Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Öku­me­ni­kus is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben ün­ne­pel­te ja­nu­ár 22-én a ma­gyar kul­tú­ra nap­ját a ko­lozs­vá­ri ma­gyar­ság. A szer­ve­zők, a Ro­má­ni­ai Evan­gé­li­kus-Lu­the­rá­nus Egy­ház, az Er­dé­lyi Ma­gyar Köz­mű­ve­lő­dé­si Egye­sü­let, a Já­ro­si An­dor Ke­resz­tyén Kul­tu­rá­lis Mű­hely, va­la­mint a Ma­gyar Köz­tár­sa­ság ko­lozs­vá­ri fő­kon­zu­lá­tu­sa meg­hí­vá­sá­ra zsú­fo­lá­sig meg­telt a ko­lozs­vá­ri evan­gé­li­kus temp­lom.

Ador­já­ni De­zső Zol­tán evan­gé­li­kus püs­pök kö­szön­té­sé­ben em­lé­kez­te­tett ar­ra, hogy a kul­tú­ra min­dig ér­té­ket te­remt, a val­lás­nak pe­dig ér­ték­hor­do­zó sze­re­pe van. A ke­resz­tény val­lás­tól el­vá­laszt­ha­tat­lan a kul­tú­ra, a kul­tú­ra Is­ten ado­má­nya. Ezt nem­csak ün­ne­pel­ni kell, ha­nem hi­tet is kell ten­ni ró­la. Az ün­nep­lés alatt szá­mos kul­tu­rá­lis ku­ri­ó­zum­ban le­het ré­szük – mond­ta –, ezt azon­ban az­zal a tu­dat­tal kell meg­él­ni, hogy mind­ez Is­ten­től szár­ma­zik, az ő aján­dé­ka. Ezt pe­dig há­lás szív­vel kell fo­gad­ni.

A püs­pö­ki kö­szön­tő után a Scho­la Gre­go­ria­na Mo­nos­to­ri­nen­sis tar­tott mű­sort, amely­nek ke­re­té­ben Ja­kab­ffy Ta­más can­tus mag­is­ter a li­tur­gi­á­ról ér­te­ke­zett rö­vi­den, majd egy má­sik év­for­du­ló­ra hív­ta fel a hall­ga­tó­ság fi­gyel­mét: 2010-ben a ko­lozs­mo­nos­to­ri ben­cé­sek meg­te­le­pe­dé­sé­nek 950. év­for­du­ló­já­ra em­lé­kez­he­tünk. „Ka­ma­ra­együt­te­sünk a pan­non­hal­mi ben­cé­sek ma­gyar nyel­vű es­ti ve­spe­r­á­sát vég­zi most el” – kon­fe­rál­ta be a Scho­la fel­lé­pé­sét a can­tus mag­is­ter, fi­gyel­mez­tet­ve min­den­kit, hogy amit hal­la­ni fog­nak, az nem elő­adás, ha­nem is­ten­tisz­te­le­ti li­tur­gia. Az éne­kü­ket hall­gat­va va­ló­ban is­ten­tisz­te­le­ti han­gu­lat ke­let­ke­zett a temp­lom­ban, a ré­gi dal­la­mok be­töl­töt­ték a temp­lo­mot és a je­len­le­vők lel­két egy­aránt.

„Mit te­szünk mi azért, hogy a ma­gyar kul­tú­ra és a ma­gyar nép meg­erő­söd­jön?” – tet­te fel a kér­dést ün­ne­pi be­szé­dé­ben Bá­lint-Ben­czé­di Fe­renc uni­tá­ri­us püs­pök. „Ma sem könnyű ma­gya­rul al­kot­ni, be­szél­ni. Anya­nyel­vünk sa­já­tos hang­zá­sá­nak meg­őr­zé­se ér­de­ké­ben be­szé­dünk le­gyen igaz, Is­tent di­cső­í­tő, de­rűs és fél­re­ért­he­tet­len” – hang­zott a vá­lasz.

Ko­vács Sán­dor ró­mai ka­to­li­kus fő­es­pe­res hang­sú­lyoz­ta: a Him­nusz fő­leg a ki­sebb­ség­ben élő ma­gya­rok ön­azo­nos­sá­gá­nak erő­sí­té­sé­re hi­va­tott. „Kul­tú­ránk meg­győz­het min­den ve­lünk és kö­zöt­tünk élő, más nyel­vet be­szé­lő em­bert, hogy az a ma­gyar nép, amely­nek ilyen ala­pon ál­ló kul­tú­rá­ja van, nem le­het el­len­ség, csak ba­rát” – fej­tet­te ki a fő­es­pe­res.

A ke­resz­tény kul­tú­ra alap­ja az a fel­tét­len sze­re­tet – ál­la­pí­tot­ta meg Ko­vács Ist­ván re­for­má­tus elő­adó-ta­ná­csos –, amellyel csak Is­ten tud sze­ret­ni. „A ke­resz­tény­ség és a kul­tú­ra, il­let­ve az egy­ház és a mű­ve­lő­dés egy­más­tól el­vá­laszt­ha­tat­lan, együtt kell ha­lad­ni­uk” – fo­gal­ma­zott.

