Napról napra

Új nap - új kegyelem
„Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” Zsolt 41,5 (1Thessz 5,9; Mt 8,5–13; Róm 1,/14–15/16–17; Zsolt 107,23–43) Nincs gyógyítás diagnózis nélkül. A nyugtalan, frusztrált ember ... >>

Liturgikus sarok

Vendégségben az éltető Úrnál
A királyi menyegzőről szóló jézusi példázatot jól ismerjük. Ebben a történetben a király sokakat meghív fia esküvői lakomájára. Amikor közeleg az időpont, és megjön az értesítés, sorra hangzanak el a kifogások. A lemondások nyomán újabb hívogató szó hangzik, jönnek is mindenfélék: útonállók, sánták, csonkabonkák, első látásra alkalmatlannak tűnők. Ezt a bevezető részt – szemléletes leírása nyomán – gyakran ki szoktuk színezni, hosszasan elemezzük, majd szívesen meghúzzuk a mai párhuzamokat. Pedig a példázat csúcsa az a pillanat, amikor belép a király, akivel együtt lehet lenni és étkezni. Létrejön a nagy találkozás. >>

Élő víz

Az élet fitt oldala
Egy plakáton ötlött szemembe a fenti mondat. Fitt, fitnesz, fitneszszalon: divatos szavak. Sikk ma fitneszszalonba járni, szépülni, frissülni, „fiatalodni”, fáradtságot, öregedést „legyőzni”. >>

Rám már várnak az angyalok
Különösen szépnek tartottam mindig is az Úr Jézusnak azt a mondását, hogy engedjétek hozzám jönni a kis-gyermekeket, mert ilyeneké az Isten országa. >>

Egyházunk egy-két hete

Testvérekként fohászkodva
A 35. ökumenikus imahét megnyitója >>

Testvérekként fohászkodva
A múlt heti lapszámunkban az új esztergomi prímás-érsek beiktatásáról adhattunk hírt. Akkori szentbeszédében Erdő Péter hangsúlyozta, hogy örömmel készül az ökumenikus imahét megnyitó alkalmára. Erre is utalt bevezetőjében Szabó Géza kanonok, a budapesti Szent István-bazilika plébánosa köszöntőjében, amikor január 19-én este templomában üdvözölte a testvéregyházak vezetőit, és ezzel hivatalosan is kezdetét vette a 35. ökumenikus imahét. >>

"Szenteld meg az ünnepnapot!"
Sajátos vasárnapi programokkal szeretné gazdagítani a győr-nádorvárosi evangélikus gyülekezet istentiszteleti alkalmait két fiatal lelkész: Ryll Cecília és Ócsai Zoltán. A lélek- és közösségépítő kezdeményezés nem előzmény nélküli: két évvel ezelőtt már próbálkoztak hasonlóval, tudtuk meg Ócsai Zoltántól, aki azt is elmondta, hogy egyre többen érdeklődnek az istentiszteletek utáni együttlétek iránt. >>

Keresztutak

A leprások világnapján
Rab Zsuzsa költőnő Vaspántok című versében (Evangélikus naptár 2003, 104. o.) van egy vissza-visszatérő kérdés: „Ugye bolondnak tartanának?” Vajon minket is bolondnak tartanak akkor, ha valakin segítünk, ha valami egyszerű dologban is meglátjuk a szépet? >>

Libanon
"Jöjj hozzám a Libanonról, jegyesem, jöjj hozzám, ruháid illata olyan, mint a Libanon illata. Kedvesem termete olyan, mint a Libanon, pompás, mint a cédrusok!" >>

