Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulója alkalmából Berényi Zsuzsanna Ágnes érdekes könyvvel lepte meg az olvasókat. A szabadkőműves mozgalommal való több évtizedes foglalkozása során kutatást folytatott az Amerikai Egyesült Államok Cincinnati nevű városának levéltárában, ahol megtalálta és lefényképezte Kossuth 1852. február 18-án kelt belépési kérvényét a rend 133. számú páholyába.

Honnan is vette eredetét ez a csaknem háromszáz éves mozgalom? Alapokmánya szerint – amelyet 1723-ban James Anderson anglikán lelkész fogalmazott meg – a szabadkőművesség filozofikus, emberbaráti és haladó intézmény, amely minden embert egyenlőnek tekint, és amelynek tagjai szent kötelességüknek tekintik az emberiség érdekeinek az előmozdítását, azon belül a haza szolgálatát, a polgári és vallásszabadság biztosítását. George Washingtont és Benjamin Franklint éppúgy tagjai között tartja számon a történelem, mint hazánkban Kazinczyt, Kölcseyt, Batsányit vagy evangélikusaink közül (sokak mellett) Hajnóczyt, Podmaniczky Józsefet, Schedius Lajost, Pulszky Ferencet vagy Hazslinszky Frigyest.

Amikor Kossuth amerikai útja során Cincinnatibe érkezett, a pályaudvaron több ágyúlövés, fergeteges ünneplés, az utcákon húszezres tömeg várta. Csaknem kéthetes tartózkodása alatt egyházi és izraelita személyiségek küldöttségét, diákok és politikusok látogatását fogadta. A kirakatokban Kossuth-kalapokat árultak, az éttermekben banketteket rendeztek a tiszteletére.

Berényi Zsuzsanna most megjelent könyvéből (Kossuth Lajos és a szabadkőművesek. Argumentum Kiadó, 2002) megtudjuk, hogy Kossuthnak és négy „szabadságbajnok” társának felvételi kérvényét soron kívül elfogadta Cincinatti város páholya. (Ez különben megalakulásakor azért kérelmezte nevéhez a 133-as szám engedélyezését, mert vezérigéjének a 133. zsoltár üzenetét választotta.)

Az ünnepélyes felvételre – amelyen mintegy ötszázan vettek részt – 1852. február 19-én került tehát sor. Kossuthot négy társával együtt „inassá”, sőt már másnap „legény fokba”, február 26-án pedig – egyedül őt – „mester fokba” avatták. Később, egészen haláláig a Cincinnati páholy egyetlen tiszteletbeli tagja maradt. Február 28-án Indianapolis páholyát látogatta meg, ahol többek között ezeket mondta: „Egy olyan ember számára, mint én vagyok, akinek nincs hazája, sem otthona, akinek élete és védelme az idegenek vendégszeretetétől függ, nagyon nagy kárpótlás minden szenvedésért, hogy a szabadkőműves rend testvérei vesznek körül.” Márciusban St. Louisban, májusban New Jersey állam Newark városában, júniusban pedig Bostonban tett hasonló látogatást. Miután elhagyta Amerikát, az európai páholyokkal nem tartott fenn további kapcsolatot.

Halálának hírére, 1892-ben országszerte megemlékeztek a szabadkőműves páholyok is nagy példaképükről. Kevesen tudják, hogy Sopron városában, a Testvérülés páholy ünnepségén Poszvék Gusztáv főmester, az evangélikus líceum igazgatója (Poszvék Sándor teológiai tanár fivére) „méltányolta Kossuth Lajos idealizmusát, hazaszeretetét és nagyszabású munkásságát”, Thirring Samu líceumi tanár pedig „a kötény nélküli világmegváltóhoz hasonlította a hazánk megváltására törekvő szabadsághőst”, akinek temetésekor a magyar páholyok zászlaját fekete gyászfátyolokkal vonták be.

Az erdélyi Unio páholyban, Kolozsvárott Kovács János unitárius gimnáziumi igazgató tartott előadást Kossuth szabadkőművessé avatásáról. Az ünnepségről 1902-ben emlékkönyvet is kiadtak. Ebben gróf Teleki László főmester és Nagy Ká-roly református teológiai professzor mellett Sólyom János tanár, a páholy titkára is megjelentetett egy-egy tanulmányt.

A könyv végül megemlíti, hogy 1928-ban, Kossuth Lajos New York-i szobrának felavatásán a nagyszámú magyar delegációban, az Egyházegyetem és a Felsőház képviseletében D. Kapi Béla püspök is részt vett, úti emlékeit pedig a „Mécses az oltár zsámolyán” című kéziratában hagyta az utókorra.

(A könyv bemutatója január 15-én 16 órától lesz a Kossuth Klubban, Frank Tibor történész, egyetemi tanár méltatásában.)

Fabiny Tibor

::Nyomtatható változat::