Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Farkasné Kőrösi Krisztina egy diakóniai projekt tervét ismerteti

A tavaly õszi egyházkerületi közgyûlésen fogalmazódott meg az a javaslat, hogy az egyházi események nagy száma, illetve torlódása miatt – egyszersmind takarékosság okából – idén az egyházközségi elnökségek konferenciája kapcsoltassék össze a munkatársképzõ nappal. Így is történt, szeptember 12–13-án telt házzal zajlottak a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület ezen alkalmai a révfülöpi Ordass Lajos Oktatási Központban. A téma a pályázati rendszerek bemutatása, valamint a házi diakónia volt.

A péntek esti vacsora után Erdélyi Károly, az egyházkerület pályázati referense Pályázati lehetõségek – gyülekezeti fejlesztési források címmel tartott elõadásában ismertette a legfontosabb tudnivalókat a hazai és az európai uniós pályázatokkal kapcsolatban. Elmondta, hogy munkacsoportjának feladatai közé sok minden tartozik a projektgyûjtéstõl a képzéseken és a tanácsadáson keresztül a stratégiaszervezésig. Egy központi támogatási rendszer kidolgozását végzik – hiszen óriási pénzösszegekrõl van szó. Mint kifejtette, az eddig benyújtott 515 projektbõl 280 érkezett a dunántúli kerületbõl, közel tízmilliárd forint értékben. Az egyházkerület nemcsak a beadott projektek számában, hanem abban is élen jár, hogy elsõként kezdték el itt a munkát minõsített pályázatírók. Az elõadó szerint jó lenne, ha minden gyülekezet stratégiát készítene a következõ tíz-tizenöt évre, mert így jobban ki tudnák használni a pályázati lehetõségeket.

A nap Gabnai Sándor áhítatával zárult. A Soproni Egyházmegye esperese az állatvilág néhány tagjának ösztönös viselkedésén keresztül mutatta be, hogy milyen fontos lenne az emberi közösségekben is az összefogás, a testvériség.

Másnap reggel – Bajuszné Orodán Krisztina nagyvelegi lelkész áhítata után – Ittzés János püspök a délelõtti elõadások bevezetõjeként elmondta, hogy gyülekezeteinkben egyre inkább fel kell hagyni a lelkészközpontú modellel. Egyházunknak vannak tartalékai, és az elõttünk álló idõszakot minél inkább ki kell használni.

A diakónia témakörében elsõként felszólaló Janurikné Csonka Erika, a Szarvason mûködõ diakóniai és módszertani központ vezetõje A gyülekezeti diakónia új lehetõségei címmel tartott elõadásában elmondta, hogy a második világháború után az egyház a templom falai közé szorult. Egyetlen kitörési pontja maradt: az idõsek és a fogyatékosok közötti szolgálat.

A rendszerváltozás után is sok szeretetotthont alapítottak hazánkban. Öregedõ társadalomban élünk, és az önkormányzatok kötelezõ feladatai közé tartozik az idõsekrõl való gondoskodás; ezt átvehetjük tõlük, hiszen így üres ingatlanjainkat funkcióval tölthetjük meg. Az új szociális ellátási formák bevezetése által új lehetõségek nyílnak meg az egyház elõtt, az étkeztetéstõl a házi segítségnyújtáson, az idõsek klubjának üzemeltetésén át egészen az utcai szociális munkáig.

Farkasné Kõrösi Krisztina nádasdi lelkész egy Dunántúlon megvalósítandó diakóniai projekt tervét ismertette. A megüresedett nádasdi parókiával kapcsolatban szõttek terveket; felmerült családi napközi, idõsek klubja és lelkigondozói központ létesítésének ötlete is. A polgármestertõl megérdeklõdték, hogy tervük beilleszthetõ-e a falu programjába. Válaszként azt kapták, hogy a településen a házi segítségnyújtás nincs megoldva. Ezután kezdtek az igények felmérésébe; ennek egyik eleme volt a „próbanap”, amelyre sokan eljöttek. Sõt a körjegyzõ kérésére még öt településre kiterjesztik munkaterületüket. Reménységük szerint 2009. szeptember 1-jétõl kezdhetik meg mûködésüket Nádasdi Evangélikus Szociális Központ néven.

Ebéd után ifj. Zászkaliczky Pál informatikusnak, az Evangélikus Szolidaritási Alap elnökének a referátuma következett. Az elõadó ismertette az országos elnökség megbízásából végzett felmérését, amelyre a majdan (január 1-jével) hatályba lépõ szolidaritási törvény megalkotásához volt szükség. A jogszabály az egyházban is fontos nyugdíjkérdést igyekszik rendezni.

A hétvégi együttlét úrvacsorai istentisztelettel zárult. Ittzés János püspök 1Jn 4,19 alapján tartott igehirdetésében hangsúlyozta, hogy nem véletlenül születtünk erre a világra. Isten elõbb szeretett bennünket, mint mi õt. Akkor áll helyre a bibliai értékrend, ha minden, amit teszünk, csak válasz Isten megelõlegezett szeretetére.

Menyes Gyula

::Nyomtatható változat::