evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Az Evangélikus Élet 2003. január 5-i számában jelent meg Gabnai Sándor cikke „Petőfi Sándor találkozásai az evangélikus egyházzal” címmel, mellyel kapcsolatban néhány apró pontatlanságra szeretném felhívni a szerző és az olvasók figyelmet.

Miután Petőfi otthagyta a selmeci iskolát, apja pedig kitagadta, előbb Székesfehérváron élő, Mihály nevű nagybátyját kereste fel. Innen 1939. május 6-án érkezett meg Asszonyfára, és lényegében az egész nyarat ott töltötte Salkovics Péter földmérnök családjánál.

A nyarat szintén Asszonyfán töltő Orlay Petrics Soma és Salkovics Károly (a mérnök öccse) szoros barátságba került a költővel, s gyakran időztek együtt Csöngén a Tóth udvarháznál, csafordi Tóth Ferenc ny. huszárnagy és földbirtokos, gyülekezeti felügyelő (tehát nem lelkész) vendégeként. Itt lobbant szerelemre Petőfi a földbirtokos Róza nevű lánya iránt.

Első szerelmes verseit hozzá írta. A szerelmes ifjú szorgalmasan kereste az alkalmat, hogy szerelmét láthassa, s kedvéért vasárnaponként átjárt a csöngei evangélikus templomba, melynek karzatáról figyelte a lányt.

De hogy Petőfi nemcsak Rózát nézte egész idő alatt a templomban, hanem figyelt az akkori lelkész, Kapcsándy István igehirdetésére is, annak bizonysága az a latin nyelvű bevésés is a karzat padjában, amit a költőnek tulajdonítanak: „Spes confisa Deo nunquam recedit” (Az Istenben bízó reménység sohasem szégyenít meg).

A fenti sorok és adatok édesapám, Szerdahelyi Pál evangélikus lelkész egyik tanulmányából származnak, amelyet mindenki szíves figyelmébe ajánlok („A magyar irodalom zarándokhelyei Vas megyében”. Életünk, 1998. november–december, 1053–1061. oldal).

Dr. Szerdahelyi Péter (Szeged)

::Nyomtatható változat::