A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Tisz­telt ün­nep­lő kö­zön­ség, ked­ves Test­vé­rek! Szteh­lo Gá­bor evan­gé­li­kus lel­kész szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­ján sze­re­tet­tel kö­szön­töm Mind­nyá­ju­kat.

A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház so­sem volt nagy egy­ház. En­nek el­le­né­re min­dig igen nagy sok­szí­nű­ség jel­le­mez­te: a kü­lön­bö­ző lel­ki­sé­gi irá­nyok, nem­ze­ti­sé­gi gyö­ke­rek, teo­ló­gi­ai is­ko­lák, köz­éle­ti el­kö­te­le­zett­sé­gek a kí­vül­ál­ló szá­má­ra kü­lö­nö­sen ne­héz­zé tet­ték az el­iga­zo­dást: va­jon kik is azok az evan­gé­li­ku­sok? A szé­le­sebb nyil­vá­nos­ság elé lé­pő hit­val­ló lu­the­rá­nu­sok szá­ma pe­dig igen cse­kély. Szteh­lo Gá­bor most, mi­ként éle­té­ben is, ki­lé­pett a temp­lom­ból. Itt áll lo­bo­gó Lu­ther-ka­bát­já­ban a for­gal­mas De­ák té­ren. Akik majd nap mint nap ta­lál­koz­nak ve­le, ál­ta­la ta­lál­koz­nak az egy­ház­zal is. Mi pe­dig csak há­lát ad­ha­tunk Is­ten­nek, hogy ilyen el­hi­va­tott és bá­tor szol­ga­tár­sat tud­hat­tunk so­ra­ink­ban.

Szteh­lo Gá­bor Lu­ther-ka­bát­já­nak ol­tal­má­ban he­lyet ka­pott az el­hur­colt zsi­dó szü­lők, majd a há­bo­rú után a le­csu­kott, ki­te­le­pí­tett csend­őr­pa­rancs­nok gyer­me­ke, és olya­nok is, akik­nek sor­sa a po­li­ti­kai hul­lám­ve­rés­től füg­get­le­nül for­dult rossz­ra. „Mind­az, ami 1944. már­ci­us 19-től 1950. feb­ru­ár 7-ig tör­tént, Is­ten sze­re­te­té­nek meg­nyil­vá­nu­lá­sa” – ír­ja Szteh­lo, s e sze­re­tet je­gyé­ben vé­dett min­den­kit, akit vé­de­ni kel­lett egy jobb-, majd egy bal­ol­da­li ha­ta­lom­mal vagy a min­den­na­pok vi­szon­tag­sá­ga­i­val szem­ben. A szob­ron ta­lál­ha­tó év­szám mel­lől te­hát hi­ány­zik egy má­sik, vagy leg­alább egy ap­rócs­ka kö­tő­jel, ami­nek ép­pen egy olyan kor­ban len­ne je­len­tő­sé­ge, ami­kor az egye­te­mes ér­té­kek fur­csa ki­sa­já­tí­tá­sá­nak idő­sza­kát él­jük.

Ha az egy­ház igyek­szik ko­mo­lyan ven­ni mai hi­va­tá­sát, ér­de­mes vé­gig­gon­dol­ni, hogy ma­nap­ság ki min­den­ki hú­zód­hat­na Szteh­lo kö­pe­nye alá? Itt, a pes­ti ut­cán ta­lán leg­in­kább az úgy­ne­ve­zett „jó­lé­ti rend­szer­vál­tás” kö­vet­kez­té­ben egy­re nö­vek­vő szá­mú haj­lék­ta­lan. Vagy azok az egy­re el­ke­se­re­det­tebb ci­gány em­be­rek, akik­nek hely­ze­tén egy el­hi­bá­zott tá­mo­ga­tá­si rend­szer mit sem ja­vít. Vagy azok a nem ci­gány em­be­rek, akik nem né­zik tét­le­nül, ha má­so­kat bán­tal­maz­nak, és ezért az éle­tük­kel fi­zet­nek. Vagy a nyelv­hasz­ná­la­tuk­ban kor­lá­to­zott ha­tá­ron tú­li ma­gya­rok. Hosszan foly­tat­hat­nánk a sort. Az evan­gé­li­kus egy­ház igyek­szik Szteh­lo Gá­bor­hoz fel­nő­ve cse­le­ked­ni, sze­re­tet­in­téz­mé­nye­i­ben, gyü­le­ke­ze­te­i­ben ol­tal­má­ba fo­gad­ni haj­lék­ta­lant, ro­mát, öre­get, sé­rül­tet, be­te­get. Mind­eh­hez Szteh­lo csen­des, mód­sze­res, el­hi­va­tott mun­ká­já­nak pél­dá­ja biz­ta­tást ad­hat, vissza­ad­hat­ja re­mény­sé­gün­ket ab­ban, hogy az ő ko­rá­hoz ké­pest még­is­csak sok­kal bé­ké­sebb idő­szak­ban le­het hit­tel és tet­tel vé­del­mez­ni el­eset­te­ket, ki­sebb­sé­ge­ket, hir­det­ni és bi­zo­nyí­ta­ni azt, hogy Is­ten és a tör­vény előtt min­den em­ber egyen­lő.

