Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Élet karácsonyi számához mellékelt Misszió magazin az angyalokkal foglalkozott. Vannak? Nincsenek? Milyenek? Mi a dolguk? Országunk címeréről is eltűntek már. Úgy érzem, hogy lassan a gondolkodásunkból is nyomuk vész, félő, hogy hitünkből is. Ha Bibliánk alapján nem hiszünk az angyalok létezésében, akkor egymás után illan el hitünk sok más kincse is. Akkor nincs sátán sem, sem pokol, sem menny, sem csoda. Csak szerencse, véletlen, vaksors vagy „természeti törvény” van.

Bibliánkban több százszor van szó az angyalokról. Üdvözítő Urunk életében születésétől kezdve feltámadásáig szerepet játszanak Isten angyalai, mint szolgálók, segítők, örömhírmondók, követek… Mennyei Atyánk mentő, üdvözítő szeretetének eszközei ők: Isten teremtményei, imádói, mintegy hidak Isten és az emberek között. Segítségül nem hívjuk őket, oltalmat, közbenjárást sem kérünk tőlük. Velük Isten rendelkezik, az Ő szolgálatában állnak. A Zsidókhoz írt levél elején ezt olvassuk: „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (Zsid 1,14) Lám, Isten üdvözítő szeretetének teremtett eszközei! Mt 18,10 szerint pedig „a kicsinyek angyalai mindenkor látják Istenünk, Atyánk arcát a mennyben”. Az angyalok vigyáznak a gyermekekre. Számtalan történet bizonyítja ezt. Talán a mi gyermekségünk idejéből is!

De lehet-e ma találkozni angyalokkal? Bizonyára! Emberek alakjában is jöhetnek hozzánk, és segítenek. Mint Isten szolgái megőrizhetnek veszedelemtől. Vezethetnek, hogy el ne tévedjünk. Életet menthetnek félelmetes, életveszélyes pillanatokban. Erősíthetnek fáradtságban, testi-lelki kimerültségben. Előfordul, hogy várjuk is a földi angyal érkezését, hogy megmentsen, vezessen vagy megőrizzen, netán mi leszünk engedelmességünkkel Isten „földi” angyalai. Titokzatos módon ugyanis az ember is válhat „angyallá”…

Meghökkentő esetek történnek. Egy amerikai írónő több mint ötven angyali történetet gyűjtött össze személyes élménybeszámolók alapján. Egy rendkívül hideg, havas téli éjszakán az édesanya aggódva várta haza fiát. A nagy fagyban és hóban az autó leállt. A fiú és barátja tehetetlenül már-már a fagyhalálra gondolt. Ekkor a semmiből hirtelen egy idegen érkezett, és bevontatta őket otthonukba, majd hirtelen eltűnt. Keresték, de nyoma sem maradt a hóban. Ki volt? Mi volt? Angyal?

1. W. Anderson foglalkozni kezdett az esettel, és kérte, hogy ha van valakinek hasonló élménye, írja meg neki. Meglepően sok beszámoló érkezett, melyekből az írónő egy gyűjteményt szerkesztett „Hol angyalok járnak. Igaz történetek égi látogatókról” címmel.

Elgondolkoztató, különös történetek kerülnek elénk. Egy gépkocsi motorja leállt a vasúti sínek között az átjáróban. Az első kerekek éppen a vágány vályújában akadtak meg. A gyújtás nem működött. Az édesanya és két gyermeke életveszélyben volt. Hirtelen egy fehér inges, nyakkendős fiatalember bukkant fel, és kiemelte a kocsit, ami azután legurult a vágányról – a gyorsvonat előtt. A megmentő fiatalember eltűnt. Senki sem látta!

Egy leány barátnőit a parton hagyva kicsit messzebb úszott be a tóba. Hirtelen kimerült, és érezte, hogy már nincs ereje kiúszni. „Istenem, segíts!”– kiáltotta. Hirtelen egy férfi jelent meg mellette, aki kimentette. A strandőr volt? De senkit nem láttak maguk körül! Talán másfajta „őr” volt…

Egy kisfiú házuk úszómedencéjébe esett. Helikopterrel már a klinikai halál állapotában vitték kórházba. Édesanyja bízott benne, hogy hároméves kisfia megmenekül. Évekkel később a televízióban a család egy úszómedencét látott. A kisfiú hirtelen megszólalt: „Sötét volt ott, de az angyal velem volt! Igen, velem volt, és nem féltem!…” A kisfiú visszaemlékezve ennyit mondott megmeneküléséről.

Egy lelkészt egy alkalommal magányos, nagyon beteg asszonyhoz hívták, hogy felkészítse őt az utolsó útra. „Hogyan talált ide?” – érdeklődött az asszony. „Hát a két kis unokája vezetett el!”– felelte a pap. „De nekem nincsenek unokáim!”– hangzott a meglepett válasz. Angyalok voltak talán a kis hírvivők?

