Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 10
- Döbbenet és megrendülés
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
Döbbenet és megrendülés
Döbbenet és megrendülés töltötte el mindazokat, akik az Evangélikus Élet február 23-i számát olvasták. Döbbenet és megrendülés, amely egyhamar nem múlik és nem is múlhat el. Most már a bőrünkön érezzük, hogy nagy a romlás.
Építhetünk, adhatunk programokat, de a szívekben nagy a szomorúság. Gyilkosság, égbekiáltó szeretetlenség, félelem, inkább csak támadásra való készség mindenütt. Valóban: Isten legyen nekünk irgalmas!
Elhagytuk a XX. századot, amelynek vége sok – addig szenvedő – embernek igazságot szolgáltatott. Sokan elégtételben részesültek, mások árnyékba kerültek… Még meg sem érthettük a múltat, amikor betört a XXI. század még súlyosabb kihívásokkal. Most mihez lesz bátorságunk? Hol, miből nő ki a krisztusi hajtás?
A halál értelmetlennek tűnik számunkra, de Istennél nagy, mély értelmet nyerhet. Betölthet küldetést is. Radikális felkiáltójellé válhat: meg kell térni, mert valóban elveszünk! Új belátásra kell jutni…
A XIII. században Assisiből indult el egy spirituális mozgalom, amely megtermékenyítette a maga korát. Erre a szellemiségre lenne ma is szükség. Jézus bolondjaira, akik az Ő tekintetével néznek a világra, az emberekre, a bárhol rájuk bízottakra, aki „amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül” (Mk 9,36).
A lelki-testi nyomor növekszik – a technika, az orvostudomány és más megoldási kísérletek pedig kevesek lesznek. Jézus tekintetére van egyre égetőbb szükség.
K. I. (Budapest)
::Nyomtatható változat::
|