Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Mos­tan­tól Gyön­gyös nem egy­sze­rű­en a sző­lő és a bor vagy – a fe­ren­ce­sek­nek kö­szön­he­tő­en – az egy­há­zi ha­gyo­má­nyok, il­let­ve a gó­ti­kus és ba­rokk mű­em­lé­kek vá­ro­sa, a Mát­ra ka­pu­ja, ha­nem egy ki­csiny evan­gé­li­kus kö­zös­ségnek immár saját lelki haj­lék­kal bíró ott­ho­na is, az újon­nan át­adott ima­ház­nak kö­szön­he­tő­en. Dr. Fa­bi­ny Ta­más püs­pök e sza­vak­kal kezd­te igei szol­gá­la­tát Gyön­gyö­sön au­gusz­tus 8-án dél­után a szen­te­lé­si ün­nep­sé­gen.

Róm 9,16 alap­ján ar­ról is be­szélt a püs­pök, hogy a ma­gyar nyel­vünk tíz leg­szebb sza­vá­nak egyi­két, a gyön­gyöt ne­vé­ben vi­se­lő he­ve­si vá­ros­ka pél­dá­za­ta is a kö­nyö­rü­lő Is­ten­ről kell, hogy szól­jon. Még­hoz­zá úgy, hogy a lel­kész fá­ra­do­zá­sa mel­lett ott van a kö­zös­ség fá­ra­do­zá­sa is.

A há­la­adó is­ten­tisz­te­le­ten meg­hí­vot­tak né­pes se­re­ge je­lent meg, és ün­ne­pelt együtt az alig több mint het­ven ta­got szám­lá­ló he­lyi evan­gé­li­kus kö­zös­ség­gel. Még az ut­cá­ban la­kók is tisz­te­le­tü­ket tet­ték, hogy lás­sák, kik is let­tek a csön­des ut­ca új la­kói. A ház al­kal­mas­nak bi­zo­nyult a ven­dég­lá­tó sze­rep mél­tó be­töl­té­sé­re: aki ki­szo­rult a negy­ven fé­rő­he­lyes ká­pol­ná­ból, a fel­ső szin­ten lé­vő te­rem­ben fog­lal­ha­tott he­lyet, hogy ki­ve­tí­tőn ke­resz­tül kí­sér­hes­se fi­gye­lem­mel az ese­mé­nye­ket. A he­lyek el­fog­la­lá­sa alatt Jo­hann Gyu­la csö­mö­ri lel­kész har­so­na­já­té­ka szólt. Az ige­hir­de­tés után Sza­bó Vi­o­la he­ge­dű­ta­nár ját­szott du­ót ta­nít­vá­nyá­val, Vár­al­jai Esz­ter­rel, majd a meg­je­lent lel­ké­szek kér­ték Is­ten ál­dá­sát az ősi con­fir­má­ban az épü­let­re és hasz­ná­ló­i­ra.

Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő köz­gyű­lést dr. Sza­bó Dé­nes fel­ügye­lő nyi­tot­ta meg min­den­kit pon­to­san szá­mon tar­tó kö­szön­tő és kö­szö­nő sza­va­i­val.

Fa­ta­lin Hel­ga, a szór­vány­gyü­le­ke­ze­tet gon­do­zó hat­va­ni lel­kész min­de­nek­előtt el­mond­ta, hogy a gyön­gyö­si evan­gé­li­ku­sok iga­zán büsz­kék le­het­nek, hi­szen már a re­for­má­ci­ót kö­ve­tő idők­ből, 1553-ból ta­lál­ha­tó fel­jegy­zés az itt élő lu­the­rá­nu­sok­ról. Rö­vi­den be­szá­molt az ima­ház ki­ala­kí­tá­sá­nak fo­lya­ma­tá­ról, és el­mond­ta: a kö­zös­ség hű­sé­gét és él­ni aka­rá­sát bi­zo­nyít­ja, hogy egy rég­óta dé­del­ge­tett álom­ból va­ló­ság lett, még­pe­dig úgy, hogy ezért új­ra és új­ra ál­do­za­tot kel­lett hoz­ni­uk.

Az ere­de­ti­leg csa­lá­di házként használt épü­let las­san gyü­le­ke­ze­ti élet­re al­kal­mas tér­ré ala­kult, meg­let­tek a be­ren­de­zé­si tár­gyak is. Pél­da­ér­té­kű, hogy a ma­rok­nyi gyü­le­ke­zet évek hosszú so­rán át gyűj­tö­get­te össze azt az anya­gi tar­ta­lé­kot, amely­ből meg­vá­sá­rol­hat­ták a be­ren­de­zést. A ki­fe­je­zet­ten a gyü­le­ke­ze­ti ház ki­ala­kí­tá­sá­nak cél­já­val meg­hir­de­tett ado­mány­gyűj­tés ered­mé­nye pe­dig több mint egy­mil­lió fo­rint volt. A szőt­tes ol­tár­kép az Őr­ség­ben ké­szült (Pa­lat­kás­né Koln­ho­fer Ju­dit al­ko­tá­sa), az ol­tár­te­rí­tők pe­dig Győr­ben, Ku­tas Emő­ke mű­he­lyé­ben; az utób­bi­a­kat a hat­va­ni gyü­le­ke­zet ado­má­nyá­ból vá­sá­rol­ták meg.

A lel­kész­nő be­szá­mo­ló­ja után Me­kis Ádám es­pe­res, Ká­kay Ist­ván or­szá­gos iro­da­igaz­ga­tó, Ju­hász Fe­renc ka­no­nok-plé­bá­nos, Csen­ge­ri Ár­pád re­for­má­tus gond­nok, Ben­czúr Lász­ló egy­ház­ke­rü­le­ti fel­ügye­lő kö­szön­té­se hang­zott el; az utób­bi ké­szí­tet­te a meg­vá­sá­rolt in­gat­lan át­ala­kí­tá­sá­nak ter­vét is. Vé­ge­ze­tül Fa­bi­ny Ta­más is­mét kö­szö­ne­tét fe­jez­te ki a to­ka­ji gyü­le­ke­zet­nek, amely – az or­szá­gos egy­ház se­gít­sé­gé­vel – a várt­nál lé­nye­ge­seb­ben na­gyobb kár­pót­lá­si összeg­hez jut­va 36 mil­lió fo­rin­tot át­en­ge­dett be­lő­le a gyön­gyö­si­ek­nek a gyü­le­ke­ze­ti ház ki­ala­kí­tá­sá­ra.

Nem mel­lé­kes az az össze­fo­gás sem, amely­nek a mo­tor­ja a gyü­le­ke­zet­hez tar­to­zó dr. Szé­kács György or­szá­gos ügyész és Helf­rich Pé­ter, az or­szá­gos iro­da in­gat­lan­ren­de­zé­si osz­tá­lyá­nak ve­ze­tő­je – a lel­kész­nő fér­je – volt, hogy mi­nél rö­vi­debb időn be­lül meg­va­ló­sul­has­sa­nak a ter­vek.

A gyön­gyö­si­ek örö­me pe­dig hét­ről hét­re fo­ko­zód­hat, hi­szen mos­tan­tól min­den va­sár­nap dél­előtt ti­zen­egy órá­tól is­ten­tisz­te­le­tet tart­hat­nak a gyü­le­ke­zet új ott­ho­ná­ban, az Arany Já­nos ut­ca 6. szám alatt.

HHÁ

::Nyomtatható változat::