A Keresztény-Zsidó Társaság újévi sajtótájékoztatója
A Keresztény–Zsidó Társaság főtitkára szerint az Országgyűlésnek anyagilag is támogatnia kellene a vallások közötti párbeszédet, nem csak „alamuszi módon” részesülni annak társadalomformáló eredményeiből. Szécsi József erről a szervezet január 15-i, hagyományos újévi sajtótájékoztatóján beszélt Budapesten, a Deák téri evangélikus gyülekezet tanácstermében. Hangsúlyozta, hogy az egyházak közötti magyarországi párbeszédbe – az igényeknek megfelelően – be kellene vonni más világvallásokat, így például az iszlámot is. >>

A Keresztény-Zsidó Társaság újévi sajtótájékoztatója
A Keresztény–Zsidó Társaság (KZST) újévi sajtótájékoztatóját két előadás követte. Elsőként dr. Róbert Péter a magyar zsidók európai ellenállásban betöltött szerepéről beszélt. Ezt követően pedig dr. Lakatos Emil, hazánk nyugalmazott hágai nagykövete szólt arról, milyen szerepet töltöttek be a magyarok és a magyar zsidók a Belga Királyság ellenállási mozgalmában. >>

Szlovák egyházi vezetők kitüntetése
Rudolf Schuster államelnök a Szlovák Köztársaság önállóságának tizedik évfordulója alkalmából, január 1-jén a pozsonyi várban állami kitüntetéseket adott át a szlovák kulturális, tudományos és társadalmi élet 31 kiváló személyiségének. A kitüntetettek között vezető egyházi személyiségek is vannak. >>

Szlovák nap Békásmegyeren
A békásmegyeri „összegyülekezés napja” januárban a hazai szlovák hittestvérek bemutatkozásának alkalma volt. A gyülekezet szeretettel, ízletes sztrapacskával és süteménnyel várta a város különböző részeiből és a vidékről érkezőket. >>

Középpontban a Szentírás
Még mindig vezet az eladási listákon, holott 1815 óta világszerte már 2,5 milliárd példányban kelt el. A Guiness rekordok könyvének tanúsága szerint a legelterjedtebb kiadvány a földön. A Bibliát 2001-ben – teljes fordításban – 392, az Újszövetséget pedig 1012 nyelven lehetett kézbe venni. A Szentírás idén ismét fokozottabban a figyelem középpontjába kerül, legalábbis Németország, Svájc, Ausztria területén, ahol 2003-at a „Biblia évé”-nek nevezték el. Ennek apropójából Tarr Kálmánnal, a Magyar Bibliatársulat főtitkárával beszélgettünk. >>

A "Biblia éve" hazánkban
Hafenscher Károly lelkész, az Országos Egyházi Iroda igazgatója lapunknak elmondta, hogy hittudományi egyetemünk tanárai és hallgatói közül néhányan azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy Németországhoz, Ausztriához, Svájchoz hasonlóan nálunk, Magyarországon is szervezzenek különféle programokat és alkalmakat a „Biblia éve” jegyében. >>

Részletek Jan de Waard – Eugene A. Nida: Egyik nyelvről a másikra. Funkcionális ekvivalencia a bibliafordításban című könyvéből
A fordítást sokszor nevezték már a létező legösszetettebb intellektuális tevékenységnek. Részletek Jan de Waard – Eugene A. Nida: Egyik nyelvről a másikra. Funkcionális ekvivalencia a bibliafordításban című könyvéből >>

Könyvek a Könyvek Könyvéről
A közelmúltban, karácsony előtt jelent meg Dávid Katalin művészettörténész új kötete, „A teremtett világ misztériuma. Bibliai jelképek kézikönyve”. Céljáról így vall a szerző: „Ha e könyv segítséget tud nyújtani a jelképeken keresztül a Biblia megközelítéséhez, netán kedvet ébreszt e több mint csodálatos, inkább életadó könyv elolvasásához, elegendő módon elérte célját – reményeim szerint.” >>

Evangélikusok

Jubileumi év
Egyének, közösségek és nemzetek életében is vannak olyan mérföldkövek, amelyeknél a rohanó időben nemcsak lehet, de szükséges megállni: emlékezésre, hálaadásra, számvetésre, jövőbe tekintésre. >>

