Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

SOLYMOS TAMÁS: SZERETET-VENDÉGSÉG

Tiszta levegõ, nyugodt környék, apró patak, felette romantikus, ívelt híd, körös-körül zöldellõ növényzet. Ideálisabb környezet nem is létezhetett volna a fele-más nap számára, amelyet szeptember 13-án második alkalommal rendeztek meg a budapesti II. kerületi Klebelsberg Kultúrkúriában. Idén részt vett a programon a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) mozgássérültekkel foglalkozó Bárka szakcsoportja is.

De mit is jelent ez a „fele-más” kifejezés? Ilyen is, olyan is? Fekete és fehér? Jó és rossz? Nem. Hiszen semmit és senkit nem lehet kategorizálni. A világ sokszínû, nincs két egyforma élettörténet.

Világok találkozása

Azért fele-más, mert a résztvevõk fél napot – reggeltõl estig – megszokott közegüktõl éltérõ környezetben tölthettek. Értelmileg korlátozottak, mozgássérültek, mentális/ pszichés zavarokkal küszködõk, látássérültek és ép emberek gyûltek össze, hogy a sajátjukétól eltérõ életformákat ismerjenek meg. Számos, párhuzamosan zajló program adott erre lehetõséget délelõtt tíz órától este hétig.

Ember és ember között a mûvészet szolgált kapocsként. Leginkább a képzõmûvészet, a pszichodráma, a színdarab, a zene, a tánc, illetve a mozgás és érzékelés által lehetett betekintést nyerni a különbözõ „világokba”, tapasztalatokat, élményeket, értékeket meríteni vagy éppenséggel kifejezni. Ezenkívül láthattak a résztvevõk segítõkutya-bemutatót, elsajátíthatták a Braille-írás rejtelmeit, a bátrak pedig tolókocsiba ülve mehettek végig egy kifejezetten erre a célra kialakított akadálypályán.

Szeptember 28-ig a kultúrkúria ad helyet a Kerékvilág címû kiállításnak, tehát ismét megtekinthetõk a Mevisz mozgássérült- táborairól és -passiójáról készült mûvészi fotók, Solymos Tamás és Tekus András mûvei.

Gyertyák a Meviszben

A Mevisz-Bárka néhány tagja egyórás elõadásban mutatkozott be. Koltainé Somogyi Lilla, a Mevisz irodavezetõje kezdte a hivatalosabb részt, majd éneklés után a kis csapat egy történet eljátszásába kezdett. A békérõl, a hitrõl, a szeretetrõl s a reménységrõl. Az elején négy gyertya égett, de a végén már csak a reménységet szimbolizáló kanóc lángolt. A legvégén azzal az eggyel újból meggyújtották a másik hármat; mert ahol remény van, ott hit is van; ahol hit van, ott a szeretet; ahol szeretet van, ott béke is.

Muntág Vince, az egyik táborozó – a tolókocsisok oldaláról – nagyon vidám, lendületes beszédet tartott arról, hogy mit is jelentenek a Mevisz-táborok a mozgássérülteknek és segítõiknek egyaránt: lelki feltöltõdést, kibontakozást és biztos pontot.

Teljes integráció

Egy fiatal lány épp mozgássérült barátnõjének segített Braille-írással leírni a nevét, miközben egy Down-kóros leányzó a segítõjével odament megnézni a mûveletet. Mindebben benne volt a felemás nap célja, lényege. És mindaz, ahogyan a világnak mûködnie kellene mindenütt és minden percben…

Tónay Marianna

::Nyomtatható változat::