A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Kü­lön­le­ges szü­le­tés­na­pi aján­dék­kal ün­ne­pel­he­tik a há­lás utó­kor ol­va­sói az el­ső teljes ma­gyar nyel­vű Bib­lia ki­adá­sá­nak négy­száz­hu­sza­dik év­for­du­ló­ját – „örök­be fo­gad­hat­nak” egy be­tűt a vi­zso­lyi Bib­li­á­ból. Pon­to­sab­ban: a nyom­ta­tás­hoz szük­sé­ges, ólom­ból ké­szü­lő be­tű­kész­let egyik da­rab­ját. A Vi­zso­lyi Bib­lia­nyom­ta­tó Mű­hely ugyan­is „fel­élesz­tet­te” a 16. szá­za­di nyom­dát, majd az ere­de­ti saj­tó má­so­la­tán, az új­ra­ön­tött ólom­be­tűk­kel új­ra ki kí­ván­ja nyom­tat­ni a Ká­ro­li Gás­pár ál­tal le­for­dí­tott Szent­írást.

A Nagy­ká­roly­ban szü­le­tett Ra­dics Gás­pár ké­sőb­bi re­for­má­tus lel­ki­pász­tor, az el­ső tel­jes ma­gyar nyel­vű Bib­lia for­dí­tó­ja – a kor hu­ma­nis­ta tu­dó­sa­i­nak min­tá­ját kö­vet­ve – a szü­lő­vá­ro­sa irán­ti tisz­te­let­ből vet­te föl a Ca­ro­li – aho­gyan ő ír­ta – ne­vet. Wit­ten­ber­gi és sváj­ci ta­nul­má­nyok után 1563-ban lett a gön­ci re­for­má­tus gyü­le­ke­zet lel­ki­pász­to­ra. Az 1580-as évek­ben az or­szág­ban dú­ló pes­tis­jár­vány meg­fosz­tot­ta fe­le­sé­gé­től és há­rom gyer­me­ké­től.

Meg­ráz­kód­ta­tá­sai után fo­gott ko­mo­lyan a Szent­írás-for­dí­tás­hoz, mely­nek el­ké­szül­té­ben kör­nyék­be­li pré­di­ká­tor­tár­sai is se­géd­kez­tek. Az Új­szö­vet­sé­get ma­ga Ká­ro­li for­dí­tot­ta, el­ső­sor­ban a la­tin Vul­ga­tá­ból, de vél­he­tő­leg fel­hasz­nál­ta a ko­ráb­ban ké­szült rész­le­ges ma­gyar bib­lia­for­dí­tá­so­kat is. Ká­ro­li egy sze­mély­ben gon­do­zó­ja, szer­kesz­tő­je, saj­tó alá ren­de­ző­je és ki­adó­ja is volt a Bib­li­á­nak, lap­szé­li jegy­ze­te­ket írt a szö­ve­gek­hez, és a fe­je­ze­tek elé tar­tal­mi össze­fog­la­lót ké­szí­tett.

Az el­ké­szült ré­sze­ket a Gönc­től ti­zen­két ki­lo­mé­ter­re ta­lál­ha­tó Vi­zsoly­ban nyom­tat­ták – a fel­te­he­tő­en len­gyel szár­ma­zá­sú – Mant­sko­vit Bá­lint nyom­dá­já­ban. A nyom­ta­tás­hoz szük­sé­ges pa­pírt Len­gyel­or­szág­ból, Krak­kó­ból ho­zat­ták, és rész­ben to­ka­ji bor­ral fi­zet­tek ér­te.

A mun­ká­hoz 1589. feb­ru­ár 18-án kezd­tek hoz­zá, bár ak­kor még nem volt kész a tel­jes for­dí­tás, így az újabb és újabb el­ké­szült fe­je­ze­te­ket – szin­te la­pon­ként – a Gön­cön ta­nu­ló Szen­czi Mol­nár Al­bert vit­te át gya­log a nyom­dá­ba.

A vi­zso­lyi Bib­lia há­rom rész­ből áll, mind­egyik ön­ál­ló cím­lap­pal és le­vél­szá­mo­zás­sal van el­lát­va. Az el­ső cím­lap, Ma­gyar­or­szág cí­me­ré­vel, az egész mű­re vo­nat­ko­zik. En­nek hát­lap­ján az el­ső rész tar­ta­lom­jegy­zé­ke ol­vas­ha­tó. Köz­vet­le­nül a fő­szö­veg előtt áll­nak a for­dí­tó és a nyom­dász fi­gyel­mez­te­té­sei az ol­va­sók­hoz.

Az el­ső rész az Ószö­vet­ség el­ső hu­szon­nyolc köny­vét öle­li fel Si­rák fi­á­nak, Jé­zus­nak a köny­vé­ig. A vé­gén nyom­dász­jel­vény lát­ha­tó. A má­so­dik cím­lap a könyv má­so­dik és har­ma­dik ré­szé­re vo­nat­ko­zik: A szent Bib­li­á­nak má­so­dik ré­sze, mely­ben van­nak a pró­fé­ták írá­sai mind, a Mak­ka­be­u­sok köny­vei és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus­nak Új Tes­ta­men­to­ma. A har­ma­dik rész cí­me: A mi Urunk Jé­zus Krisz­tus­nak Új Tes­ta­men­to­ma, alat­ta nyom­dász­jel­vény, hát­lap­ján rö­vid tar­ta­lom­jegy­zék­kel. Utá­na egy be­haj­to­ga­tott nagy ív­rét le­vél van be­il­leszt­ve: Táb­la Jé­zus Krisz­tus­nak em­ber­sé­ge sze­rint va­ló nem­zet­sé­gé­ről. A nyom­dász­jel­vénnyel dí­szí­tett ko­lo­fon sze­rint a nyom­ta­tást Mant­sko­vit Bá­lint 1589. feb­ru­ár 18-tól 1590. jú­li­us 20-ig végez­te. Mind a há­rom cím­la­pon 1590 áll, a fő­cím­la­pon ezen kí­vül ja­nu­ár 10. Va­ló­szí­nű­leg ek­kor ké­szült el az el­ső rész nyom­ta­tá­sa.

