Evangélikusok

"Egyházigondozás"

Hozzászólás a cikkhez

Tóthné Schullig Gabriella (középen) vérnyomásmérés közben

Molnár József oroszlányi lelkész kitartása és makacssága kellett ahhoz, hogy a külső, kedvezőtlen körülmények ellenére gyülekezetében elindulhasson egy olyan egyedülálló egészségügyi program, amelynek egyik célja egy alattomos betegség, a magas vérnyomás elleni küzdelem, illetve prevenció. A kezdeti nehézségek leküzdését követően ez a szolgálat ma már jól működik, sőt a program vezetői a továbblépésen gondolkodnak.

A házigondozói szolgálat ötlete Molnár József fejéből pattant ki. Az oroszlányi gyülekezeti állás elfoglalása után tervei között első helyen egy szeretetotthon kialakítása szerepelt, amelyhez ideális helyszínt biztosított volna egy már nem működő, bezárt iskolaépület. A tervezett szeretetotthonban ápolási részleg kapott volna helyet, és fogyatékos betegek ellátását végezték volna. A szeretetintézmény szakmai programját is elkészíttették dr. Bende Katalin háziorvos közreműködésével. Ám mit ér a legjobb gondolat is, ha az ötletgazda nem talál partnerre abban, akinek pozitív döntésére a terv megvalósításához szüksége van. Ezt a már nem használt iskolaépületet ugyanis sajnálatos módon a város önkormányzata nem adta át a gyülekezetnek. Pedig a lelkész számára nyilvánvaló volt, hogy az egykor szebb napokat látott bányászvárosban milyen nagy igény mutatkozna ilyen egészségügyi ellátásra. Oroszlányból a bányabezárások miatt a munkaképes korosztály jó része elköltözött, máshol keresett munkalehetőséget. Itt maradtak viszont az idősek, akik közül sokan csak magukra – vagy jobb esetben szomszédjukra – számíthatnak. Valamit tenni kellett tehát.

Miután a szeretetotthon tervét ilyen formában nem lehetett megvalósítani, Molnár József úgy döntött, hogy gyülekezeten belül, kicsiben, házigondozás formájában kezdik el azt, amit intézményi keretek között nem sikerült. Így történt, hogy amikor tavaly az egyik decemberi vasárnap az oroszlányi hívek istentiszteletre érkeztek, a gyülekezeti teremmel szemben lévő kisterem ajtaján egy táblát vettek észre, ami arra hívta fel a figyelmüket, hogy a helyiségben ingyenes vérnyomás-, illetve vércukor-szintmérésen vehetnek részt, sőt még gyógyszerezési tanácsokat is kaphatnak.

A vizsgálatokat kezdettől fogva Tóthné Schullig Gabriella városi vezető főnővér, a gyülekezet tagja végzi, aki felnőttként konfirmált. – Édesanyám, aki a város szülésznője volt, hosszabb ideig betegeskedett, és az ő ápolása során egyre erősebb volt bennem az igény arra, hogy valami kapaszkodót, támpontot találjak az életemben – mondta. – Elhívtam édesanyámhoz a lelkészt, aki el is jött. Hosszan és többször elbeszélgettünk vele, felolvasott a Bibliából édesanyám betegágya mellett, és én ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy lelkiekben megerősödöm. Ezután jelentkeztem a felnőtt konfirmációi tanfolyamra. Az egészségügyben huszonhat éve dolgozom. Intenzív terápiás szakasszisztensként Tatabányán kezdtem az ápolói munkát. Belefáradtam azonban abba, hogy olyan sokszor kell szembesülnöm a halállal, ezért tíz évvel később Oroszlányba, a szakorvosi rendelőintézetbe jöttem, ahol körzeti nővérként dolgoztam tovább. Újabb tíz év elteltével intézetvezető főnővérnek neveztek ki a szakrendelőben.

– A gyülekezetünk lelkésze által elképzelt házigondozás tervét kezdettől fogva támogattam – folytatta Tóthné Schullig Gabriella –, mert a hipertónia alattomosan támadó betegség, és nagyon sok ember szenved tőle. Akár életmentő is lehet egy-egy időben elvégzett vérnyomásmérés, ráadásul az idősebb korosztály a legrosszabb gyógyszerszedő. A vizsgálatok során ezt is ellenőrizni tudjuk. Úgy vélem, hogy ez a gyülekezeti házigondozás egyfajta kapocs lehet a beteg és a háziorvos között, hiszen gyülekezeti tagjaink vérnyomásának adatait rögzítjük, és amennyiben kórosan magas, haladéktalanul átkísérjük őket az orvosi ügyeletre vagy a kórházba. Éppen szilveszterkor, óév esti hálaadó istentiszteletünk előtt kellett valakit az ügyeletre vinni, mert nagyon magas volt a vérnyomása. Úgy veszem észre, hogy a gyülekezetben elfogadták ezt a fajta egészségügyi szolgálatot – annál is inkább, mert itt nem olyan személytelen a vizsgálat, mint a rendelőintézetben. A hangnem is más, és több idő áll rendelkezésre a beteg panaszainak meghallgatására.

Az istentiszteletek alkalmával elvégzett egészségügyi vizsgálatok száma igen jelentős. Négy hónap alatt, december és március között a következőképpen alakult: 51 gondozott betegen 172 mérést végeztek el. Ebből 138 volt a vérnyomás- és 36 a vércukorszintmérés. Hat beteget háziorvoshoz irányítottak, ketten orvosi ügyeletre kerültek (közülük az egyiket kórházba utalták), sürgősségi gyógyszert pedig hárman kaptak. A vizsgálatok elvégzéséhez szükséges orvosi műszereket – két vérnyomásmérőt, egy vércukorszintmérőt, két mobiltelefont, illetve egy robogót, ami megkönnyíti a betegekkel való kapcsolattartást – pályázatokon nyert pénzekből vásárolták. A betegek és a megvizsgáltak adatait a gyülekezet számítógépén rögzítik.

A szekér tehát már nem döcög, hanem halad, így elérkezett az idő a szolgálat bővítésére. A második fázis májusban indult azzal, hogy egy polgári szolgálatos fiatalember is munkába állt. Ő megy ki a betegekhez, vérnyomást mér, kiváltja a recepteket, látogatja a helyhez kötött embereket. A lelkész dédelgetett álma még ennél is több: ezt a szolgálatot intézményes keretek között végezné, melyet a gyülekezet volt iskolája után kapott kárpótlási pénzből szeretné megvalósítani.

Kiss Miklós

Regionális hozzárendelés: Oroszlányi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::