"Régi idők rejtett dolgainak elbeszélője"
Payr Sándor 1861. február 25-én született Pápán Payr Sámuel és Feigl Teréz gyermekeként. Bár iparoscsalád leszármazottja volt, lelkész nagyapjának szellemisége nagy szerepet játszott abban, hogy ő is ezt a hivatást választotta. >>

Emlékezés egy orgonaművészre
Volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szerette a zenét és a zongorát, amelyen édesapja, a neves orgonaművész, Peskó Zoli bácsi tanította őt. Játékos kisfiú volt, aki a papa szigorú oktatása helyett mindig játszani szeretett volna vagy a Rottenbiller utcai ház pincéjének rejtelmeit felfedezni. A háború után azonban valami tragikus történt. Játék közben rátalált egy robbanótöltetre, amelyet addig piszkált, míg az felrobbant a kezében. Egyik szemére megvakult, és mindkét kezén néhány ujja csonkolt lett. Isten akaratából azonban a tragédiából csoda lett: Gyuri elhatározta, azért is megmutatja, hogy ilyen kezekkel is lehet zongorázni, orgonálni, és lehet a zenét mint Isten ajándékát szeretni. >>

Búcsúzunk
Szomorúan tudatjuk, hogy Nagy Ildikó, a nyíregyházi Élim Evangélikus Szeretetotthon lakója életének 41. évében megtért az Úrhoz, Teremtőjéhez. Temetése 2003. január 17-én volt. >>

Rövid hírek Hatvanból
Karácsonyra a templom bejárata és a torony díszkivilágítást kapott, Érsek Zsolt képviselőnk, polgármesterünk, valamint a városi önkormányzat segítőkészsége és szíves intézkedése révén. Templomunk így szépen beilleszkedik a már díszkivilágítást kapott középületek harmóniájába. >>

Lelkészlakások felújítása Békéscsabán
Az ország legnagyobb létszámú evangélikus gyülekezetében az elmúlt két év során három lelkészlakást újítottak fel, összesen mintegy 61 millió forintból. Az egyik ingatlan korszerűsítésén pedig jelenleg is dolgoznak. >>

e-világ

Új rovatunk elé
Új rovat indul. Nem egy divathóbort nyomán. Nem is néhány megszállott ötlete következményeként. Az Istenre figyelés csendjéből, az Isten igéjének komolyan vételéből, a felelős keresztény gondolkodás tenni akarásából. Ahogy nemrégiben beindult a Luther Kiadó könyvesboltjával egy légtérben egyházunk „Ararát” öko-bio centruma, úgy szeretnénk megjelenni hetilapunk hasábjain egy rendszeres öko-bio rovattal. Félreértés ne essék! Ez itt nem a reklám helye! Nem a boltot akarjuk bújtatott hirdetésekkel népszerűsíteni (hiszen nyíltan hirdetjük, mert vállaljuk, hogy ott küldetést végzünk, méghozzá krisztusi mandátummal). Önálló szellemi műhely készülődik itt az Evangélikus Élet ökosarkában, a „Üzenet az Ararátról” rovatban. Akik mindezt komolyan gondoljuk, és olvasóinkkal megosztjuk, nem mániákus környezetvédők vagyunk, zöld árnyalatú kereszténységgel. Nem „csakazértis” mást akaró örökös ellenzékiek, akik nem hajlandók a tömegek útját járni. Istenkereső, az Istennel való találkozásokból élő emberek vagyunk, akik szeretnénk komolyan venni a ránk bízott küldetést, Isten teremtett világának védelmét. >>

Szurkolj, ne háborúzz!
Hogy az alábbi gondolatmenetnek van-e köze Jézus Krisztushoz, értünk hozott áldozatához és az ő lelkületéhez, azt döntse el az Olvasó. Szerintem igenis van kapcsolat e két dolog közt. Sőt nagyon is sok. >>

