evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

A legutóbbi számban olvashattunk egy cikket az „úrfelmutatás”-ról. Ehhez szeretnék hozzászólni.

Eddig használatos liturgiánk szerint ilyen része nincs úrvacsorai istentiszteletünknek. Nincs is rá szükség, hamis asszociációkat ébreszt. Prőhle professzor még külön hangsúlyozta annak idején, hogy a szereztetési igéknél ne emeljük föl a kelyhet és a tálat, mert nem átváltoztatás történik. Szerintem is Krisztus megváltó munkájának hangsúlyozására teljesen elég a szerzési igék elmondása és esetleg egy ehhez kapcsolódó imádság. Azaz a Szó, az Ige. Újonnan készülő liturgiánk teljesen katolikus irányba hajlik el. Nem egyszerűsödik, hanem bonyolultabbá lesz. (Egyre vastagabb az Agenda.)

Lutherra hivatkozni kérdéses ezen a területen, hiszen ő még – kora gyermekeként – épphogy kivált a római egyházból. Nyilvánvaló, hogy sok hitünk számára közömbös (adiaforon), illetve szükségtelen – a lényegtől elvonó – cselekedet és szöveg maradt meg nála. De ahogy kiformálódott evangélikus hitközösségünk, egy lényegre mutatóbb, tisztább, félre nem érthető forma alakult ki.

Ám tervezzen a liturgiai bizottság ilyen és hasonló változtatásokat, de a csapat bizonyára egyoldalú. Jó lenne, ha részt vehetnének benne olyan testvérek is, akik a kicsit egyszerűbb rend szerinti istentiszteletet gyakorolnák. Az is jó megoldás lenne, ha egyforma ranggal legalább két-három délelőtti istentiszteleti és úrvacsorai rend lenne. És az egyszerűbb rendet is népszerűsíteni kellene. Esetleg a „Liturgikus Sarok”-ban is. Széll Bulcsú lelkipásztor (Kispest)

Széll Bulcsú

::Nyomtatható változat::