Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Öt éve nyi­tot­ta meg ka­pu­it a pe­da­gó­gu­sok előtt a Rá­kos­szent­mi­hály-Sas­hal­mi Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség, hogy az em­pá­tia nyel­vét ta­nít­sa ne­kik. Ti­zen­hét pe­da­gó­gust aján­dé­ko­zott meg a Pár­be­széd szív­től szí­vig el­ne­ve­zé­sű, har­minc­órás akk­re­di­tált kép­zés­sel, mely­nek részt­ve­vői kö­zül töb­ben az­óta is vissza­jár­nak pén­te­ken­ként szu­per­ví­zi­ó­ra és to­vább ta­nul­ni.

Ta­valy már­ci­us 11-én Nyújtsd két ke­zed, érintsd meg a szí­ve­ket! cím­mel Bör­ön­te Már­ta evan­gé­li­kus lel­kész or­szá­gos szak­mai kon­fe­ren­ci­át szer­ve­zett a Cor­vin Mű­ve­lő­dé­si Ház­ban. A cím­ben meg­fo­gal­ma­zott fel­szó­lí­tás cél­ja az volt, hogy si­ke­rül­jön meg­va­ló­sí­ta­ni az egy­más éle­tét gaz­da­gí­tó kom­mu­ni­ká­ci­ót, a szív­től szí­vig ha­tó pár­be­szé­det.

A kon­fe­ren­cia si­ke­re ar­ra ösz­tö­nöz­te Bör­ön­te Már­tát, hogy gyógy­pe­da­gó­gus tré­ner­tár­sá­val, Ka­to­na Er­zsé­bet­tel együtt töb­bet te­gye­nek. Ezért meg­al­kot­ták a Pár­be­széd szív­től szí­vig el­ne­ve­zé­sű tré­ning­prog­ram­ju­kat – egy har­minc­órás akk­re­di­tált pe­da­gó­gus-to­vább­kép­zést –, amely en­nek a kon­fe­ren­ci­á­nak a to­vább­gon­do­lá­sa­ként is fel­fog­ha­tó.

A pe­da­gó­gu­sok szá­má­ra a sze­mé­lyi­ség­fej­lesz­tést sok min­den ne­he­zí­t­i ma­nap­ság. A küz­de­lem­ben, ame­lyet azért foly­tat­nak, hogy a rá­juk bí­zott fi­a­ta­lok meg­áll­ják majd a he­lyü­ket az élet­ben, so­kan meg­fá­rad­nak, „ki­ég­nek”. Szük­ség van a pe­da­gó­gu­sok igen­csak igény­be vett lel­ké­nek tá­mo­ga­tá­sá­ra, ön­be­csü­lé­sük erő­sí­té­sé­re. Mind­eh­hez olyan kom­mu­ni­ká­ci­ós esz­kö­zök­re van szük­sé­gük, ame­lyek­kel az új hely­ze­te­ket si­ke­re­sen ­old­hat­ják meg.

A 2005-től mű­kö­dő, a XVI. ke­rü­let fel­nőtt la­ko­sai szá­má­ra nyi­tott „lel­ki ki­be­szé­lő mű­hely­ben” Már­ta és Er­zsé­bet azt ta­pasz­tal­ta, hogy a szü­lők, il­let­ve a töb­bi fel­nőtt is szí­ve­sen fog­lal­koz­na ön­ma­ga fej­lesz­té­sé­vel, hogy tár­sas kap­cso­la­ta­ik­ban a kom­mu­ni­ká­ci­ó­juk si­ke­re­sebb le­gyen. Ezért a tré­ne­rek szak­mai prog­ram­juk ele­me­i­vel meg­újí­tot­ták és szí­ne­seb­bé tet­ték a mű­hely egyes al­kal­ma­it, ami­hez amihez Budapest XVI. Ke­rü­leti Ön­kor­mány­za­tá­nak Kul­tu­rá­lis és Sport­bi­zott­sá­ga nyúj­tott tá­mo­ga­tást. Öt kü­lön­le­ges foglalkozás volt; a részt ve­vő pe­da­gó­gu­sok, szü­lők kö­re egy­re na­gyobb lett, és mind több is­me­rős, ba­rát jött el sa tré­nin­gek­re.

Min­den al­ka­lom olyan gya­kor­la­tok­kal kez­dő­dött, ame­lyek egy­szer­re tet­ték le­he­tő­vé egy­más meg­is­me­ré­sét és az együtt­mű­kö­dés­hez nél­kü­löz­he­tet­len bi­za­lom ki­épí­té­sét. Na­gyon iz­gal­mas azt lát­ni, hogy egy­mást nem is­me­rő em­be­rek há­rom óra alatt ho­gyan vál­nak jó is­me­rős­sé, ké­sőbb már-már ba­rát­tá. Cso­dá­la­tos a tré­ning tá­vol­sá­got le­győ­ző ere­je: a Köln­ben élő Hen­ry is részt vett a fog­lal­ko­zá­so­kon, még a sza­bad­sá­gát is úgy idő­zí­tet­te, hogy el tud­jon jön­ni. Vi­dék­ről is töb­ben ér­kez­tek, nem szá­mí­tott a tá­vol­ság, pe­dig sok­szor es­te tíz óra is volt, mi­re egy-egy ki­adós be­szél­ge­tés után a részt­ve­vők el­in­dul­tak ha­za­fe­lé.

Rend­kí­vül érdekes volt an­nak meg­ta­pasz­ta­lá­sa is, hogy egy-egy sze­re­pet ak­kor is fel­vál­lal­tak a cso­port­ta­gok, ha az a zár­kó­zot­tab­bak­nak ko­moly ki­hí­vást je­len­tett. Meg­ér­tet­ték, hogy a fej­lő­dést nem vár­ni kell, ha­nem ten­ni ér­te, „dol­goz­ni kell ön­ma­gun­kon”.

A gya­kor­la­tok meg­be­szé­lé­sét ak­ti­vi­tás, kér­dé­sek özö­ne és ala­pos elem­zés jel­le­mez­te. A tré­ning so­rán a részt­ve­vők azt él­het­ték meg, hogy fi­gyel­met kap­nak egy­más­tól. Kis dol­gok, ame­lyek min­den­ki­nek jár(ná)nak a hét­köz­na­pok sod­rá­sá­ban is. A lel­ki ki­be­szé­lő mű­hely 2010. szep­tem­ber utol­só pén­te­kén foly­ta­tó­dik.

„Sen­ki sem ma­gá­tól lett olyan, ami. Mind ezer­nyi más em­ber­ből va­gyunk. Bár­ki, aki va­la­ha is ked­ves­sé­get tett ne­künk vagy bá­to­rí­tó­an szólt hoz­zánk, ré­sze lett a mi ka­rak­te­rünk­nek, gon­do­la­ta­ink­nak és si­ke­re­ink­nek is.” (Ge­or­ge Matt­hew Adams)

– böka –

::Nyomtatható változat::