A Bor­nem­isza–Mant­sko­vit-nyom­da fel­sze­re­lé­se hu­szon­négy­fé­le be­tű­tí­pus­ból, hu­szon­négy könyv­dísz­ből, ka­len­dá­ri­u­mi áb­rá­zo­lá­sok­ból, kü­lön­fé­le ini­ci­á­lék­ból, ma­gyar cí­mer­ből és Mant­sko­vit négy­fé­le nyom­dász­jel­vé­nyé­ből állt. Ez utób­bi­ak kö­zül a hor­gony­ra te­ke­re­dő kí­gyót csak ő hasz­nál­ta, míg a re­ne­szánsz fül­ké­ben köny­vön fek­vő zász­lós bá­rány to­vább élt a bárt­fai vá­ro­si nyom­dá­ban a 17. szá­zad­ban is, akár­csak a griff­ma­da­rak kö­zé he­lye­zett ko­ro­nás ma­gyar cí­mer.

A mű­hely négy saj­tó­val, az­az nyo­mó­gép­pel dol­go­zott, a há­rom-négy sze­dő­nek na­pi tíz­ezer be­tű­nyi sze­dést kel­lett elő­ál­lí­ta­nia a mint­egy négy­száz­öt­ven mun­ka­na­pon, hogy el­ké­szül­hes­sen a nyolc­száz pél­dány. Ez ak­kor Eu­ró­pa-szer­te igen nagy tel­je­sít­mény­nek szá­mí­tott.

En­nek a ha­tal­mas mun­ká­nak em­lé­ké­re és tisz­te­le­té­re idén lét­re­hoz­ták a Vi­zso­lyi Bib­lia­nyom­ta­tó Mű­helyt. Ez az or­szág el­ső és egyet­len 16. szá­za­di mű­kö­dő nyom­dá­ja és in­ter­ak­tív nyom­ta­tás­tör­té­ne­ti ki­ál­lí­tá­sa, amely­nek men­to­ra a Pa­pír- és Nyom­da­ipa­ri Mű­sza­ki Egye­sü­let. Az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár két ku­ta­tó mun­ka­tár­sa szak­mai in­for­má­ci­ók­kal, a ma­in­zi Gu­ten­berg Mú­ze­um pe­dig az ere­de­ti Gu­ten­berg-saj­tó és az ere­de­ti ólom­be­tű-ké­szí­tő be­ren­de­zés váz­la­ta­i­val se­gí­tet­te a nyom­da új­bó­li fel­ál­lí­tá­sát. A be­tű­kész­let el­ké­szí­té­sé­re azon­ban már nem ma­radt ele­gen­dő pénz. Így a mú­ze­um be­tű-örök­be­fo­ga­dó ak­ci­ót hir­de­tett egyé­nek és gyü­le­ke­ze­tek, kö­zös­sé­gek szá­má­ra.

A tá­mo­ga­tók vá­laszt­hat­nak: egy be­tű­ön­tő mat­ri­ca 4500 fo­rin­tért (áfá­val együtt), egy ini­ci­á­lé vagy nyom­dai cif­ra 25 ezer fo­rin­tért fo­gad­ha­tó örök­be. (Az ado­má­nyok le­ír­ha­tók az adó­alap­ból.) A Vi­zso­lyi Ide­gen­for­gal­mi és Kul­tu­rá­lis Köz­pont hon­lap­ján nem­csak az örök­be­fo­ga­dó nyi­lat­ko­zat tölt­he­tő le, de meg­te­kint­he­tők a be­tű­ka­rak­te­rek, va­la­mint az ini­ci­á­lék is (www.vi­zsoly­ven­deg.hu).

A nyom­da­ki­ál­lí­tás már­ci­us 15. és no­vem­ber 15. kö­zött min­den­nap 9 órá­tól 20 órá­ig tart nyit­va. A lá­to­ga­tók meg­is­mer­ked­het­nek a vi­zso­lyi Bib­lia szü­le­té­sé­nek tör­té­ne­té­vel, ré­sze­sei le­het­nek a be­tű­sze­dés­nek, a fes­ték el­ké­szí­té­sé­nek és a nyom­ta­tás­nak is. Ez utób­bi a sár­vá­ri Ná­dasdy Fe­renc Mú­ze­um és az Ipar­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um se­gít­sé­gé­vel re­konst­ru­ált, kor­hű nyom­da­gé­pen tör­té­nik me­rí­tett pa­pí­ron. A meg­hosszab­bí­tott Kál­vin-év je­gyé­ben pe­dig 2011. feb­ru­ár 18-án ün­ne­pé­lyes ke­re­tek kö­zött el­in­dít­ják az új ólom­be­tűk­kel zaj­ló nyom­ta­tást: el­ké­szí­tik az el­ső la­pot.

Bo­da Zsu­zsa

::Nyomtatható változat::