E heti Luther-idézet

Hozzászólás a cikkhez

„Gondold csak meg: amikor az okos szajha, a természetes ész, amelyet a pogányok követtek, amikor a legokosabbak akartak lenni, a házas életre néz, fintorgatja az orrát és így szól: Ó, ringatnom kell a gyermeket, pelenkát kell mosni, ágyat rendbe rakni, büdöset szagolni, virrasztani, amikor sír, ránézni, kiütését és fekélyét gyógyítani, utána az asszonyt ápolni, táplálni, dolgozni, itt is gondoskodni, ott is gondoskodni, ezt tenni, azt tenni, ezt szenvedni és azt szenvedni, és még mindazt a bosszúságot és fáradságot, amit a házasság megkíván. Ejnye, hát kell ennyire fogolynak lennem? Ó, te nyomorult, szegény férfi, megházasodtál, itt van a jajgatás és a bosszúság. Jobb szabadnak maradni és gond nélkül nyugodt életet élni. Pap leszek vagy apáca, gyerekeimet is erre buzdítom! Mit szól erre a keresztyén hit? Kinyitja a szemét, és mindezeket a je­len­téktelen, kellemetlen és megvetett munkákat a Lélekben szemléli, és észreveszi, hogy valamennyit az isteni jótetszés a legdrágább aranyként és drágakőként díszíti, s ezt mondja: Ó, Istenem, mivel bizonyos vagyok, hogy te teremtettél engem férfivá, és az én testemből a gyermeket nemzetted, tudom, bizonyos lehetek, hogy ez neked mindennél jobban tetszik, és megvallom neked, nem vagyok méltó a gyermeket ringatni, pelenkáit mostni és édes­anyjáról gondoskodni. Hogyan is jutottam érdem nélkül abba a méltóságba, hogy bizonyossá lehettem: a te teremtményednek és a te legjóságosabb akaratodnak szolgálok? Ó, milyen szívesen akarom ezt tenni, még ha jelentéktelenebb és megvetettebb lenne is. Nem bosszant hát sem fagy vagy hőség, sem fáradság vagy munka, mivel bizonyos vagyok, hogy így tetszik neked.”

Luther Márton: A házas életről (Reuss András fordítása)

::Nyomtatható változat::