e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Az 1956-os ese­mé­nyek ka­to­nai ve­ze­tő­jé­re, a ne­ves evan­gé­li­kus ér­tel­mi­sé­gi csa­lád fi­á­ra, Ma­lé­ter Pál­ra em­lé­kez­tek a nem­ze­ti ün­nep­hez kö­ze­led­ve, ok­tó­ber 18-án Pá­pán, a Pe­da­gó­gus Mű­ve­lő­dé­si Ház­ban.

Ma­lé­ter édes­ap­ja a jog­aka­dé­mia ta­ná­ra, majd a ne­ves lu­the­rá­nus kol­lé­gi­um igaz­ga­tó­ja volt Eper­je­sen. Fia Prá­gá­ban, ké­sőbb Bu­da­pes­ten foly­ta­tott or­vo­si ta­nul­má­nyo­kat. Ám iga­zán a ka­to­nai pá­lya von­zot­ta, ezért 1940-től a Lu­dovi­ka Aka­dé­mia hall­ga­tó­ja lett. Had­naggyá ava­tá­sa után, 1943-ban Kas­sán kezd­te meg hi­va­tá­sos tisz­ti szol­gá­la­tát.

Gyor­san ha­ladt elő­re a ka­to­nai rang­lét­rán. Szol­gált a ha­tár­őr­ség­nél, rö­vid ide­ig a köz­tár­sa­sá­gi el­nök test­őr­sé­gé­nek pa­rancs­no­ka is volt. Egyéb be­osz­tá­sok mel­lett 1956 ta­va­szán meg­bíz­ták a Ka­to­nai Mű­sza­ki Ki­se­gí­tő Ala­ku­la­tok meg­szer­ve­zé­sé­vel. A te­het­sé­ges és mun­ká­já­ban min­dig pon­tos fi­a­tal­em­ber ek­kor már ez­re­des. A sztá­li­nis­ta dik­ta­tú­ra em­ber­te­len­sé­ge­it ta­pasz­tal­va azon­ban az 1950-es évek fo­lya­mán egy­re ki­áb­rán­dul­tab­bá és zár­kó­zot­tab­bá vált. A for­ra­da­lom ki­tö­ré­se Bu­da­pes­ten ta­lál­ta. Fe­let­te­sei ok­tó­ber 25-én a Ki­li­án lak­ta­nyá­ba küld­ték, hogy ott ren­det te­remt­sen…

Ma­lé­ter ha­ma­ro­san meg­győ­ző­dött ar­ról, hogy a fel­ke­lők tisz­ta és ne­mes cé­lo­kért har­col­nak, ezért ok­tó­ber 28-án át­állt az ol­da­luk­ra. Ma­gá­é­vá tet­te a sza­bad­ság­har­co­sok de­mok­ra­ti­kus kö­ve­te­lé­se­it, bár az em­ber­ar­cú szo­ci­a­liz­mus meg­va­ló­sít­ha­tó­sá­gá­ba ve­tett hi­te nem in­gott meg. Et­től kezd­ve a for­ra­da­lom egyik ka­to­nai ve­ze­tő­je volt, és nagy nép­sze­rű­ség­nek ör­ven­dett. Ki­ne­vez­ték a hon­vé­del­mi mi­nisz­ter el­ső he­lyet­te­sé­vé, no­vem­ber 2-án pe­dig át­vet­te a hon­vé­del­mi tár­ca ve­ze­té­sét Nagy Im­re kor­má­nyá­ban. Ez­zel egy­ide­jű­leg ve­zér­őr­naggyá lép­tet­ték elő. Részt vett a szov­jet had­erő Ma­gyar­or­szág­ról tör­té­nő ki­vo­ná­sá­ról kez­dett tár­gya­lá­sok­ban.

No­vem­ber 3-án éj­jel a Tö­kö­lön le­vő szov­jet fő­pa­rancs­nok­sá­gon a meg­be­szé­lé­sek újabb for­du­ló­já­ra ér­ke­zett ma­gyar kül­dött­sé­g tagjait – kö­zöttük Ma­lé­ter­t – le­tar­tóz­tat­ták.

