Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A fordítást sokszor nevezték már a létező legösszetettebb intellektuális tevékenységnek. Részletek Jan de Waard – Eugene A. Nida: Egyik nyelvről a másikra. Funkcionális ekvivalencia a bibliafordításban című könyvéből

Talán nem a legösszetettebb, de mindenképpen egyike a legnehezebbeknek, tekintettel a nyelvi szerkezetek összetettségére és a kulturális összetevők: a gondolatok és a gyakorlat végtelen sokféleségére. A szavaknak csupán abban a kulturális közegben van jelentésük, amelyet tükröznek, s amelynek részei. Ezért aztán a fordítónak nemcsak nyelvésznek kell lennie, de bizonyos értelemben antropológusnak is. A bibliafordító szükségképpen bibliatudós is, vagy legalábbis tökéletesen tisztában kell lennie a szakterületek kutatóinak eredményeivel. Mégis, ami a bibliafordítást a leginkább megnehezíti, az a fordítandó anyag isteni eredete és egyetemes érvényessége. Sokszor felmerül a kérdés, vajon a fordítás tudomány, művészet vagy mesterség-e inkább? Valójában persze mind a három. Bizonyos mértékig mesterség, hiszen vannak tanulható elemei, s az emberi alkotókészség is jelentősen fejleszthető. Művészet azonban olyan értelemben, ahogyan minden irodalmi alkotás művészet. Ha egy művészi értékű irodalmi szöveg megalkotása esztétikai érzéket és művészi készséget kíván, akkor a szöveg újrateremtéséhez is hasonló művészi képességekre van szükség – egy másik nyelven. A fordítás ugyanakkor a szó tágabb értelmében tudomány, hiszen olyan tevékenység, amelyet rendszerező módon leírhatunk és alkalmazhatunk más tudományágakban. Szorosan vett értelemben azonban a fordítás nem tudomány, hanem technológia, hiszen egy sor olyan alkalmazott tudományágra épül, mint a pszichológia, a nyelvészet, a kommuni- kációelmélet, az antropológia és a szemiotika.

::Nyomtatható változat::