunk
ki, melyeket az adott szobaközösségnek közösen kellett kitöltenie. A kérdőívek
bibliaismereti, egyháztörténeti, szépirodalmi, valamint az előző Szélrózsa találkozókhoz
és Kőszeghez kapcsolódó kérdéseket tartalmaztak.
Pénteken került sor a találkozón a határon túliak bemutatkozására. Rövid programmal
készültünk. Az apácaiak táncoltak, a temesváriak énekeltek, a székelyzsomboriak
citeráztak, a hétfalusiak furulyáztak és verset mondtak. Élmény volt külföldiként külföldivel
találkozni, beszélgetni, játszani. Ugyanezen a napon jelen volt a találkozón Adorjáni
Dezső Zoltán püspök és családja is. Együtt vonultunk ki Kőszeg főterére, a „Szélrózsa
térre” ahol sikerült igazán egy csapattá kovácsolódnunk. Közösen énekeltük a jól ismert
ifjúsági énekeket, együtt hallgattuk Isten igéjét, játszottunk, sőt még táncoltunk is.
S hogy mi tetszett a legjobban? Mindenkinek más. Sokan a táncházakat nem hagyták
volna ki. Másoknak a lovaglás volt nagy élmény. A fiúk nem hiányozhattak a különböző
sportvetélkedőkről. Aztán voltak, akiknek az éjszakai túra vagy a mozgássérült-
passió jelentett áldást. De felejthetetlen élményt nyújtott a buszos kirándulás is
a Hétforráshoz, valamint az Írott-kőhöz. Több fiatal nagy örömmel segédkezett a Tamás-
misén és a taizés elcsendesedéseken.
Felemelő érzés volt átélni a közös reggeli és esti áhítatokon, a záró istentiszteleten,
hogy mindannyian egy test vagyunk, és a Határtalan közösségében megszűnnek a határok,
amelyek eddig elválasztottak minket egymástól. Éppen ezért nehéz volt az elszakadás;
valamelyest könnyített rajta a hazafelé vezető úton való közös éneklés, a különféle
élmények felidézése, valamint a balatonfüredi fürdőzés. Reméljük, hogy két év
múlva is átélhetjük a határokon túliak és a határokon belüliek egységének áldását.
Fejér Olivér lelkészjelölt (Kolozsvár)
::Nyomtatható változat::
|