Ma­lé­ter 1957 ja­nu­ár­já­nak vé­gé­ig volt a szov­je­tek fog­sá­gá­ban. Ak­kor­tól a ma­gyar bel­ügyi szer­vek vé­gez­ték ki­hall­ga­tá­sát. Nagy Im­re és tár­sai kon­cep­ci­ós pe­ré­ben Ma­lé­tert „a né­pi de­mok­ra­ti­kus ál­lam­rend meg­dön­té­sé­re irá­nyu­ló szer­vez­ke­dés bűn­tet­te” vád­já­val ha­lál­ra ítél­ték.

1989-ben re­ha­bi­li­tál­ták, posz­tu­musz ve­zér­ez­re­de­si ki­ne­ve­zést ka­pott, és ün­ne­pé­lyes kö­rül­mé­nyek kö­zött te­met­ték új­ra.

A nagy ér­dek­lő­dést ki­vál­tó pá­pai meg­em­lé­ke­zést Má­rai Sán­dor Menny­ből az an­gyal cí­mű köl­te­mé­nye nyi­tot­ta meg Gosz­to­la Ist­ván vers­mon­dó tol­má­cso­lá­sá­ban, majd Sch­midt De­zső­né ala­pít­vá­nyi el­nök kö­szön­tő­je kö­vet­ke­zett. Be­ve­ze­tő­jé­ben el­mond­ta: a pá­pai Pe­tő­fi Sán­dor Gim­ná­zi­um di­ák­jai ál­tal össze­ál­lí­tott és elő­adott kis szín­da­ra­b lét­re­ho­zá­sát a fi­a­ta­lok­nak Ma­lé­ter öz­ve­gyé­vel, Gye­nes Ju­dit­tal 2009 jú­ni­u­sá­ban, a Ma­lé­ter-szo­bor ava­tó­ján va­ló sze­mé­lyes ta­lál­ko­zó­ja ins­pi­rál­ta.

A be­ve­ze­tő gon­do­la­tok után Ke­re­csé­nyi Zol­tán mű­ve­lő­dé­si­ház-igaz­ga­tó be­szélt Ma­lé­ter élet­pá­lyá­já­ról. Ki­emel­te, hogy az egy­ko­ri hon­vé­del­mi mi­nisz­ter éle­tét ke­ve­sen is­me­rik iga­zán; 56-ot meg­elő­ző sze­rep­vál­la­lá­sa­i­ról sem sza­bad meg­fe­led­kez­ni, hisz prá­gai di­ák­ként hő­si­e­sen vett részt a né­met­el­le­nes di­ák­meg­moz­du­lá­sok­ban, majd an­ti­fa­sisz­ta­ként 1944-ben fegy­ver­rel har­colt ha­zá­ja el­len­sé­ge­i­vel szem­ben is: par­ti­zán­ak­ci­ók­ban vett részt Er­dély­ben.

Az ün­ne­pi ren­dez­vé­nyen mél­tón adó­zott a ne­ves tör­té­nel­mi sze­mé­lyi­ség em­lé­ké­nek öt pá­pai kö­zép­is­ko­lai di­ák „Ho­va áll­jak?” cím­mel elő­adott, meg­ka­pó éne­kek­kel szí­ne­sí­tett össze­ál­lí­tá­sa. Meg­ele­ve­ne­dett 1956 őszi nap­ja­i­nak fő ka­to­nai irá­nyí­tó­ja és Ma­lé­ter­nek a fe­le­sé­gé­vel va­ló meg­ha­tó kap­cso­la­ta is.

A ren­dez­vény rang­ját az is emel­te, hogy je­len­lé­té­vel meg­tisz­tel­te a Pá­pán élő Tóth Lász­ló egy­ko­ri ti­ze­des, aki had­tá­pos­ként szol­gál­va Mis­kol­con 1954-ben sza­kasz­pa­rancs­no­ká­nak tud­hat­ta Ma­lé­tert. Mint a mű­sor után el­mond­ta, Ma­lé­tert na­gyon ke­mény, ka­to­nás, de igen em­ber­sé­ges em­ber­nek is­mer­te meg, s nagy kár volt ér­te, hogy éle­te vér­ta­nú­ság­gal zá­rult.

EvÉ­let-in­fó

::Nyomtatható változat::