Evangélikusok

Is­ten­tisz­te­let-köz­ve­tí­tés a rá­di­ó­ban

Hozzászólás a cikkhez

„Há­lát adunk az Is­ten­nek min­den­kor mind­nyá­ja­to­kért…” – Pál apos­tol gyü­le­ke­ze­tek­hez írt le­ve­le­i­nek be­ve­ze­tő for­mu­lá­ja ez. Tá­vol áll tő­lem, hogy hoz­zá mér­jem ma­gam, de szí­vem­ből szól. Vissza­gon­do­lok ar­ra a há­rom év­vel ez­előt­ti, nyár vé­gi nap­ra, ami­kor le­száll­va a 22-es busz­ról meg­áll­tam Bu­da­ke­szi Fő ut­cá­ján, és azon gon­dol­koz­tam, mer­re is in­dul­jak, kit és mit ke­res­sek itt. Sok min­den vál­to­zott az­óta.

Bu­da­ke­szi – a hoz­zá tar­to­zó Bu­da­je­nő­vel, Páttyal és Tel­ki­vel együtt – a Bu­da­hegy­vi­dé­ki Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség szór­vá­nya volt; ta­vasszal az anya­gyü­le­ke­zet és az egy­ház­me­gye pres­bi­té­ri­u­ma is jó­vá­hagy­ta Bu­da­ke­szi szór­vány­ból le­ány­egy­ház­köz­ség­gé tör­té­nő ki­ne­ve­zé­sét.

A gyü­le­ke­zet tör­té­ne­té­ről meg­je­lent ki­ad­vány ta­nú­sá­ga sze­rint az it­te­ni fi­a­tal kö­zös­ség múlt­ja az öt­ve­nes éve­kig, Dan­ha­user Lász­ló lel­kész­sé­gé­nek ide­jé­re nyú­lik vissza. Ak­kor még csa­lá­dok­nál tar­tot­tak is­ten­tisz­te­le­te­ket, bib­lia­órá­kat, if­jú­sá­gi al­kal­ma­kat. Ké­sőbb az ak­ko­ri­ak kö­zül so­kan meg­hal­tak, el­köl­töz­tek, vagy Bu­da­pest­re jár­tak be is­ten­tisz­te­let­re.

1981-től Kő­sze­ghy Ta­más és fe­le­sé­ge lát­ta el a szór­vány­gyü­le­ke­ze­tet, ku­tat­ta fel az evan­gé­li­ku­so­kat. Az 57 nyil­ván­tar­tott gyü­le­ke­ze­ti tag­ból 39-en vet­tek részt ak­tí­van a – kis lét­szám da­cá­ra igen vál­to­za­tos – al­kal­ma­kon. Ez idő alatt épült a re­for­má­tus temp­lom, ami­hez je­len­tős se­gít­sé­get nyúj­tott a né­met­or­szá­gi Nec­kar­sulm evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te.

A 2000-ben tar­tott nép­szám­lá­lás al­kal­má­val há­rom­szá­zan val­lot­ták ma­gu­kat evan­gé­li­kus­nak, ami meg­erő­sí­tet­te az itt élő, ed­dig még is­me­ret­len evan­gé­li­ku­sok fel­ke­re­sé­sé­nek szán­dé­kát. 2002-től a hely­ben la­kó Fa­bi­ny Ti­bor foly­tat­ta a szer­ve­zé­si mun­ká­kat a Bu­da­ke­szin élő evan­gé­li­ku­sok ta­lál­ko­zó­ja meg­ren­de­zé­sé­vel, va­la­mint az is­ten­tisz­te­le­tek szá­má­nak ha­vi egy­ről ket­tő­re eme­lé­sé­vel. Az is­ten­tisz­te­le­te­ket a re­for­má­tus temp­lom­ban tar­tot­ták. A hegy­vi­dé­ki lel­ké­szek lát­ták el a szol­gá­la­to­kat, és tar­tot­tak hit­tan­órá­kat.

Ma­gam eb­be a mun­ká­ba kap­cso­lód­tam be 2007 au­gusz­tu­sá­ban kez­dő­dő meg­bí­za­tá­som­mal. Név­sor­ral a ke­zem­ben fogtam hoz­zá az ak­kor még tel­je­sen is­me­ret­len em­be­rek lá­to­ga­tá­sá­hoz.

So­kat je­len­tett gyü­le­ke­ze­tünk éle­té­ben, hogy egy év­vel ez­előtt fel­szen­tel­het­tük gyü­le­ke­ze­ti ter­mün­ket, ame­lyet a köz­egy­ház, az egy­ház­me­gye, az anya­gyü­le­ke­zet tá­mo­ga­tá­sá­val, kül­föl­di hoz­zá­já­ru­lás­sal (Gusz­táv Adolf Se­gély­szer­ve­zet) és ter­mé­sze­te­sen a he­lyi hí­vek ál­do­zat­kész­sé­gé­vel, va­la­mint Ben­czúr Lász­ló szak­mai se­gít­sé­gé­vel si­ke­rült lét­re­hoz­ni. Az­óta érez­he­tő­en ott­ho­na lett kö­zös­sé­günk­nek. Min­den hé­ten tu­dunk is­ten­tisz­te­le­tet tar­ta­ni, a ko­rai kez­dés he­lyett most már fél 10-kor. Az egy­há­zi év ün­ne­pe­it is „tel­jes ter­je­del­mük­ben”, mél­tó­kép­pen tud­juk meg­ün­ne­pel­ni. Bib­lia­órá­kat, gyü­le­ke­ze­ti es­te­ket tar­tunk, ame­lye­ken egy­re bő­vü­lő lét­szám­mal, meg­hitt lég­kör­ben va­gyunk együtt, és él­jük át Urunk fe­lénk ára­dó sze­re­te­tét és a test­vé­ri kö­zös­sé­get. Őszi ter­ve­ink kö­zött sze­re­pel a pres­bi­té­ri­um meg­ala­kí­tá­sa. Min­dennap van mi­ért s van ki­kért há­lát ad­nunk.

::Nyomtatható változat::