Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Dr. Falus András professzort, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatóját a Deák téri országos evangélizáción tartott tanúságtévő előadása után kérdeztük.

– A tudomány és a hit nem egymással szemben álló, hanem egymást kiegészítő, talán nem ugyanarra a kérdésre, nem ugyanazokkal a módszerekkel reagáló, nagyon fontos két területe az életemnek. Én tudománnyal foglalkozom, és meg kell fogalmaznom magamnak, mit jelent egy személyben hívőnek és tudományos szakembernek lenni. Erről igyekeztem beszélni az evangélizáción.

– Az alkalom mottója így hangzott: „Mi a jó?” Olyan példákat említett előadásában, amelyek ebben a témában határokat feszegettek.

– Mi a jó? A tudomány nagyon jó! A tudomány gyönyörű. Az emberi teljesítmény szép példája. Úgy gondolom, hogy a tudomány és a művészet két olyan csodálatos ajándék, amelyet Istentől kaptunk.

Valóban van, amikor átlépjük a határokat. A tudomány kérdése a hogyan, a hité a miért. Nagyon rossz, amikor egy tudós olyan következtetéseket kíván a saját eredményeiből levonni, amelyek kívül esnek a tudományterülete határain.

– Felsorolt néhány konkrétumot, például az evolucionizmus és a kreacionizmus kérdésére is kitért.

– Az élet számtalan formája hihetetlen változatossággal, változékonysággal jelenik meg. Ez az élet fennmaradásának biztosítéka. Az evolúció az élő anyag változatainak számba vevője, az élet genetikai transzformációja. S mivel tudomány, tele van olyan megcáfolható és bizonyítható tényekkel, amelyek mindig az adott kor tudását tükrözik.

A kreáció a hívő ember azon elképzelése, hogy Isten teremtette meg nemcsak a látható világot, hanem annak törvényeit is. Az evolúció azt segít megérteni, hogy az élet miért ilyen sokféle, de nem mond semmit az élet keletkezéséről. Nem avatkozik be – már amennyiben megmarad a határain belül – abba a kérdésbe, hogyan jött létre az élet. Tudományosan nincs joga ebből következtetéseket levonni. Az evolúció és a kreáció nem áll ellentétben egymással, Isten teremtette az evolúciót is – mondom ezt én, aki hívő ember vagyok.

Az evolucionizmus vagy a kreacionizmus már ideológia, de a tudománynak nincs ideológiája.

– Tanúságtételén folyamatosan érződött, hogy Istenre tekintve éli az életét és végzi a munkáját. Amikor tudományos berkekben szólal fel, akkor is átjön a szavain keresztény hite?

– Megpróbálok mindenhol egyformán beszélni. Ha nem így tennék, nem lennék hiteles. Amikor bizonyságtételt kérnek, akkor egyben a szakmámat is képviselem, a munkám során pedig természetesen nem rejtem véka alá a hitem. Valamit azonban fontos hangsúlyozni: egy tudományos kongresszuson az a feladatom, hogy az adott témáról képességeimnek és lehetőségeimnek megfelelően a legmagasabb szinten szóljak. Ott az igéről való verbális tanúságtételre nincs mód. Inkább az ember viselkedésében, a másokhoz – fiatalabbakhoz és idősebbekhez, a vele egyetértőkhöz és a vele egyet nem értőkhöz – való viszonyában kell, hogy megjelenjen az, hogy hívő.

– Mennyire sikerül megélnie a hitét a mindennapokban?

– Vágyként és törekvésként van ott elsősorban. Gyakran elmulasztom megkérdezni Istent: „Te hogy szeretnéd megoldani ezt a kérdést, Atyám?” Az ember sokszor jobban bízik magában, mint amennyire kellene. Egyáltalán nem vagyok megelégedve azzal, ahogy a hitemet megélem.

Nagyon fontos a köszönetmondás, az ajándékként való megélése mindennek. Voltak az életemben komoly válságok, jelenleg is vannak bizonyos meg nem oldott, nagyon súlyos kérdések, és bizony gyakran elfeledkezem arról, hogy Istenhez forduljak. Ha pedig megteszem, de ő hallgat, akkor szemrehányást teszek: méltóztattam hozzád fordulni, és mégis hallgatsz… Az emberi nagyképűség és egoizmus bennem ugyanolyan gyarlóság, mint ahogy talán másokban. Nagyon szeretnék haladni afelé, hogy minden kérdésemet mindig automatikusan Istentől kérdezzem meg, de sajnos még ettől távol lévőnek érzem magam. Remélem, Isten ebben is segítséget ad.

Hatvanegy éves vagyok, és még mindig keresem önmagam. Olyan ajándékokat kapok, amelyek miatt naponta le kell borulni és hálát adni. A leborulás sok nem hívő számára a megalázkodást jelenti. De én már tudom, hogy természetes élethelyzet az, hogy az ember leborul Isten előtt.

Hulej Enikő

::Nyomtatható változat::