evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Tavaly november 10-én hálaadó és búcsúzó istentiszteletre hívogatta a sikátori evangélikus templom harangja a helybeli és a veszprémvarsányi gyülekezet tagjait. Isten népének e kicsiny közössége hálát adott teremtő Urának az elmúlt tizenkét évért, azért az időszakért, ami alatt id. Magassy Sándorné nagytiszteletű asszony és id. Magassy Sándor nagytiszteletű úr pásztorolta gyülekezetünket. Ünnepi alkalmunkat megtisztelte jelenlétével a sikátori katolikus egyházközség több tagja is.

A lelkész házaspár elköszönt a gyülekezettől, az egész falu közösségétől, hiszen ezzel a nappal befejezték szolgálatukat. Lezárult a gyülekezet életében tizenkét év, de lezárult az ő életüknek is egy hosszú korszaka. Most nem azért búcsúztak, hogy valahol máshol elfoglalják új szolgálati helyüket, hanem azért, hogy egy emberöltőnyi szolgálat után még élvezhessék a megérdemelt pihenést szeretett családjuk körében, és több időt tölthessenek gyermekeikkel, unokáikkal. A gyülekezet nevében megköszöntük a lelkész házaspár odaadó és önzetlen szolgálatát, hogy együtt voltak velünk bánatban és örömben; és mindazt, amit rajtuk keresztül kaptunk az Úristentől. Szeretettel gondoltunk a sok szép gyülekezeti alkalomra, ahol a tisztelendő úr megromlott látása ellenére is mindig olyan csodálatos orgonajátékkal kísérte a gyülekezet énekét. Isten iránti hálával gondoltunk az egész Magassy családra, amelynek tagjai sokszor és sokféle szolgálattal tették alkalmainkat szebbé, ünnepibbé.

Búcsúzott a község önkormányzata is, őszinte tisztelettel megköszönve azokat az alkalmakat, amikor együtt ünnepeltük meg nemzeti ünnepeinket, és amelyeknek megszervezésében a nagytiszteletű asszony mindig lelkesen vett részt. Jó volt emlékezni a tisztelendő úr szívet-lelket melengető ünnepi beszédeire vagy népünk viharos történelmének egy-egy fontos eseményéhez kapcsolódó történelmi témájú előadásaira. Nagyszerű alkalmak voltak ezek, melyeket az egész falu közössége mindig nagy szeretettel hallgatott. Köszönjük.

Búcsúztak a katolikus testvérek is, akik megköszönték a tisztelendő úréknak, hogy templomukat és ünnepi alkalmaikat többször is megtisztelték jelenlétükkel. Jó egészségben eltöltött, Istentől megáldott nyugdíjas éveket kívánva búcsúztak el a szeretett lelkész házaspártól. Szívünk minden szeretetével kapcsolódtunk a katolikus testvérek által megfogalmazottakhoz: „Tartsanak meg minket jó emlékezetükben, és ha majd honvágyat éreznek a mi kis falunk iránt, hát jöjjenek: tárt ajtók és tárt szívek várják őket mindenhol.” Azután 2003. február 10-én az esti órákban érkezett a szomorú hír, hogy szeretett tisztelendő urunkat hirtelen és váratlanul hazahívta teremtő Ura. Másnap reggel harangszó adta hírül az egész falu közösségének, hogy hiába várják tárt ajtók őt a mi kis falunkban, többé nem jön el hozzánk, mert neki már Mennyei Atyánk nyitott örökre kaput.

1. február 18-án helyeztük örök nyugalomra a soproni temetőben. Mi, a gyászoló gyülekezet a sikátori temetőből vitt földet hintettünk koporsójára, ezzel is kifejezve hálánkat, tiszteletünket és egymáshoz tartozásunkat.

Mély fájdalommal, de a feltámadásba vetett hit örök reményében vettünk tőle búcsút, tudva, hogy ő már hazatért Mennyei Atyánkhoz. Mindazok, akik ismertük, szerettük és tiszteltük őt, áldott emlékét szívükben megőrizzük.

A sikátori és veszprémvarsányi gyülekezet

::Nyomtatható változat::