Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

FOTÓ: VITÁLIS JUDIT

Napjaink gyakran (el)igazodási pontok nélküli világában világos útmutatásként szolgál az idei országos evangélizáció mottójául választott mikeási ige: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tõled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (6,8)

Zsúfolásig telt a Budapest-Deák téri templom múlt szombaton az ország minden részébõl érkezettekkel. A 15. országos evangélizációt Szeverényi János nyitotta meg, akit egyébként napra pontosan öt évvel korábban, a 2003. évi evangélizáció alkalmával iktattak be az országos missziói lelkészi szolgálatba. Elõdje, Gáncs Péter is köszöntötte az egybegyûlteket, úgy is, mint az az országos evangélizációnak kezdetektõl helyet adó fõvárosi templom lelkésze.

Egyházunk misszióért (is) felelõs püspöke arra emlékeztette a jelenlévõket, hogy a népi kalendárium szerint október a magvetõ hava, de mi a Magvetõ személyében nem a földmûvesre, hanem Jézusra gondolunk, aki szolgálóin keresztül szeretné folytatni közöttünk a magvetést. „Remélem – tette hozzá –, ennek nyomán egyházunk életében is beköszönthet a kikelet.”

A mikeási eligazítással már a közös éneklés során megismerkedtek a résztvevõk. Csorba István karnagy errõl szóló dalát a teológushallgatók alkotta kórus segítségével és az ez alkalomra összeállt zenekar kíséretével zengték az egybegyûltek.

„…élj törvény szerint” – hangzott az elsõ délelõtti igehirdetés kiindulópontja. Az igeszakasz Károli Gáspár-féle fordítását („igazságot cselekedjél”) idézve dr. Korányi András arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen könnyen kijátszható egymás ellenében a törvény és az igazság. „Tudj különbséget tenni, de ne elégedj meg az igazság felismerésével – élni is a szerint próbálj! Töltsd be a törvényt; hadd legyen a törvény pillanata egyben az igazság pillanata is!” – summázta gondolatait az egyháztörténész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa.

Korányi András elõadásszerû prédikációja után Gyõri János Sámuel lépett a szószékre, hogy a választott mottó második részét („…törekedj szeretetre”) helyezze a gyülekezet szívére. A Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség lelkésze abból indult ki, hogy Isten nem teremtette a szeretetet, hanem õ maga a szeretet. A szeretet örökkévaló; nem érteni, hanem érezni és tapasztalni kell. És hogy miként értelmezhetjük a „törekvés” kifejezést? Például így: „Deszantos vagy, akit terepgyakorlatra vezényeltek. Feladatod a szeretet újjátelepítése. Legyél az Isten munkatársa ebben!”

A program folytatásaként – benépesítve a Deák Téri Evangélikus Gimnázium épületét – az addig elhangzottakat huszonhárom bibliakörben beszélhették meg a résztvevõk.

Az országos egyház által biztosított szerény ebéd után a templomban – a tavalyi „forgatókönyvhöz” hasonlóan – két tanúságtétel következett.

Prof. dr. Falus András biológus, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója a hit és a tudomány egymáshoz való kapcsolatáról és összeegyeztethetõségérõl szólt. Mint mondta, a két entitás között alapvetõ különbség van a tekintetben, hogy míg a hit kérdése a miért, addig a tudomány a hogyanra keresi a választ. A tudomány bizonyítható, reprodukálható, illetve cáfolható tényeken alapul, míg a hitnek nincs szüksége bizonyítékra, „csupán” arra a bizonyosságra, arra a meggyõzõdésre, hogy Isten – itt van, velem van.

A délután másik bizonyságtevõje Kubik Anna Jászai-díjas, érdemes mûvész volt, aki többek között Babits Mihály, Csoóri Sándor, Pilinszky János, Sinka István és Tóth Árpád költeményein keresztül vallott arról, mit jelent számára Isten, család és haza.

A záró úrvacsora elõtt Bõjtös Attila beszélt az idei evangélizáció alapigéjének harmadik tagmondatáról: „…légy alázatos Isteneddel szemben.” A sárbogárdi gyülekezet lelki vezetõje az országos evangélizáció plakátjára utalva hangsúlyozta: nem elégedhetünk meg a felfelé fordított tenyérrel illusztrált alázattal, mert bármilyen kifejezõ is e mozdulat, csupán pillanatfelvétel. Az igazi, õszinte alázat az Istennel járás „mozgóképe”.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::