Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Azt mond­juk, hogy a mai gye­re­kek már nem az iga­zi­ak… Hogy a mai gye­re­kek­ben már nin­csen ál­do­zat­kész­ség, nin­csen ada­ko­zó­kedv. Saj­nos, le­het, hogy az ál­ta­lá­nos ten­den­ci­át nem tud­juk meg­cá­fol­ni né­hány pél­dá­val egy kis­al­föl­di kis­vá­ros evan­gé­li­kus kö­zép­is­ko­lá­já­ból, de ta­lán az épí­tő pél­dá­kat sem sza­bad el­hall­gat­ni.

1. ad­vent­jé­nek el­ső va­sár­nap­ján a szo­ká­sos rév­fü­lö­pi csen­des­hét­vé­génk­re utaz­tunk több mint nyolc­van li­cis­ta di­ák­kal. A tá­bor­zá­ró is­ten­tisz­te­le­ten – ha csak ma­gunk va­gyunk, és nem gyü­le­ke­zet al­kal­mán ve­szünk részt – nem szok­tunk per­se­lye­zést tar­ta­ni. Ta­valy no­vem­ber vé­gén azon­ban öröm­mel hal­lot­tuk, hogy egy olyan in­téz­ményt ne­ve­zett meg egy­há­zunk az of­fer­tó­ri­um cél­ja­ként a Szteh­lo Gá­bor-em­lék­év kap­csán, amely ta­lán a mi tíz-ti­zen­négy éves di­ák­ja­ink­hoz is kö­zel áll­hat. Így mi is meg­hir­det­tük a gyűj­tést a Sa­rep­ta Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­ott­hon ja­vá­ra, és még én is meg­le­pőd­tem, hogy majd ti­zen­két­ezer fo­rint gyűlt össze ott a rév­fü­lö­pi nagy­te­rem­ben. Eh­hez az­tán még hoz­zá­tet­tünk kö­rül­be­lül ugyan­ennyit, amely a 2009-es – né­met nem­ze­ti­sé­gi osz­tá­lya­ink ál­tal szer­ve­zett – Ku­chen Ak­tion­ból jött be, és ezt az össze­get utal­tuk el se­gít­ség­kép­pen.

Ja­nu­ár vé­gén az­tán új­ra fel­ve­het­tük ezt a fo­na­lat, hi­szen meg­ke­re­sett ben­nün­ket (is) a Ma­gyar Öku­me­ni­kus Se­gély­szer­ve­zet, hogy gyűjt­sünk mi is pénz­ado­mányt a bor­zasz­tó ha­i­ti föld­ren­gés túl­élői szá­má­ra. Iga­zá­ból tet­szett a Ma­gyar di­á­kok a ha­i­ti gyer­me­kért el­ne­ve­zé­sű ak­ció, de gon­dol­tuk, hogy an­nál azért több­re lesz szük­ség, mint ki­ten­ni egy per­selyt ez­zel a fel­irat­tal az is­ko­la por­tá­já­hoz… Így az egyik 12.-es osz­tály se­gít­sé­gét kér­tem – aki­ket már ne­gye­dik éve ta­ní­tok –, meg­kér­dez­ve, hogy ők mit gon­dol­nak ha­té­kony­nak, fi­gye­lem­fel­hí­vó­nak. Ők is a sü­ti­ak­ci­ót ja­va­sol­ták, így ki is vá­lasz­tot­tuk ja­nu­ár 29., pén­te­ket.

Túl nagy rek­lá­mot nem csi­nál­tunk, bár már a hét ele­jén meg­je­len­tek az is­ko­la­lel­kész idei hir­de­té­se­i­re jel­lem­ző na­rancs­szí­nű pla­ká­tok, el­hang­zott a hí­vás az osz­tály­fő­nö­kök­nek, il­let­ve az is­ko­la­rá­di­ó­ban is, az­tán vár­tuk a pén­tek reg­gelt. Össze­sze­rel­tük a ki­ve­tí­tőt, hogy az asz­ta­lok mel­lett pe­reg­je­nek fo­lya­ma­to­san a ké­pek a www.se­gely­szer­ve­zet.hu ol­dal­ról, és a di­á­kok ál­tal ké­szí­tett pla­ká­tok is he­lyet kap­tak egy pa­ra­vá­non.

És az­tán jöt­tek. Jöt­tek a sü­te­mé­nyes tál­cák, do­bo­zok – ki­seb­bek, na­gyob­bak. Há­rom asz­tal telt meg a fel­aján­lott fi­no­mabb­nál fi­no­mabb sü­te­mény­kü­lön­le­ges­sé­gek­kel, ame­lyek­kel az­nap elég nagy kon­ku­ren­ci­át je­len­tet­tünk az is­ko­la­bü­fé­nek. Az­tán a szü­ne­tek­ben jöt­tek a di­á­kok, lyu­kas­órá­ban a ta­ná­rok, és vá­sá­rol­tak. Bár min­dent öt­ven, il­let­ve leg­fel­jebb száz fo­rint­ra áraz­tunk be, szin­te min­den­ki töb­bet ha­gyott ott, hi­szen a ha­i­ti ké­pek mel­lett sem men­tek el ér­zel­mek nél­kül az éhes di­á­kok. Fel­eme­lő volt idéz­ni az elő­ző na­pi új­ság­cik­ket is ar­ról, hogy a ka­taszt­ró­fa utá­ni ti­zen­ha­to­dik na­pon egy túl­élő kis­lányt ta­lál­tak egy kád­ban. Is­ten­nek le­gyen há­la!

Is­ten­nek le­gyen há­la – nem­csak ezért a túl­élő­ért, ha­nem azért, hogy a lí­ce­um­ban is meg­mu­tat­hat­tuk azt, hogy ér­de­mes a szo­li­da­ri­tás­ra buz­dí­ta­ni a ránk bí­zot­ta­kat. Ér­de­mes, hi­szen mind­nyá­jun­kat jól­eső elé­ge­dett­ség­gel tölt­he­tett el, hogy pár száz fo­rint hí­ján het­ven­ezer fo­rin­tot utal­hat­tunk el a se­gély­szer­ve­zet szám­lá­já­ra. Cso­dá­la­tos volt lát­ni, hogy ez a kö­zös cél fon­tos­sá vált so­kak szá­má­ra. Fon­tos­sá vált egy is­ko­la szá­má­ra.

Ad­ja Is­ten, hogy ne csak az ilyen ext­rém ese­tek hoz­zák össze a kö­zös­sé­get, ha­nem a min­den­na­pok­ban is meg tud­juk él­ni, hogy jó se­gí­te­ni má­so­kon, a ma­gyar­or­szá­gi Sa­rep­tá­ban la­kó be­teg fi­a­ta­lo­kon és a több tíz­ezer ki­lo­mé­ter­re lé­vő szi­get­or­szá­got súj­tó ka­taszt­ró­fa túl­élő­in egy­aránt. És raj­tuk ke­resz­tül ta­lán egy­más­ban is meg­lát­hat­juk a test­vért.

Mes­ter­há­zy Ba­lázs

::Nyomtatható változat::