Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A budapesti VIII. kerületi Kálvária térrõl nyílik a többnyire földszintes házakkal szegélyezett Karácsony Sándor (régen Karpfenstein) utca. Valamikor ez a városrész a fuvarosok, kocsisok kerülete volt, ahogy erre utalnak az utcaelnevezések (Bérkocsis utca, Nagy és Kis Fuvaros utca) is. Ilyen régi fuvarosház volt lóistállóval, kocsiszínnel az azóta mûemlékké nyilvánított, klasszicista homlokzatú Karácsony Sándor utca 31–33. számú épület. Ha az utcai nagykaput kitárjuk, meglepetés erejével hat a látvány. Egy kis oázis a sivár környéken. Díszfákkal, bokrokkal, virágágyásokkal teli kert, szép, festett padokkal. Kétoldalt komfortos, egyszobás lakások, hátul, a valamikori istálló helyén szépen kialakított istentiszteleti hely. A józsefvárosi gyülekezet területén mûködõ Mandák Mária Evangélikus Szeretetotthon október 12-én fennállásának ötvenedik és az otthon emeletén kialakított diákszálló megnyitásának tizedik évfordulóját ünnepelte.

A tizenhét pesti gyülekezet közül a józsefvárosi a legkisebb, elsõként mégis itt indult meg – otthonépítés formájában – a diakóniai szolgálat. Az esti emlékezõ együttlét megható pillanatokat tartogatott. Túrmezei Erzsébet és Bodrog Miklós énekeit énekelte a gyülekezet, amely ezúttal megtöltötte a templomot. Az alkalmat Horthy Ákos felügyelõ köszöntõ, majd lezáró szavai keretezték.

Az igehirdetés szolgálatát Gyõri Gábor esperes végezte Jn 15,4–5 alapján. Ház és kert ez a Karácsony Sándor utcai intézmény, de Jézus által a ház otthonná, menedékké vált, amelyben lelki gyümölcsök termettek. Ez mind Jézus által történt, akinek kertészei – többek között – Kertész Géza lelkész és felesége voltak – mondta.

Az igehirdetés után Túrmezei Erzsébet Szóljon az ének! Zengjen a hála! címû versét Kerekesné Frankó Emília adta elõ nagy átéléssel.

Az otthon fél évszázados és a diákotthon évtizedes történetét Kertész Géza ismertette. Gondolatait „lakásból otthon – otthonban otthon – nem csak kenyérrel él az ember” címszók alatt foglalta össze. Kiemelte: a kor igénye adta az ötletet, hogy a tetõtérben diákotthont alakítsanak ki, mivel a tetõfelújítás elkerülhetetlenné vált. A gyülekezet az építkezést saját erõbõl végezte az akkor induló Mevisz (Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség) lelkes támogatásával. Az egykori meviszesek – többen szakemberek – ingyen, szeretetbõl dolgoztak: Mezõsi György faipari szakmérnök, Andorka Eszter, Csorba Gábor, Kertész Lea, Kertész Szabolcs, Urbán István, dr. Cserháti Péter, Stefner Ferenc, Vértesy Róbert, Frenkl Gábor. A kivitelezés nagy részét Gõcze Sándor gondnok végezte.

A diákotthonnak jelenleg tizennégy szobában huszonkilenc egyetemista lakója van. Gõcze Sándorné gondnok kicsit édesanyja is a diákoknak. Az idõsek gondozónõje László Anna Mária, aki nagy empátiával végzi mindennapi munkáját. Férje, László Albert világi állása mellett rendben tartja a kertet.

A szeretetotthon lakói között volt már kohász, dunai hajós, zongoratanár, lelkész is. A 15. számú lakásban lakott például Túrmezei Erzsébet költõnõ 1978–1996 között. Mindenki örült, amikor közös, ökumenikus ajánlásra Józsefváros díszpolgárává választotta õt az önkormányzat.

„Isten mindig adott »kenyeret« – fejezte be visszaemlékezését a gyülekezet távozó lelkésze. – Egészen váratlan helyekrõl jöttek adományok (…), és mindig hangzott Isten igéje. Hála Istennek a mindennapi kenyérért és az igéért.”

Megható pontja volt az estének Békés Józsefné visszaemlékezése, aki ikerfiaival volt jelen. 1977 októberében költözött férjével az otthonba, így õ a legrégebbi lakója. Derûje, kedves humora, szellemessége felvidítja környezetét. Valóban oázisnak tartja az otthont. Fontosnak tartotta kiegészíteni a jótevõk sorát Frankó Tibor felügyelõ, Volant András, Szente József nevével.

Köszöntötte az ünnepi estet Székelyné Gyökössy Dóra, a kerület volt alpolgármestere; hangsúlyozta, hogy most a homo christianusra van szükség. Zsida Ramóna otthonlakó – Háda Tímea hegedû szakos zeneakadémiai hallgató gitárkíséretével – a gyülekezet nagy tetszésére adta elõ Paganini I. szonátájának két tételét mûvészi fokon. Végül Darabosné Szénási Ágnesnak, az Üllõi úti Kakas Lídia Szeretetotthon vezetõjének szavai hangzottak el, aki biztatásként 2Kor 1,21 versét idézte. Imádsággal, záróénekkel és állófogadással zárult az emlékünnep. Mandák Mária álma megvalósult!

Kinczler Irén

::Nyomtatható változat::