Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ünnepélyes körülmények között újratemetik október 21-én a pécsi székesegyházban Janus Pannoniust. A nagy humanista költő és püspök maradványait még 1991-ben, a székesegyház fűtésrendszerének korszerűsítéséhez kapcsolódó árokásás alkalmával találták meg, majd hosszabb ideig tartó, komoly antropológiai vizsgálatoknak vetették alá, hogy kizárják a tévedés lehetőségét.

Pécs huszonhatodik püspökének, vagyis Janus Pannoniusnak a csontjai horganyzott rézlemezekkel díszített fakoporsóba kerültek; a sírhely a pécsi székesegyház altemplomában, Dulánszky Nándor püspöké mellett lesz. A költő síremlékét Rétfalvi Sándor szobrászművész készíti.

Az október 21-i újratemetést emlékkonferencia és püspöki szentmise előzi majd meg, de már egy nappal korábban bárki leróhatja kegyeletét a bazilikában felállított ravatal előtt. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága mandulafát ültet a költő tiszteletére, és több vele, illetve a korával kapcsolatos kiállítás is nyílik a baranyai nagyvárosban. A pécsi püspökség pedig úgy döntött, hogy az újratemetéssel nyitja az egyházmegye fennállásának ezredik évfordulójára emlékező ünnepség- és rendezvénysorozatot, amely egyébként jövőre lenne esedékes.

A Dráva menti Csezmicén 1434-ben kisnemesi családban született Janus Pannonius földi maradványait egyébként egy véletlennek köszönhetően találták meg a pécsi székesegyházban 1991-ben, amikor a fűtésrendszer korszerűsítése miatt az altemplom nyugati fala mellett egy hosszabb árkot kellett ásni. A munkálatok közben nyolc középkori sír került elő, az egyik nagyjából a főoltár alatt helyezkedett el. Ez a hely századokon keresztül a legmagasabb rangú egyházi személyiségeket illette meg, márpedig a korabeli feljegyzések szerint Janus Pannoniust pontosan ide temették.

A humanista költőre „terelte a gyanút” az is, hogy a sírban talált csontváz bal tenyere alatt az 1464-ben megválasztott II. Pál pápa ólomból készült bullája volt. Tudvalévő, hogy Mátyás király Janus Pannoniust küldte Rómába, hogy az uralkodó nevében üdvözölje a frissen megválasztott pápát, akitől a feljegyzések szerint 1465 márciusában valóban kapott egy ólomból készült bullát. A költő itáliai útja során nemcsak Rómában, hanem Velencében is tárgyalt a török elleni küzdelem folytatásáról, valamint pápai engedélyt szerzett nagybátyja, Vitéz János pozsonyi egyetemének a megalapításához, és kódexeket vásárolt a király és saját maga számára. A fellelt tárgyi bizonyítékok tehát megerősítik, hogy a sírban Janus Pannonius csontjait találták meg.

Amúgy az említett római út volt a költő karrierjének a csúcsa. Ebben az időben rendkívül jó viszonyban volt Mátyás királlyal, több verset is írt a tiszteletére. Jellemzi a köztük lévő viszonyt a következő két sor: „Mennyi sokat tettél értem, ha sorolni akarnám, / Hát vagy ezer szájat kellene kérnem előbb.”

1471-re azonban megromlott a király és a pécsi püspök jó viszonya. Vitéz János egész köre úgy érezte ekkor, hogy a király elárulta apja hagyományát, elhanyagolja a török elleni védekezést; az elégedetlenkedők Hunyadi János egykori törökverő vezéreivel karöltve összeesküvést szerveztek a megbuktatására. Mátyás azonban idejében értesült a pártütők tervéről, és kemény kézzel, még csírájában elfojtotta a szervezkedést. Janus Pannoniusnak is menekülnie kellett a király haragja elől.

A felvidéki Léván tartózkodott, amikor megtudta, hogy Mátyás el akarja fogatni. Először püspöki székvárosába, Pécsre futott, majd 1472. március 15-én innen is továbbmenekült. Itáliába akart eljutni, hiszen ott sok barátja élt. Nagybátyja, Vitéz János jóvoltából ugyanis ifjonti korában, még 1447 és 1454 között Ferrarában Guarino da Verona iskolájában tanult. Az itt eltöltött esztendők alatt alapos humanista műveltségre tett szert, a latin és a görög nyelv mellett elsajátította a humanista poézis alapelemeit, és költővé érett. Mestere, Guarino széles körben propagálta műveit, melyek hamarosan kedveltté tették az észak-itáliai humanista körökben. 1454-ben a padovai egyetemen kánon- és római jogot tanult. Az egyetem elvégzése után itáliai körutat tett, majd 1458-ban nagybátyja, Vitéz János hívására tért haza, Magyarországra. Amikor tehát Mátyás király haragja elől menekülnie kellett, úgy gondolta, hogy Itáliában új életet kezdhet, hiszen ott kiterjedt kapcsolatrendszere volt.

Azonban az akkor már évek óta tüdőbajban szenvedő költő nem tudott eljutni céljáig, mert útközben tüdőgyulladást kapott, és a Zágrábtól nem messze lévő Medveváron 1472. március 27-én meghalt. Ott is temették el, a Remete nevű pálos kolostorban. Barátai azonban nem sokkal később titokban Pécsre szállították a hamvait, ahol is több éven keresztül egy kátrányos koporsóban rejtegették.

Amikor Mátyás király megenyhült irányában, és engedélyezte, hogy püspökhöz méltó módon temessék el, a pécsi székesegyház altemplomában a főoltár alatti sírba helyezték a maradványait. Azután, hogy sírját 1991-ben fellelték, a csontokat alaposan megvizsgálták. Az antropológusok megállapították, hogy az életkor, a magasság, valamint a betegségek mind megfelelnek a Janus Pannoniusról rendelkezésre álló adatoknak. Még a kátránynyomok is kimutathatóak voltak a nyughelyén, a megtalált sír pedig ott volt, ahol a hagyomány szerint a humanista költőt eltemették.

Ám mindezen túl mégis a Marcsik Antónia és K. Zoffmann Zsuzsa által vezetett antropológuscsapat szakvéleménye tette egyértelművé, hogy a sírban talált csontok tényleg Janus Pannoniuséi, amit egyébiránt az imént már említett tárgyi bizonyítékok is alátámasztanak. A vizsgálatban részt vevő Kárpáti Gábor Csaba így foglalta össze az antropológusok szakvéleményét: „Ha nem Janus Pannonius, akkor százszázalékos hasonmása. Egy mostani gyilkossági ügyben ezek alapján a közvetett bizonyítékok alapján azonosítani lehetne.”

Jezsó Ákos

::Nyomtatható változat::