Konzultáció a közoktatási törvény tervezett módosításáról
Értéket a képernyőre, iskoláinkba és mindennapi életünkbe. Egyebek mellett ennek fontosságát hangsúlyozta Jn 1,17 alapján tartott áhítatában D. dr. Harmati Béla püspök azon az összejövetelen, amelyet oktatási intézményeink vezetői számára rendeztek január 20-án egyházunk Üllői úti központjában. >>

Vallási csatorna ördögi körben
Aki abban bízott, hogy egy időre vége, tévedett: az egyik kereskedelmi csatorna az új évet új valóságshow-val indította. A kibeszélő show-któl, az alacsony színvonalú vetélkedőktől, kukkoló műsoroktól megcsömörlött néző ilyenkor kezébe veszi a távirányítót, és valami egészen mást keres. Például egy vallási ismeretterjesztő csatornát, az egy éve indult Pax Tv-t (melyet a kéthavonta megjelenő Misszió magazinunkban is hirdetni szoktunk). Keresi, ám korántsem biztos, hogy megtalálja. Vajon miért? Riportunk ennek a kérdésnek próbált utánajárni két programszolgáltató és természetesen a Pax Tv megkeresésével. >>

Keresztény szemmel

Kezek...
Ezen a címen már néhány alkalommal írtam karcolatot, igazán nem szeretném untatni a kedves olvasót. Mégis, még egyszer kikívánkozik belőlem egy gondolat. Fiatal családot látogattam meg néhány hónapja. Első gyermekük, egy édes kisfiúcska születése fölött örvendeztek. Formás kisbaba, szopik, alszik, felébred, mosolyog, pelenkázás, a szokásos menetrend. Boldog szülők, egészséges kisbaba, mi hiánya volna még a családnak? >>

Öt hónap
Ennyi időt vett el egy ismerősöm életéből a szalagavató bálra való felkészülés. Fontos esemény ez, hiszen mérföldkőhöz érkezik ilyenkor az ember. Eltelt közel 18 év, és bár a java még csak most kezdődik, a kamaszból fiatalember lett, aki pelyhedző szakállal és az elegáns öltönyre tűzött kis szalaggal ott áll a színpadon, mintegy demonstrálva nagykorúságát. Társadalmunk is ezt az életkort tekinti a felnőttség küszöbének, és a pszichológia is úgy tartja, hogy ez az az életkor, amikorra már kialakulnak a személyiségjegyek főbb ismérvei. Vagyis a véleményalkotás már nehezebben befolyásolható, mint annak előtte. Röviden: az embertől ilyenkor már elvárják, hogy tudja, mit tesz. Még egy ártatlannak tűnő szalagavató bál kapcsán is… >>

Ezek a fiatalok...
Olga nénit majd szétvetette a visszafojtott düh és keserűség. Szinte szikráztak a szemei, ahogy a tele lapáttal a kezében a kuka felé bicegett. Fájós lábai mintha még sokkal jobban sajogtak volna, mint máskor. >>

A hét témája

Minden megoldás jogos?
„Egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat!” – írta levelében Jakab a „nyelv”, a beszéd bűneiről. Az utóbbi hónapokban mintha egyre többen figyeltek volna fel erre az igazságra: milyen nagy veszély egy országban és annak közösségi életében, ha a szavakkal gonosz és hazug játékot játszanak befolyásos emberek, s még nagyobb veszedelem – teheti hozzá a kritikus gondolkodó –, ha mindezt a közösség jelentős részének hallgatag jóváhagyása fogadja. Újabban a politikusok és jogászok mintha paragrafusok sűrű szövetével terveznék ezt a tüzet oltogatni, s az egyre áthatolhatatlanabb füstfelhőt oszlatni – hiszen közös dolgaink füstje olykor nagyobb, mint a lángja... >>

