Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

„Ezen a va­sár­na­pon és az ez­zel in­du­ló te­rem­tés­ün­ne­pi hé­ten nem a jól is­mert kör­nye­zet- és ter­mé­szet­vé­dő jel­sza­va­kat kí­ván­juk át­is­mé­tel­ni és is­mé­tel­get­ni, ha­nem együtt sze­ret­nénk rá­cso­dál­koz­ni a te­rem­tett vi­lág aján­dé­ka­i­ra és meg­hal­la­ni a Te­rem­tő min­ket ke­re­ső sza­vát” – fo­gal­ma­zott Gáncs Pé­ter, a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke a zug­lói evan­gé­li­kus temp­lom­ban meg­ren­de­zett te­rem­tés­ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten. A szep­tem­ber 27-ére meg­hir­de­tett al­kal­mat élő­ben köz­ve­tí­tet­te a Ma­gyar Te­le­ví­zió. A ter­mé­szet aján­dé­ka­i­ért há­lát adó és az azo­kért va­ló fe­le­lős­ség­vál­la­lás­ra fi­gyel­mez­te­tő imád­sá­gok és ol­vas­má­nyok a fris­sen szü­re­telt ter­mé­nyek­kel dí­szí­tett ol­tár előtt hang­zot­tak el.

Az is­ten­tisz­te­let kez­de­tén egy­há­zunk Ara­rát mun­ka­cso­port­já­nak ve­ze­tő­je, Ko­dá­csy-Si­mon Esz­ter kö­szön­töt­te a gyü­le­ke­ze­tet, és in­vi­tál­ta kö­zös ün­nep­lés­re a te­le­ví­zió­né­ző­ket. Az al­ka­lom há­zi­gaz­dá­já­nak sza­vai „A hét nap cso­dá­ja” cí­mű pla­kát­pá­lyá­zat­ra be­ér­ke­zett raj­zok előtt hang­zot­tak el. Az al­ko­tá­sok­ból össze­ál­lí­tott vá­lo­ga­tást a be­já­rat­nál te­kint­het­ték meg a temp­lom­ba ér­ke­zők.

Gáncs Pé­ter püs­pök és Dr. Sza­bó­né Mát­rai Ma­ri­an­na püs­pök­he­lyet­tes 1Móz 2,15 alap­ján tar­tott dia­ló­gus-pré­di­ká­ci­ót. Az ige­hir­de­tők az em­ber Te­rem­tő­jé­től ka­pott ket­tős kül­de­té­sé­re vi­lá­gí­tot­tak rá, hogy egy­részt mű­vel­je, más­részt őriz­ze a ne­ki aján­dé­ko­zott ker­tet, a te­rem­tett vi­lá­got. „Ha kö­rül­né­zünk, döb­ben­ten lát­juk, hogy a mű­ve­lés sok he­lyütt a vi­lág ki­fosz­tá­sá­vá tor­zult. „Úgy pusz­tít­juk a kö­rü­löt­tünk lé­vő vi­lá­got, mint­ha nem len­nénk mi is szer­ves ré­szei” – fo­gal­ma­zott a püs­pök. El­mond­ta: min­dent és min­den­kit ma­gunk alá gyűr­ve gyak­ran fél­re­ért­jük az igénk­ben hal­lott, úgy­ne­ve­zett „kul­túr­pa­ran­csot”. El­fe­lejt­jük, hogy a mun­ka egy­részt kre­a­tív ak­ti­vi­tás, az­az mű­ve­lés, más­részt vi­szont alá­za­tos szol­gá­lat, őr­zés.

„Ki­nek van ide­je őr­zés­re?” – foly­tat­ta a gon­do­la­tot a lel­kész­nő. Sza­va­i­ból ki­de­rült: egy tü­rel­met­len, pil­la­na­tok alatt nyer­ni, győz­ni aka­ró vi­lág­ban nem kis me­rész­ség er­ről be­szél­ni. Ugyan­ak­kor rá­vi­lá­gí­tott ke­resz­tény hi­tünk­nek azok­ra a kin­cse­i­re (ir­ga­lom, fe­le­ba­rá­ti sze­re­tet, bá­tor­ság, bi­za­lom), ame­lyek még­is­csak se­gí­te­nek meg­őriz­ni a ránk bí­zott vi­lá­got. Is­ten­től ka­pott sá­fár­sá­gunk (gond­nok­sá­gunk) tu­da­tá­ban jut­ha­tunk har­mó­ni­á­ra ön­ma­gunk­kal és a kö­rü­löt­tünk élők­kel.

„En­nek a har­mó­ni­á­nak ne­ve van – vet­te át új­ra a szót Gáncs Pé­ter –, úgy hív­ják: Jé­zus Krisz­tus. A ve­le va­ló kö­zös­ség­ben te­rem­het­jük meg azo­kat a gyü­möl­csö­ket, ame­lyek­től gyó­gyul­ni kezd majd meg­seb­zett vi­lá­gunk”.

Az ige­hir­de­tést kö­ve­tő­en az ün­nep­nek ott­hont adó gyü­le­ke­zet hit­ta­no­sai jel­ké­pes aján­dék­ként egy-egy vi­rág­hagy­mát ad­tak át a je­len­lé­vők­nek (képünkön). Ez em­lé­kez­tet­he­ti a gyü­le­ke­zet tag­ja­it azok­ra a gyö­ke­re­ink­re, ame­lyek min­den te­remt­ménnyel va­ló kö­zös­sé­gün­ket je­len­tik, s ar­ra a há­la­adás­ra, amellyel e na­pon for­dul­tak a te­rem­tő Is­ten fe­lé.

Az is­ten­tisz­te­let kán­to­ri szol­gá­la­tát – a tő­le meg­szo­kott vir­tu­óz or­go­na­já­ték­kal – Fin­ta Ger­gely, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Egy­ház­ze­nei Tan­szé­ké­nek ve­ze­tő­je vé­gez­te, a li­tur­gi­át pe­dig a Cre­do együt­tes mo­dern ko­rál­fel­dol­go­zá­sai szí­ne­sí­tet­ték.

Az ün­ne­pi hét­tel kap­cso­la­tos to­váb­bi in­for­má­ci­ók meg­ta­lál­ha­tók a http://ararat.lu­the­ran.hu in­ter­ne­tes ol­da­lon.

JCsCs – SA

::Nyomtatható változat::