Nem har­sá­nyan tün­tet­ve, nem tak­ti­kai meg­fon­to­lás­ból, po­li­ti­kai esz­köz­zé ala­cso­nyít­va egyik vagy má­sik, a nagy több­ség­től el­té­rő tár­sa­dal­mi cso­port sor­sát, ha­nem sze­lí­den oda­for­dul­va, meg­hall­gat­va, a gyak­ran bi­zony tü­rel­met­len és in­to­le­ráns több­ség szá­má­ra is ha­tá­ro­zot­tan meg­fo­gal­maz­va az együtt­élés­nek nem csak a szük­sé­ges­sé­gét, ha­nem ta­lán re­mény­be­li örö­me­it is.

S ami­kor az evan­gé­li­kus egy­ház ne­vé­ben fe­jet haj­tok Szteh­lo Gá­bor em­lé­ke előtt, hadd te­gyek em­lí­tést fel­me­nő­i­ről is. Egy, a ha­zai szlo­vák­ság je­len­tős ré­szét is hí­vei közt tu­dó egy­ház kép­vi­se­lő­je­ként a szlo­vák ősö­ket em­lí­te­ném, egy­ko­ri sváj­ci ma­gyar nagy­kö­vet­ként ugyan­ak­kor em­lé­kez­tet­ni sze­ret­nék Szteh­lo Gá­bor anyai ági fel­me­nő­i­re, a sváj­ci Hag­gen­ma­cher csa­lád­ra is. A XIX. szá­za­di ma­gyar pol­gá­ro­so­dás is so­kat kö­szön­het ne­kik, ám ami­ről itt és most be­szél­ni kell: az ő Bérc ut­cai vil­lá­juk­ban in­dult 1944 ok­tó­be­ré­ben a zsi­dó gye­re­kek men­té­se. A ki­sa­já­tí­tott vil­lá­ban egé­szen a kö­zel­múl­tig egy arab or­szág nagy­kö­vet­sé­ge mű­kö­dött, most azon­ban, az új bér­lő köz­re­mű­kö­dé­sé­vel van re­mény ar­ra, hogy ma­ra­dan­dó em­lé­ket ál­lít­sunk ott is Szteh­lo Gá­bor­nak úgy is mint a sváj­ci Hag­gen­ma­che­rek le­szár­ma­zott­já­nak.

A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház or­szá­gos el­nök­sé­ge ne­vé­ben kö­szö­ne­tet mon­dok Vigh Ta­más­nak és Mar­kolt György­nek a ki­fe­je­ző, szép szo­bo­rért, a Szteh­lo Gá­bor Gyer­mek- és If­jú­ság­se­gí­tő Ala­pít­vány­nak, csil­lag­hegy–bé­kás­me­gye­ri gyü­le­ke­ze­tünk ve­ze­tő­i­nek az ügy irán­ti fá­rad­ha­tat­lan el­kö­te­le­zett­sé­gü­kért, a fő­vá­ro­si és a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­za­tok­nak nagy­lel­kű fel­aján­lá­su­kért és a gör­dü­lé­keny ügy­in­té­zé­sért. Kö­szö­nöm to­váb­bá mind­azon ala­pít­vá­nyok és ma­gán­sze­mé­lyek ál­do­zat­vál­la­lá­sát, akik a szo­bor­ál­lí­tást se­gí­tet­ték.

Egy ko­ráb­bi el­kép­ze­lés sze­rint egy­szer egy Lu­ther-szo­bor áll­na a De­ák té­ren. Mos­tan­ra azon­ban már két ma­gyar evan­gé­li­kus szob­ra lé­pett ki az „or­szág temp­lo­má­ból”. Bajcsy-Zsi­linsz­ky End­réé és má­tól Szteh­lo Gá­bo­ré. Egy nem-lel­kész és egy lel­kész, nagy­já­ból kor­tár­sak. Kü­lön­bö­ző­sé­gük je­lez­ze ne­künk, mai evan­gé­li­ku­sok­nak, hogy min­den né­zet­el­té­ré­sünk el­le­né­re fe­le­lő­sek va­gyunk egy­má­sért és kö­zös ügyün­kért; Szteh­lo Gá­bor ne­mes kő­vé vált, ki­tárt Lu­ther-ka­bát­ja pe­dig je­lez­ze min­den­ki­nek, hogy az evan­gé­li­kus egy­ház vár­ja mind­azo­kat, akik Is­tent ke­re­sik, tá­masz­ra, bá­to­rí­tás­ra vágy­nak, jöj­je­nek bár­hon­nan, bár­mi­kor.

Is­ten áld­ja meg Szteh­lo Gá­bor em­lé­két!

::Nyomtatható változat::