Kezdődik a vadkelet?
Ismét sikerült meglepni a békés állampolgárokat. Egy új törvénytervezet szerint gyakorlatilag bárki „önvédelmi” fegyverhez juthat a nem túl távoli jövőben Magyarországon. Az uniós jogharmonizáció jegyében beterjesztendő tervezet jelentősen megkönnyítené, sőt – kevés megkötéssel – állampolgári jogon lehetővé tenné a fegyvertartást, valamiféle szabadságelmélet hazugságának jegyében. >>

Törvénymódosítás után
Még az elmúlt nyáron történt, hogy az akkor nemrég beiktatott új igazságügy-miniszter beszélgetésre hívott néhányunkat az evangélikus egyház képviseletében. Munkatársai is jelen voltak, a fő téma az a koncepció volt, mely szerint a jövőben a bűnmegelőzés-bűnüldözés kontextusában – nem csökkentve az utóbbi elleni erőt – nagyobb hangsúlyt kapna a bűnmegelőzés. Részben véleményünket kérték, részben kifejtették, hogy a prevenció tervezett programjaiban igényt tartanak az egyházak, az egyházakhoz kötődő társadalmi csoportok aktív részvételére is. >>

evél&levél

Tisztelt Szerkesztőség!
Az Evangélikus Élet 2002. december 1-i számának levelezési rovatában jelent meg „Ilyen is van!” címmel dr. Molnár Gyula (Székesfehérvár) írása. Társaságunknak ezzel kapcsolatos állásfoglalásaként az alábbiak közlését kérjük: >>

Tisztelt Szerkesztőség és Kiadóhivatal!
Először is megköszönöm azt a sok áldást, amit az Ev. Élet lapjain keresztül kapok már emlékezetem óta! (62 éves vagyok.) Ugyanis már nagyapám, majd édesapám is hűséges olvasója volt e lap korábbi elődeinek is! Hogy Isten áldása hogy jut el ilyen nagy távolságra a betűkön keresztül, azt csak a mi Urunk tudja, ezért nem is próbálom megfogalmazni, csak annyit, hogy nagyapámtól kezdve mai napig hűséges munkatársai vagyunk gyülekezetünknek és a mindenkori lelkészünknek is! Sok próba és nehéz kereszthordozás közben is kaptunk erőt a szolgálathoz, bizony nem egy esetben éppen a lap sorain keresztül! >>

Evangélikus "úrfelmutatás"?
A legutóbbi számban olvashattunk egy cikket az „úrfelmutatás”-ról. Ehhez szeretnék hozzászólni. >>

Evangélikus "úrfelmutatás"?
A Liturgikus Sarok rovatvezetőjeként örömmel vettem a legutóbbi cikkre írt válaszlevelet. >>

Közlemények, nyilatkozatok

Szót kér a szerkesztő
Noha előfizetőink többsége már csütörtökönként kezébe veheti hetilapunkat, az Evangélikus Élet hagyományosan vasárnapi dátumozással lát napvilágot. Szerkesztőségünk is ennek tudatában dolgozik: azaz voltaképp mi mindig ünnepi számot igyekszünk készíteni. A hangsúly itt persze az igyekezeten van, no meg a többes számon. Merthogy Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkár és Rezessy Szabolcs tervezőszerkesztő mellett – múlt év októbere óta – két további belső munkatárs segíti a főszerkesztő munkáját. Gazdag Zsuzsanna németországi médiatanulmányainak befejeztével lett lapunk főmunkatársa, Győri Virág személyében pedig nyelvtanári diplomájának kézhezvétele után találtuk meg az Evangélikus Élet olvasószerkesztőjét. (Egyáltalán nem mellesleg mindketten diplomát szereztek hittudományi egyetemünkön is.) >>

Fabiny Tibor egyháztörténész kitüntetése
A magyar kultúra napja alkalmából a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriuma Pázmány Péter felsőoktatási díjat adományozott dr. Fabiny Tibor ny. teológiai tanárnak "egyháztörténeti és muzeológiai tudományos munkásságáért és a lelkészképzésben végzett kimagasló tevékenységéért". >>

