Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A lelkigondozói hivatás útkeresése, küzdelmei és elért eredményei hálára, örömre, értékelésre és előretekintésre ösztönöznek. Jó érezni, hogy lelkigondozóként hasonló élményeket élünk át, hasonló módon meg kell küzdenünk a helyünkért, de kincseket is felmutathatunk. Jó egy olyan közösséghez tartozni, ahol közösen tanulhatunk egymástól, ahol biztatást, bátorítást kaphatunk e nehéz és mégis gyönyörű új hivatás úttörőiként. Természetes, hogy nem könnyű a születés folyamata – de ilyen találkozások után újult erővel érezzük és látjuk elérendő célunkat. Ezen gondolatok, élmények birtokában tértem haza a 2003. május 30-án Dunakeszin tartott tudományos ülésről, melyet a Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete szervezett.

Nehéz a teljesség igényével beszámolni e nap gazdag programjáról, sokszínű kínálatáról, így ízelítőként csupán néhány esemény megemlítésére szorítkozhatunk.

Debrecenyi Károly István, az egyesület elnökének megnyitója után a délelőtti programra került sor, ahol – neves előadók tolmácsolásában – tízperces referátumok hangzottak el. Egyebek mellett szó esett a súlyosan sérült betegek és ápolóik közötti lelkigondozásról, illetve a betegek lelki igényeiről. Ezt követően kerekasztal-beszélgetés formájában a „klinikai lelkigondozás arcait és színeváltozásait” vitathattuk meg.

Ebéd után folytatódott a beszámolók sora, melynek homlokterében a lelkigondozói mesterfogások álltak. Előadóink hangsúlyozták: szükséges, hogy ne csak kudarcélményeiket tudatosítsuk, amelyeket minden lelkigondozó átél időnként a kórházak világában, hanem tudatosodjon az is, ha valami jól sikerült, hogy valamit jól tudtunk megoldani, ha a hozzánk forduló valóban segítséget kapott tőlünk, megkönnyebbült, visszatért belső békessége, vagy enyhült az állapota.

A délután folyamán elsőként a csend üzenetéről – a már komunkiációra, beszédre képtelen betegekkel történő kapcsolatteremtésről – hallhattunk dr. Macskásy Oliviától, a Református Házasság- és Családsegítő Szolgálat orvos munkatársától.

Ezt követően dr. Potyondi Margit orvos-lelkigondozó a krónikus betegek hosszútávú kíséréséről, Kulcsár Zsuzsanna lelkész pedig a gyermekek lelkigondozásáról tartott előadást. Utánuk Bittermann Imréné pszichológus a Szent László Kórház hospice osztályán végzett munkájáról számolt be, majd Bálintné dr. Matyó Csilla szólt lelkigondozói szolgálata sokszínűségéről. Végezetül a Szív- és Érsebészeti Klinikán dolgozó Káposztássy Béla, illetve az Országos Baleseti Intézet munkatársa, dr. Egri László vallott tapasztalatairól.

A lelkigondozói mesterfogások után dr. Török Virág orgonajátékában gyönyörködhettünk, és az Úr áldásával indulhattunk útnak.

Bajuszné Orodán Krisztina

::Nyomtatható változat::