Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Missziói nap Répcelakon

A Vas megyei Répcelak evangélikus gyülekezete adott otthont a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület területén szervezett missziói napnak, amelyen május 31-én több mint háromszázan vettek részt a Dunántúlról. A találkozó fókuszában – a másik helyszín fő témájához hasonlóan – az etióp kincstárnok megkeresztelkedésének története állt.

A programok három helyszínen zajlottak. A délelőtti órákban a templomban gyűltek össze a jelenlévők, ahol a házigazda – Verasztó János egyházkerületi missziói lelkész – köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a nap vezérgondolata, a Vedd és olvasd! felszólítás eredetileg Augustinustól származik. A későbbi egyházatya fiatal korában szabados, tobzódó életet ért. Egyszer, amikor az Apostolok cselekedeteiről írott könyvet olvasta, a fenti mondatot hallotta. Mivel a környéken nem volt senki, Istennek tulajdonította ezt a hangot. Majd Pál apostolnak az efezusi gyülekezethez írt levelét olvasva rádöbbent bűnös életére, és megtérve, hitre jutva az egyik legnagyobb ókori teológus vált belőle, aki Luther gondolkodására is nagy hatással volt.

A köszöntő és bevezető gondolatok után Ittzés István érdi lelkész tartott evangélizációs igehirdetést az ApCsel 8,26–31 alapján. Kiemelte, hogy az emberi lét alapvető szabálya az istenkeresés. Az etióp főember szívében szent indulat volt, hiszen Jeruzsálemben járt, az Istent imádni. Úgy vélte: mi, emberek, azért vergődünk gondjainkkal, problémáinkkal, mert hiányzik belőlünk ez a szent indulat. Sokan visszautasítják Isten szeretetét, és bizony Urunk gyakran csak összetörettetésen keresztül tudja elérni a szívünket. A történet alapján az igehirdető három fő pontban foglalta össze gondolatait. Egyrészt kézbe kell vennünk a Bibliát, amihez bizony szorgalomra van szükségünk. Másrészt Isten mindig ad mellénk tanítókat, gyülekezetet. (Egymástól kell tanulnunk, amit nem szeretünk, mert gőgösek vagyunk…) Harmadrészt pedig Isten az ige mellé mindig a Lelkét is adja, hogy megértésük szavát.

A megszólító jellegű prédikáció után az igehirdető unokatestvére, Ittzés János püspök tartott előadást (az igeszakaszt folytatva) „Hirdette neki Jézust” címmel . Elmondta, hogy nem szívesen valljuk be, de igazán jól csak nagyon kevesen értik a Bibliát. Nincs még egy olyan könyv, amelyet úgy félre lehet érteni, és amivel úgy vissza lehetne élni, mint a Szentírással. A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy nálunk másképpen van megfogalmazva az igevers, mint a kincstárnok ószövetségi tekercsében, de tartalma szerint mégis egyezik a kettő. Végül megjegyezte: sokan azért nem értik a Bibliát, mert a szöveget imádják.

A délelőtti program a helyi általános iskolában folytatódott, ahol a résztvevők csoportos beszélgetésekben tehették személyessé a hallottakat, és ebédre is itt látta vendégül a testvéreket az egyházkerület.

A délutáni program a harmadik helyszínen, a közeli kultúrházban ért véget, ahol a répcelaki gyülekezet Vekker együttese, valamint az iskola fúvószenekarának közreműködése színesítette a programot. Győr Sándor, a pétfürdő-berhidai missziói egyházközség lelkésze beszámolt az alakuló gyülekezetben folyó munkáról, valamint megköszönte a missziói nap perselypénzét, a mintegy 92 000 forintot, amelyet ennek támogatására ajánlottak fel a jelenlévők.

A Zákeus Médiacentrum Családi Biblia című rövidfilmjének vetítését követően Varga Alíz főiskolai hallgató és T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője tett bizonyságot arról, hogy mikor és miként „szólalt” meg számára a Szentírás.

A személyes hangú beszámolók után Ferenczy Andrea a székesfehérvári országos evangélikus találkozóra hívta fel a figyelmet, Kendeh K. Péter, a Luther kiadó igazgatója pedig a napokban megjelent „Finn kátét” mutatta be a résztvevőknek. A kiadóvezető szavaihoz csatlakozva Ittzés püspök hangsúlyozta: a gyülekezeti tagoknak fontos szerepük van abban, hogy minden evangélikus családhoz – azokhoz is, amelyek nem kötődnek egyik egyházközségünkhöz sem – eljusson ez az ajándék.

A nap hivatalos programja Verasztó János áhítatával ért véget, aki az ApCsel 8,39–40 alapján kiemelte: valójában azzal kell találkoznunk, akiről az Írás szól. Sokak számára kísértés, hogy hosszabb időn át hallgatnak egy lelkészt, és az igehirdetőhöz ragaszkodnak. Az etióp főember örvendezve ment tovább, mert szívében a Jézusban való hit élt ezután. Ez ad okot az igazi örvendezésre. Nekünk sem szabad megállnunk a hit útján, hanem tovább kell mennünk azon – helyezte a hallgatóság szívére az igehirdető.

Végezetül Ittzés János püspök úti áldással bocsátotta el a missziói nap résztvevőit. Kérte, hogy Isten tegye őket meggyógyult emberekké, akik Fülöpökké válnak, és tanúságot tesznek Isten gyógyító szeretetéről.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Répcelak–Csánigi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::