Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A Szent­írás a Nap­rend­szer pla­né­tái kö­zül egyet em­lít: a Haj­nal­csil­la­got, más né­ven Est­haj­nal­csil­la­got.

A bib­li­ai le­írá­sok szak­rá­lis tar­tal­ma mel­lett ér­de­mes fi­gyel­met for­dí­ta­ni az égi­test fi­zi­kai tu­laj­don­sá­ga­i­ra is. Minden­nek kü­lön ak­tu­a­li­tást köl­csö­nöz, hogy 2010 nya­rán a ko­ra es­ti ég­bolt fel­tű­nő lát­vá­nyos­sá­ga­ként tün­dö­köl – leg­fé­nye­seb­ben au­gusz­tus 20-án, ami­kor a boly­gó el­éri leg­na­gyobb nap­tá­vol­sá­gát. Az Est­haj­nal­csil­lag, a Vé­nusz ugyan­is boly­gó!

A ha­gyo­má­nyos, a nép aj­kán, sőt a mai köz­nyelv­ben is el­ter­jedt el­ne­ve­zés­sel el­len­tét­ben a Vé­nusz nem a nuk­le­á­ris fú­zi­ó­val ener­gi­át és fényt ter­me­lő csil­la­gok, ha­nem a fényt vissza­ve­rő, köz­pon­ti égi­tes­tünk kö­rül ke­rin­gő égi­tes­tek, ré­gi­e­sen a „bo­lyon­gók” csa­lád­já­ba tar­to­zik. Mi­vel kö­ze­lebb ke­ring a Nap­hoz, mint a Föld, a föl­di meg­fi­gye­lő szá­má­ra min­dig an­nak szom­széd­sá­gá­ban lát­szik, reg­gel köz­vet­le­nül előt­te kel, es­te nem sok­kal utá­na nyug­szik. Így könnyen ért­he­tő­vé vá­lik a köl­tői „Est­haj­nal” ki­fe­je­zés.

A boly­gó­ról so­ká­ig az a kép­zet élt, hogy fi­zi­kai és bio­ló­gi­ai vi­szo­nyai az ősi Föl­dé­i­hez ha­son­ló­ak: fel­szí­nén pom­pás faj­ta­vá­lasz­ték­ban pom­pá­zó ős­er­dő bur­ján­zik, mely di­no­szau­ru­szok­hoz ha­son­ló ős­lé­nyek­nek nyújt ki­apad­ha­tat­lan táp­lá­lé­kot. Ne­vét is a szép­ség és a sze­re­lem is­ten­nő­jé­ről nyer­te.

A 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben azon­ban a csil­la­gá­sza­ti mű­szer­tech­ni­ka fej­lő­dé­se, a ra­dar­vizs­gá­la­tok, majd az űr­szon­dás mé­ré­sek egy egé­szen más Vé­nusz ké­pét raj­zol­ták meg. Egy po­ko­li vi­lág ké­pét, mely az üveg­ház­ha­tás ré­vén oly for­ró, hogy meg­ol­vad­na raj­ta az ólom. A nyo­más a Föl­dön meg­szo­kott­nak a száz­szo­ro­sa. Így ha szka­fan­de­res űr­ha­jós lép­ne a fel­szí­né­re, pil­la­na­to­kon be­lül úgy össze­la­pul­na, mint egy össze­ta­po­sott kon­zerv­do­boz. A szén-di­o­xid­ból ál­ló lég­kö­ré­nek na­ran­csos szí­nű fel­hő­i­ből hul­ló csa­pa­dék ha­lá­los kén­sav­ból áll.

Mind­ezek el­le­né­re az em­ber el­küld­te kö­ve­te­it az Est­haj­nal­csil­lag­ra. A kö­rü­löt­te pá­lyá­ra állt ame­ri­kai űr­esz­kö­zök rész­le­tes ra­dar­mé­ré­sek­kel pon­tos tér­ké­pe­ket ál­lí­tot­tak elő. A szov­jet-orosz szon­dák – a mos­to­ha kö­rül­mé­nyek mi­att csak né­hány má­sod­per­ces mű­kö­dés­re ka­lib­rál­va – a fel­szí­nen fény­ké­pe­ket ké­szí­tet­tek, a tu­do­mány esz­kö­ze­i­vel meg­je­le­nít­ve e po­ko­li vi­lág ar­cát.

A Föl­dünk­kel szin­te meg­egye­ző mé­re­tű boly­gó­szom­széd eb­ben az idő­szak­ban az es­ti dél­nyu­ga­ti ég­bol­ton ra­gyog. Sza­bad szem­mel fé­nyes csil­lag­nak lát­szik. A leg­ki­sebb csil­la­gá­sza­ti táv­cső­be te­kint­ve is fel­tű­nik ki­ter­je­dé­se, a mű­szer meg­mu­tat­ja a boly­gó ko­rong­ját. Meg­fi­gyel­he­tő­vé vá­lik a Hol­dé­hoz ha­son­ló fá­zi­sa, ki­raj­zo­ló­dik egy­re vé­ko­nyo­dó sar­ló­ja. A Vé­nusz-sar­ló, me­lyet az át­la­gos­nál éle­sebb sze­mű­ek messze­lá­tó nél­kül is ész­lel­het­nek, sőt amely – ha a Hold fé­nye nem za­var – akár ár­nyé­kot is vet­het.

Re­zsa­bek Nán­dor

::Nyomtatható változat::