Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Azt a parancsolatot is kaptuk tõle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (1Jn 4,21)

Szentháromság ünnepe után a 18. héten az Útmutató reggeli és heti igéi felszólítanak: járjunk elhív(at)ásunkhoz méltó(an) szeretetben! Mi csak viszontszerethetünk, mert az Úr Isten elõbb szeretett minket. Ezért kérhetjük is õt: „Fordulj felénk, szabadító Istenünk, mutasd meg, hogy szeretsz minket!” (Zsolt 85,5.8; LK) Dicsõíthetjük is, mert az Úr Jézus Krisztusban jelent meg köztünk személyválogatást nem ismerõ szeretete. „Teljes szívembõl szeretlek téged, Uram, én erõsségem.” (GyLK 678,1) Melyik a legfõbb az összes parancsolat közül? Lehet, hogy fejbõl tudjuk, de a Jézus válaszában foglaltak szerint élünk-e naponta? „…az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet…” „Szeresd felebarátodat…” (Lásd Mk 12,29–31!) Luther tanítása: „Aki Istent féli és szereti, az megtartja parancsolatait.” (Kis káté) Isten megígérte: „De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” (2Móz 20,6) Ezért minden embertársunkkal kapcsolatosan csak „azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm 14,19)! Pál nekünk is ezt üzenné ma? „A testvéri szeretetrõl pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt…” (1Thessz 4,9–10a) Vagy inkább reformátorunk szavai aktuálisak még ma is? „Abban van az ördög öröme, mulatsága és fõ törekvése, hogy a keresztyének között a szeretetet megzavarva csupa gyûlöletet és irigységet támasszon. Mert jól tudja, hogy a keresztyénséget a szeretet építi és tartja meg.” Ezt írta Pál: „A parancs célja pedig a tiszta szívbõl, jó lelkiismeretbõl és képmutatás nélküli hitbõl fakadó szeretet.” (1Tim 1,5) Noha már akkor is elfordultak némelyek ettõl a tanítástól, közöttünk ne így legyen, mert a szeretet mindennél drágább kincs, és örökre megmarad! Isten is örök szeretettel szereti gyermekeit. „Bizony, erõs a szeretet…Úgy lobog, mint a lobogó tûz, mint az Úrnak lángja.” (Énekek 8,6) A felebaráti szeretet gyakorlati megnyilvánulását láthatjuk az elsõ keresztény gyülekezet életében; õk a görög nyelvûek gondozására hét diakónust választottak, „akikrõl jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel” (ApCsel 6,3). Az Úr Jézus a keresztfán végezte értünk a legnagyobb szeretetszolgálatot: életét adta a bûnösökért! S még halála elõtt is példát adott nekünk: „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket…” (Mt 5,44) Közbenjárt mindenkori megfeszít(tet)õiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34) Urunk Hegyi beszédének a summája az Isten- és emberszeretet nagy parancsának tanítása; ez a mi „több igazságunk”! „…mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Mt 5,20) – „Szeretni: nem puszta szó, / A szeretet élõ való. / Mi Jézustól tudjuk: mi az igaz szeretet…” (EÉ 574,1) És ki? Az Úr Isten!

Garai András

::Nyomtatható változat::