Közlemények, nyilatkozatok

Hozzászólás a cikkhez

Különös dologra lett figyelmes az Evangélikus Hittudományi Egyetem legutóbbi tanévzáró ünnepségén az egyik csendesen figyelő hittestvérünk.

A rektor sorra szólította diplomájuk átvételére a végzős hallgatókat: a lelkészjelölteket, a nappali, majd a levelező tagozaton végzett hittantanárokat. Utána egymás után említette azoknak a hallgatóknak a nevét, akik jutalomban részesültek, mert kitűnő vagy jeles eredménnyel végezték el tanulmányaikat: a lelkészjelöltekét és a nappali tagozaton végzett hittantanárokét. Ezzel vége is lett a sornak, pedig a levelezősök között is akadtak kitűnő vagy jeles eredményt elérők, jutalmat azonban nem kaphattak. Nem a rektor felejtette el őket. Azok az alapítványok ugyanis, amelyekből a tanév végi jutalmakat szokták megítélni, még azokból az időkből származnak, amikor nem volt levelező képzés. Azért nem részesülhetnek tehát jutalomban a levelező képzésben részt vevő hallgatók, mert nem lehet eltérni az alapítványtevő eredeti szándékától.

Akit ez a körülmény ott a tanévzárón szíven ütött, úgy gondolta: ahelyett, hogy levelet küldene az egyetemnek vagy a rektornak, inkább cselekszik. Mivel több mint egy év van még hátra, míg a következő levelezős évfolyam végez, elküld egy összeget, hogy a bankban alapítványként kamatozva addig megfialja a 2004-ben kiosztható jutalmat.

Egy rendes alapítványnak azonban nevet is kell adni. Az alapítványtevőknek – hittestvérünk ugyanis szándékával nem maradt egyedül –, az volt a kérése, hogy az viselje dr. Urbán Ernőné Balikó Eszter nevét.

Dr. Urbán Ernőről többször megemlékezett az Evangélikus Élet is, hiszen éppen 2003 januárjában volt 60 éve annak, hogy tábori lelkészként neki is nyoma veszett a Donnál. Talán akadnak még olyanok, akiknek megvan a „Krisztus keresztje” című könyve vagy konfirmációi kátéja.

Balikó Eszter, a felesége, pedagógus volt (Kőszeg, 1912. június 29. – Sopron, 1980. január 10.), akiről az Evangélikus Életben (2000. május 21.) is írt egy volt tanítványa, későbbi kollegája. Zokszó nélkül, reménységgel és derűben egyedül nevelte fel férje eltűnése után négy kicsiny gyermekét. Nem volt végzett teológus, de a hitbeli ismereteket komolyan vette. Értelmével is tanítványa volt Urának, nemcsak kézzel és szóval. Hitét élte, Krisztusáról bizonyságot tett, ahol tudott. Az államosítás után egy volt katolikus iskolában kezdett el tanítani, ahol az első órát azzal kezdte: Gyerekek, amit eddig tanultatok, azt tartsátok meg. Két év után hirtelen áthelyezték. Kémia–biológia szakos egyetemi diplomával napközis tanár lett. Panasz nélkül és a rábízott gyerekek iránti felelősséggel, szeretettel végezte hivatását ott is. Nem volt tehát hittantanár, csak odaadással és alázattal szolgált – mint pedagógus, ember és tanítvány.

(A Dr. Urbán Ernőné Balikó Eszter Alapítványt – amelyet bárki támogathat – a Sólyom Jenő Alapítvány, illetve annak kuratóriuma kezeli. Cím: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.)

::Nyomtatható változat::