Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 38
- Késõ bánat?
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Késõ bánat?
Tisztelt Szerkesztõség!
Mint az EvÉlet több évtizedes hûséges olvasója, nem egyszer estem kísértésbe, hogy
egyes – egyházi életünket érintõ – cikkekkel kapcsolatban véleményt nyilvánítsak. Ez
történt most is, amikor lapjuk 33–34. számában elolvastam dr. Bencze József országos
rendõrfõkapitány úrnak a történelmi egyházak vezetõihez küldött levelét.
Elnézést kérek a következõ profán kitérõért. Nemrég láttam a tévében egy, az
1940-es években készült magyar filmet, amelyben többször felhangzott az alábbi sláger:
„Késõ a bánat, kedvesem…” Nos, helyben vagyunk, mivel ez a megállapítás pontosan
illik az egyházakhoz intézett S. O. S. segítségkérésre. Mert mirõl is van szó többek
között az írásban? Idézek:
- „…Úgy gondolom, akadnak olyan fiatalok, akiket (…) a kétszeres világbajnok Mika Häkkinennek
a figyelemfelhívó kampánya nem ér el, viszont a lelkészükre hallgatnak. (…) Az istentisztelet,
a hittan- vagy a bibliaóra ideális fórum lehet a fiatalok megszólítására…” – Már itt
nagy tévedésben van a rendõrfõkapitány úr. Ugyanis azok a fiatalok, akik az említett
helyeken egymással találkoznak – hitem és meggyõzõdésem szerint –, nem járnak
diszkóba, nem isznak mértéktelenül, nem ülnek ittasan a volán mögé, és nem drogoznak.
Ugyanez fordítva is igaz.
- „Egyik legfontosabb megóvandó társadalmi csoport a fiatalok sokasága.” – Csak most,
húsz év elteltével, amikor egymás után nyíltak a diszkók? Amennyiben az elsõ balesetek
után bezárták volna õket, ma nincsenek keceli halálos balesetek.
- „…a média és a szórakoztatóipar szereplõi azonban nem érhetnek el mindenkit.” – Dehogynem!
Csak éppen ellenkezõ hatást, eredményt érnek el. Úgy látszik, a rendõrfõkapitány
úr nem néz tévét. Javaslom neki, hogy csak egyetlenegy napig élvezze a kereskedelmi
csatornák kínálatát. Fertõ, ami onnan a filmekbõl, reklámokból a nézõkre zúdul.
A csábítás trükkjével biztat a gyilkolásra, a szexre. Vedd el a másikét, gázolj át
mindenkin és mindenen, aki vagy ami az utadba kerül! És nehogy kilógj a sorból,
mert akkor megnézheted magad! Nem beszélve az úton-útfélen szemünket „kápráztató”
sajtótermékek pornográf képeirõl. Hadd tanuljon a gyerek!
- A vallás alapeszményét stb., amelyre a levélíró hivatkozik, régen magukévá kellett
volna tenniük azoknak, akik az ország irányításáért, a biztonságos élethelyzet
megteremtéséért, az emberi lélek, fõleg a fiatalok lelkének a formálásáért felelõsek.
Hittestvéri üdvözlettel:
Lászik Mária (Budapest)
::Nyomtatható változat::
|