„A ma­gyar kul­tú­ra azo­ké, akik mű­ve­lik, tisz­te­lik és ér­vény­re jut­tat­ják” – kezd­te be­szé­dét Ke­le­men Hu­nor, Ro­má­nia kul­tu­rá­lis mi­nisz­te­re. A ma­gyar kul­tú­ra nap­ja az ér­ték­te­rem­tés és -meg­őr­zés nap­já­vá vált. Kö­te­les­sé­günk te­hát er­ről meg­em­lé­kez­ni és to­vább­él­tet­ni anya­nyel­vün­ket. A kul­tú­rát nem ké­nyez­tet­te el sem az ál­la­mi költ­ség­ve­tés, sem a pi­ac­gaz­da­ság. A ro­má­ni­ai ma­gya­rok­nak fel kell is­mer­ni­ük a kul­tú­rá­ban rej­lő le­he­tő­sé­get. Becs­ben kell tar­ta­nunk te­hát az er­dé­lyi ma­gyar kul­tú­rát. Húsz év után nem­csak ered­mény, hogy ma­gyar em­ber ve­ze­ti Ro­má­nia kul­tu­rá­lis mi­nisz­té­ri­u­mát, ha­nem egy­ben men­ta­li­tás­vál­toz­ta­tást is je­lent – hang­sú­lyoz­ta a mi­nisz­ter.

Szi­lá­gyi Má­tyás, Ma­gyar­or­szág ko­lozs­vá­ri fő­kon­zul­ja ar­ról be­szélt, hogy „Köl­csey Him­nu­sza össze­fog­ja a ma­gyar­ság lel­ki, kul­tu­rá­lis és val­lá­si ér­té­ke­it, és egy­út­tal a kul­tu­rá­lis egy­sé­get is jel­ké­pe­zi. Ma­gyar­or­szág az utób­bi húsz év­ben a kul­tú­ra ál­tal tett a leg­töb­bet a nem­zet­ré­szek meg­tar­tá­sá­ért és erő­sí­té­sé­ért.”

Az ün­nep­sé­gen fel­lé­pett a Ko­lozs­vá­ri Re­for­má­tus Kol­lé­gi­um ének­ka­ra Szé­kely Ár­pád kar­nagy-igaz­ga­tó ve­ze­té­sé­vel. Mű­so­rán ez­út­tal is eu­ró­pai és ma­gyar szer­zők al­ka­lom­hoz il­lő mű­vei sze­re­pel­tek. A kol­lé­gis­ták tisz­ta, áhí­ta­tos éne­két hall­gat­va so­kan érez­het­ték azt, hogy ezek a fi­a­ta­lok a ze­ne ál­tal üze­nik a hall­ga­tó­ság­nak: át­ér­zik az ün­nep ma­gasz­tos­sá­gát. Fog­ara­si Al­pár szín­mű­vész Rad­nó­ti Mik­lós és Jó­zsef At­ti­la egy-egy köl­te­mé­nyét tol­má­csol­ta.

„A Him­nusz nem­csak ál­la­mi ün­ne­pe­ink szim­bó­lu­ma, ha­nem a zsol­tá­ros­könyv­ben is meg­ta­lál­ha­tó. Köl­csey ver­se így szám­ta­lan szim­bó­lum­mal bír, és egy­sé­get te­remt. A Him­nusz 1823-as meg­írá­sa után meg­kez­dő­dik a ma­gyar kul­tú­ra de­mok­ra­ti­zá­ló­dá­sa, és lét­re­jön­nek a kul­tú­rát tá­mo­ga­tó ma­gyar in­téz­mé­nyek” – fej­tet­te ki Dá­né Ti­bor Kál­mán, az Er­dé­lyi Ma­gyar Köz­mű­ve­lő­dé­si Egye­sü­let el­nö­ke. A tör­té­nel­mi ma­gyar egy­há­zak az el­múlt száz­öt­ven év­ben fel­is­mer­ték a köz­mű­ve­lő­dés meg­tar­tó, kö­zös­ség­te­rem­tő ere­jét. Nem­ze­tünk nem a bal­sors nem­ze­te, tö­re­ked­jünk te­hát elé­ge­dett em­be­rek­ké vál­ni – üzen­te az el­nök.

Az ün­nep­sé­gen ez­után Hor­váth Zol­tán or­go­na­mű­vész elő­adá­sá­ban szó­lalt meg Liszt Fe­renc B-A-C-H cí­mű al­ko­tá­sa, majd pe­dig a Him­nusz el­ének­lé­sé­vel ért vé­get a rend­kí­vül al­ka­lom.

Fe­hér At­ti­la

::Nyomtatható változat::