Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 06
- Új nap – új kegyelem
Napról napra
Hozzászólás a cikkhez
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Ó, Isten! Megrendítetted, megrepesztetted a földet. Gyógyítsd be sebeit, mert megindult. Zsolt 60,4 (ApCsel 2,4; Lk 8,4–8/9–15/; Zsid 4,12–13; Zsolt 119,81–88) A hatvanadik zsoltár „háborús zsoltár”, hiszen felirata szerint a csatatér árnyékában született. A mai igeverset olvasva nem lehet elvonatkoztatni attól a csatatértől, amely a Karib-térségben még sokáig tátongó sebként emlékeztet az ember törékenységére. Bizonyára az emberi nyomorúságnak ez a megrázó tapasztalata sokunkban lelki harcokat is előidéz, ez a földrengés megrendítette sokak istenképét is. Bár Haiti népe nem gyáva, hanem bátor, harcos nép (címerükben ágyúk és zászlók utalnak a vérrel kivívott függetlenségre, és nemzeti jelmondatuk szerint „egységben az erő”), most mégis úgy tűnik, legyőzettek. Mi talán vádlón azt kérdezzük, hogyan engedhette mindezt az Isten. Olyan jó tudni, hogy ő mégis kész ott lenni életünk romjai között, hogy Lelke által újjáépítsen.
Hétfő
Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg? Ézs 43,13 (Jel 4,8; 5Móz 32,44–47; 5Móz 11,13–32) Szeretjük kézben tartani a dolgainkat. Biztonságérzetet ad, ha úgy tűnik, hogy mi irányítunk, és így képesek vagyunk egyedül is megbirkózni a nehézségekkel. A látszat azonban csal: Münchausen báró a valóságban mégsem képes kihúzni saját magát a mocsárból. Külső segítség kell… És csak egy van, aki valóban kívül áll ezen az univerzumon: a teremtő Isten. Ő pedig nyújtja kezét, és kézbe vesz, megszabadít és megtart. Ha ő meg akar szabadítani, számára teljesen mindegy, hogy szerintünk milyen valószínűsége van a szabadítás sikerének.
Kedd
Krisztus mondja: „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” Jn 14,13 (4Móz 14,20; 2Móz 7,1–13; 5Móz 12,1–12) Milyen szempontok alapján kérek? Van-e kéréseimben helye és szerepe az Atya dicsőségének? Legtöbbször imádságaimat is áthatja a saját magam iránti rajongásom. Krisztus azonban nem a mesebeli jó tündért vagy Aladdin lámpáját ígérte tanítványainak. Ő teljes életváltozásra hívott, arra, hogy ezen a világon képviseljük az ő szempontjait. Valakinek a nevében kérni azt jelenti, hogy azt kérem, amit ő kérne, az én kérésem tulajdonképpen az övé. Ismerem-e ilyen közelről Mesterem szándékait, vagyok-e ilyen szoros közösségben vele?
Szerda
A jótékonyságról és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Zsid 13,16 (Péld 21,3; Mk 6,1–6; 5Móz 15,1–11) Az Isten szerint való áldozat lényege nem abban áll, hogy hatalmas erőfeszítést követel, vagy irtózatos szenvedést és önmegtartóztatást jelent. Tehát ha áldozatról beszélünk, akkor a kérdés az, hogy teszik-e az Istennek. Milyen sokan vállalnak hatalmas terheket, roskadoznak óriási súlyok alatt, mert azt gondolják, hogy saját áldozatuk áldozatává kell lenniük! Pedig Isten nem az önpusztítást értékeli, hanem azt, ha semmi viszonzást nem remélve megosztom másokkal, amit tőle kaptam.
Csütörtök
Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Ézs 58,11 (Jn 6,11; Lk 6,43–49; 5Móz 15,12–18) Ézsaiás próféta ígérete igazi böjti ígéret. Olyan résznek a végén olvashatjuk a Szentírásban, ahol Isten a helyes böjtről tanítja a népét. Az ott elénk táruló kép teljesen idilli: jóllakásról, megerősödésről, kivirágzásról, felfrissülésről beszél az isteni szó. Mi köze lehet mindennek a böjthöz?! De nem tévedés: az Isten szerinti böjt gyümölcsei valóban ezek. Mert a böjt helyesen azt jelenti, hogy tudatosan törekszem eltávolítani az életemből mindent, ami valóban elválaszt Istentől. Aki pedig vele közösségbe kerül, az az élet forrását találja meg.
Péntek
Isten a mi szabadító Istenünk, az Úr, a mi Urunk kihoz a halálból is. Zsolt 68,21 (Róm 10,9; Jn 12,34–36/37–42/; 5Móz 16,1–17) Isten az Urunk, akinek mi szolgái vagyunk. Bizonyos értelemben azonban fordított a viszony. Mert a szolgalétből elvileg az következnék, hogy nekünk kellene készen lennünk bármikor és bármit vállalni érte – akár még a halált is –, de mégis ő az, aki még a halálba is utánunk jön, csak hogy megszabadíthasson. Mert ennek a furcsa, páratlan és szerető Úrnak mi személyesen ilyen fontosak vagyunk!
Szombat
Gedeon ezt mondta az Úr angyalának: Ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Bír 6,13 (Ef 5,17; Mt 13,31–35; 5Móz 16,18–20) Gedeon, az „erős vitéz” titokban és Midjántól félve egy présházban csépeli a gabonát. Nem lepődik meg az angyal érkezésén, csak cinikusan visszavág a köszöntésre: „Velünk az Úr? Ha velünk van, miért ér mindez?” Ő csak a búzát akarta megmenteni, Isten azonban Izráel megmentésére küldi. Miért pont őt? Miért pont most? – akadékoskodik a kérésre. Mert Istennek úgy tetszik, hogy nagy csodái cselekvéséhez mindig gyenge, kicsiny, hétköznapi embereket használjon fel. Olyanokat, mint bármelyikünk. Olyanokat, akik magukban nem bízhatnak, hanem egyedüli esélyük a győzelemre, hogy megteszik, amit Isten kér. Olyan csodálatos, hogy Istennek van türelme Gedeon bizonytalankodásához! „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 3,15)
Győri Tamás József
::Nyomtatható változat::
|