Evangélikusok

"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr..." (5Móz 8,2)

Hozzászólás a cikkhez

Egyének, közösségek és nemzetek életében is vannak olyan mérföldkövek, amelyeknél a rohanó időben nemcsak lehet, de szükséges megállni: emlékezésre, hálaadásra, számvetésre, jövőbe tekintésre.

1. nyarán háromszáz tót ajkú, evangélikus család elindult Békés megyéből új hazába, a Nyírségbe, a jobb megélhetés és a szabad vallásgyakorlás reményében. Még az év szeptemberében lelkész is érkezett Vandlik Márton személyében. Fából épített imaházukban, a magukkal hozott harang hamarosan istentiszteletre hívta az új telepeseket: elkezdődött a Nyíregyházi Ágostai Hitvallású Evangélikus Eklézsia működése.

Mit hozott az elmúlt 250 év? Az igaz hitért folytatott harcokat és sokszor kilátástalannak tűnő küzdelmeket, de hozott bátor helytállást és győzelmeket is, természeti csapásokat, járványok okozta veszteségeket, de új reményt és gyarapodást is. Volt csodával határos, lendületes templomépítés, máskor viszont megrongálódott a „lelki ház”, jöttek áldott ébredési idők, melyeket a lelki elsivatagodás évei követtek. Egy valami volt és maradt változatlan: Istenünk hűsége, kegyelme, megbocsátó szeretete, mert Ő „nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk (Zsolt 103,10).”

Milyen a jelenünk, mik a gondjaink? A legutóbbi népszámláláskor a magukat evangélikusnak vallóknak csak a tizede gyakorolja hitét, egyházközségünkben több a temetés, mint a keresztelés, általában romlanak adataink, az anyagi teherviselést, csak egy szűk réteg – elsősorban a nyugdíjasok – vállalják, istentiszteleti alkalmainkon kevés fiatal van jelen, sajnos kevés a család- és beteglátogatás, hiányos a személyes kapcsolattartás, épületállományunk leromlott.

Vannak-e örömeink? Tizenkét évvel ezelőtt az állami iskolák kapui újra megnyíltak a hitoktatás előtt, ismét egyházi kezelésbe került a Kossuth-gimnáziumunk és általános iskolánk, a főiskolán megindult a hittanárképzés, van gyermek-istentisztelet és -bibliakör, létszámban és lelkiségben gazdagodik az ifjúsági kör, havonta-kéthavonta vannak egész napos gyermek-, illetve családi missziós alkalmaink, nyugdíjasainkat a Luther Rózsa Egyesület fogja össze, gyarapodnak szeretetintézményeink.

Ezek mind lehetőségek, melyekért imádkoznunk kell, hogy Urunk áldása megnyugodjon rajtuk, s ezeken keresztül is épülhessen a lelki ház. Legyenek ezek a gyülekezet megerősödésének jövőbeli zálogai.

Örömünkre szolgál az is, hogy halad Nagytemplomunk rég várt felújítása, s reményünk szerint legkésőbb pünkösdkor megszépült külső homlokzattal ünnepelhetünk.

Hogyan készüljünk a 250 éves jubileumra? Elsősorban örömmel, hiszen maga a szó is örömünnepet jelent. Van okunk az örömre és hálaadásra! Bár lenne a jövő és gyülekezetünk számára „az Úr kedves esztendeje”!

Hogyan készüljük egyénileg erre a jeles évfordulóra?

Engedjük, hogy Urunk ünnepi díszbe öltöztesse szíveinket, megtöltve azt a Szentlélek örömével, a Jézus Krisztus iránti dicsőítéssel, az előttünk járók emléke iránti tisztelettel, hittel, szeretettel, buzgósággal, áldozatkészséggel és a jövőbe vetette reménységgel.

Legyen vallomásunk: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sám 7,12)

Minden kedves testvérünknek áldott jubileumi évet kíván az egyházközség elnöksége nevében is:

Demcsákné Balczó Ildikó másodfelügyelő

Demcsákné Balczó Ildikó

Regionális hozzárendelés: Nyáregyházi Evangélikus Leányegyház

::Nyomtatható változat::