Két hívő, fiatal rendőr kábítószeres, garázda huligánbandát fogott el egy barlang rejtekhelyén. Maguk is meglepődtek, hogy a suhancok azonnal megadták magukat. Kiderült, hogy a fiatalok a két rendőr mellett 20-25 kék egyenruhás rendőrt láttak. Pedig a rendőrök csak ketten voltak. Jézus angyali seregéből jártak ott…?

Nem kell meglepődnünk ezen a történeten, hiszen Bibliánkban a 2Kir 6,15–17 versekben arról olvasunk, hogy Elizeus kérte Istent, nyissa meg szolgája szemét a velük lévő nagy sereg meglátására. „És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal.” Többen voltak, mint az ellenség!

Márkot, a kisfiút csörgőkígyó marta meg. „Éppen ott volt egy ember” – beszélte el a történetet Márk –, aki gyorsan felemelt és vitt, mert már nem tudtam járni. Azt mondta, hogy ne féljek, nagyon beteg leszek, de meg fogok gyógyulni.” Az eset után a megmentő embert keresték, kutatták – ám mindhiába. Angyal volt ő is?

Mélyen lesújtott, elkeseredett gyászoló asszony ült a templompadban. Nemrég halt meg az ura. Egyszer csak melléje ült egy kis mosolygós arcú fiú. Énekelt, részt vett az istentisztelet minden mozzanatában, majd kedvesen közelebb húzódott a nénihez. Öröm, béke járta át az özvegy szívét, lelkébe különös békesség szállt. Amikor kimentek, meg akarta kérdezni a kis vigasztalótól a nevét, lakását. De már nem volt sehol. Eltűnt…

Eltévedt autósokat egy piros színű kocsi vezetett ki az éjszakai veszedelmes forgalomból. Megjegyezték a rendszámát is. Másnap ez alapján keresték a piros autót, hogy megköszönjék a megmentő segítséget. Kiderült, hogy a jármű otthon volt, nem vezethette senki sem. De akkor ki segített…?

Diana a templomból hazamenve fáradtan kaptatott fel a dombra a nagy hóban. Kimerült, és már-már fel akarta adni a harcot. Arra gondolt, hogy elfekszik a hóban, és a fehér halált választja. Furcsamód egyszer csak a házuk előtt állt. Meglepetésére a lakásban ocsúdott fel, és azon gondolkodott, hogy mi is történt vele. Talán a karácsonyesti angyalok egyikét küldte oda Isten, hogy megmentse és hazavigye őt?

Tornádó idején a család legkisebb gyermeke az óvodában maradt. Mi lesz vele? Hol van? A szülők kétségbeesetten telefonáltak, de a telefon süket volt. Egyszer csak mégis megszólalt a távbeszélő, és egy kedves női hang megnyugtatta az édesanyát, hogy a kisfiú jól van, biztos helyen tartózkodik. Másnap kiderült, hogy a vihar valóban elnémította a telefont – és az óvó néni sem beszélt senkivel sem. Honnan, kitől jött a jó hír…?

Számtalan saját élményem közül kettőt osztanék most meg. Egy hívő aszszony mesélte el ifjúkoromban a történetet. A kisvárosba vendégek érkeztek Budapestről, akik egy keddi nap délutánjára spiritiszta szeánszra hívták meg őt. Előtte éjszaka ijesztő, félelmetes álmot látott: egy kígyó nézett szembe vele. Éjjeliszekrényén háztartási könyvében reggel különös írást talált. Mintha valaki az ő kezét vezette volna az írásban… „Ne menj el!… A sátán tönkre akarja tenni lelked békességét, otthonod nyugalmát!” Testvérünk nem ment el a szeánszra. De honnan volt az üzenet? Ki írhatta a figyelmeztetést…?

És egy egyszerű, szinte jelentéktelennek tűnő – de nem az! – angyali történet: kis segédmotorommal a távoli faluba temetésre mentem. Útközben a kis Berva motor leállt. Próbáltam megszerelni, de nem ment. A gyújtógyertyában világért sem volt szikra! Idegesen néztem az órát: 10 perc múlva ott kellene lennem! „Uram, Istenem, segíts!” Pár perc múlva egy ismerősöm jött arra „nagymotorral”. Megállt, segített. Adott egy új motorgyertyát is. Ha nem is az autós-motorosok „sárga angyala” volt, hiszem, hogy Isten küldte. Miért ne hihetném? Minél több engedelmes, jó akaratú angyalra lenne szükség ebben a világban a sok gond, baj, ínség között! Ha hitünk felvevő készüléke Isten szeretetének hullámhosszára van állítva, akkor meghalljuk az angyalok énekét és szavát.

Sümeghy József

::Nyomtatható változat::