Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2010
- 43
- Terényi templomépítők
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Terényi templomépítők
Százéves templomáért adott hálát a Nógrád megyei Terény evangélikus népe október 17-én vasárnap délelőtt. Az ünnepi istentisztelet és közgyűlés ugyanakkor méltó módon megemlékezett a gyülekezet eddigi lelkészeiről is.
A terényiek korábban Cserhátsurányra jártak istentiszteletre, az ottani „Sréter-templomba”. Akkor merült fel a templomépítés gondolata, amikor a gyülekezetnek már a kilencven százaléka terényi volt.
Szlancsik Pál volt az első lelkészük (1893–1935), őt követte Váczi János (1936–1960), majd Polónyi Zoltán (1961–1991).
A rendszerváltás után Klenóczkyné Sulyok Anna, majd Gulácsiné Fabulya Hilda vitte tovább a szolgálatot, közben rövidebb időre Záborszky Csaba, illetve Benkő Ferenc lelkész is helyettesített. Most Fűke Szabolcs galgagutai lelkész gondozza nagy lelkesedéssel Terényt.
A hálaadó istentiszteleten elhangzott igehirdetésében dr. Fabiny Tamás püspök a farizeus és a vámszedő példázata alapján szólt arról a belső igényről és bátorságról, amely a terényieket templomépítésre indította. A most zsúfolásig telt templom nem pusztán kő és berendezési tárgyak összessége – a közösség hálaadása, a szívek dobbanása és imádsága teszi igazán szent hellyé. Nem mindegy, hogyan imádkozunk. A farizeus imádságában tulajdonképpen önmagával beszélget, mert valójában nem érzi, hogy szüksége van Istenre, s ezért megveti embertársát is. A vámszedő dialógusba kerül Istennel, mert égetik a bűnei, szüksége van a kegyelemre. Reformáció havában különösen is aktuális Isten Krisztus általi megigazító munkájáról vallanunk – mondta a kerület püspöke.
A közgyűlésen Csordás János történész, a gyülekezet tagja tartott érdekfeszítő előadást a közösség múltjáról, a gyülekezeti teremben pedig – a szakember igényességével – nagyszerű kiállítást állított össze.
Október 17-e nem csak a múltról szólt Terényben. Szolgálók és szolgálatok sokasága jelezte, hogy a gyülekezet ma is él és élni akar. Versek, énekek és az „asztal körüli” szolgálat mutatta, hogy a gyökerek mélyek és épek, és a tevékeny hit friss hajtásai sarjadnak ma is a megfeszített és feltámadt Krisztusról szóló isteni ige nyomán.
Sz.
::Nyomtatható változat::
|