Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Hazánkban 1557 óta folyik evangélikus lelkészképzés. A történelem viharaiban megmaradt evangélikusság a tanítók utánpótlása mellett különösen fontosnak tartotta a lelkészi szolgálat biztosítását a gyülekezetekben, s ezért komoly anyagi áldozatot is hozott.

Az elmúlt negyven év hatása azonban nem múlt el nyomtalanul az e hivatást választók körében. A lelkészhiány állandósult egyházunkban, mely végül a rendszerváltás éveiben érte el tetőpontját. Egyszerre nehezedett ránk az új kihívásnak való megfelelés (kórház-, börtön- és tábori lelkészi szolgálat, jelenlét a médiumokban, a hitoktatás szabaddá tétele, iskoláink újraindítása stb.), vala-mint a sorra megüresedő lelkészi állások betöltésének feladata a gyülekezetekben. Ám a történelem Ura sok fiatalt hívott el a lelkészi munkára ez alatt az időszak alatt. Múltunk során soha nem volt annyi teológiai hallgatónk, mint 1987-től kezdődően. Ez eredményezte azt a ma már kedvezőnek mondható helyzetet, hogy korábban összevont gyülekezeteket újra önállósíthatunk, és néhány kivételtől eltekintve lelkészi állásaink betöltöttnek tekinthetők.

Gondot jelent ugyanakkor a társadalmon belüli lakosságmozgás. Ennek következtében új központokat kell létrehoznunk, a más településekre költözött híveinket gyülekezetté szerveznünk. Ez szép, de igen nehéz feladatot ró a ma és a jövő generáció lelkészeire.

Vannak jelek, amelyek a pálya elnőie-sedésének irányába mutatnak. Egyház-unkban 1967 óta szolgálnak női lelkészek – teljesen egyenrangú kollégákként. Gyakran szembe kell néznünk azonban azzal a ténnyel is, hogy szórványhelyzetünkből adódóan egy-egy lelkésznek sokszor 6-8 istentiszteletet kell vasárnaponként tartania, s közben 60-80 km-t autóznia – mindez egy női lelkésztől édesanyai hivatásának gyakorlása mellett aligha várható el.

Az említett nehézségek ellenére reménységgel tekintünk előre, s különös örömmel tölt el bennünket, hogy évente három doktoranduszunk tudományos igényességgel készülhet szolgálatára. Ez nem csupán jól felkészült lelkészek szolgálatba állását biztosítja, hanem egyúttal a professzori utánpótlásra is lehetőséget teremt.

Szebik Imre

::Nyomtatható változat::