A levelező hittantanárképzés fontossága
Különös dologra lett figyelmes az Evangélikus Hittudományi Egyetem legutóbbi tanévzáró ünnepségén az egyik csendesen figyelő hittestvérünk. >>

E heti Luther-idézet

Luther idézet
"Hiszem, hogy Jézus Krisztus – az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten és a Szűz Máriától született valóságos ember – az én Uram, aki engem – elveszett és megítélt embert – megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával..." Luther Márton: Kis káté (Prőhle Károly fordítása) >>

Kultúrkörök

Nagyegyházak protokoll- és liturgiai szokásai
Életünk megváltozásával, polgári jellegének erősödésével egyre jobban figyelünk az illemszabályok és a protokoll betartására. Ezek közé tartoznak az egyházi viselkedési szabályok is, de be kell vallani, hogy ezeket ismerjük legkevésbé. Még a saját felekezetünkét sem, nemhogy a másét! >>

Nagyegyházak protokoll- és liturgiai szokásai
Örömmel vettük Gyarmati Ildikó kezdeményezését, az egyházi protokollról készülő könyvet. Magam is, mint aki az evangélikus anyagnál segítettem a szerzőnek, hiánypótlónak tartom a művet. Sajnálattal vettem azonban, hogy a korrektúránál jónéhány tévedés nem került átvezetésre. Nemcsak a névírásnál, hanem tartalmi kérdéseknél is maradt az anyagban olyan tévedés, amelyet reménységünk szerint – erre a kiadó ígéretét bírjuk – a következő kiadásnál javítani fognak. >>

A vasárnap igéje

Az Úr kedves esztendeje
Az ószövetségi törvények között található egy eléggé nem méltányolható csodálatos rendelkezés: minden hetedik év a nyugalom éve legyen a föld, az állatok, az emberek számára. Tehát az évek is vegyék fel a hét ritmusát, amikor a munkás hétköznapok beletorkollnak a szombatnapi nyugalomba. Sőt a hétszer hetedik esztendőt követő év legyen szakadatlan örömünneppé, amikor minden birtok újra jogos tulajdonosához kerül, és minden szolgasorba taszított ismét szabaddá lesz (3Móz 25,1–22). A Szentírásban nem találtam nyomát annak, hogy ezeket a rendkívüli esztendőket akár csak egyszer is megtartották volna. De igénk szerint Istennek eltökélt szándéka, hogy ilyen áldott időszak felé vezesse egész teremtett világát. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Új rovatunkkal az istentiszteleteinken a Miatyánk előtt elhangzó általános könyörgő imádságot szeretnénk színesíteni azzal, hogy hétről hétre különböző szerzők imáit adjuk közre. Igyekszünk olyan fohászokat közölni, amelyek általános kéréseinket a mindenkori jelen helyzetünkben fogalmazzák meg. Imádkozni csak úgy érdemes, ha mindig annak a felelősségével formáljuk szavainkat, hogy azok nem a semmiben elvesző hangok, hanem a nekünk örömet adó ajándékok vagy éppen a bennünket aggasztó terhek Istenünk előtti számbavételei, sőt ennél is többek: titkok, amelyek – ha kellően nyitottak tudunk lenni – bennünket is megajándékoznak az Istenre találás, az Istenben elrejtett élet kegyelmével. Az Ő kezében jó helyen van világunk, szeretteink, egyházunk, egyéni életünk sorsa, és a záró oltári imádságban mindezeket mi magunk is Isten kegyelmébe helyezzük. Abban a reményben bocsátjuk útjára rovatunkat, hogy elmélyíti a közös könyörgés alkalmait, és azokat is bekapcsolja az imádságba, akik betegség vagy más okok miatt nem tudnak a gyülekezeti istentiszteleten együtt könyörögni testvéreikkel. >>