e-világ

Népünnepély sztárcsinálókkal

Hozzászólás a cikkhez

A valóvilágos helikopter nem sokkal tizenegy után szállt le Akasztón a Kastély farm zöld gyepére, fedélzetén „Csabával”. Bevallom, nem tudom, valójában hogy is hívják, mivel az egész ország csak így ismeri ezt a lovászfiút, aki három hónapja raboskodik a luxusvillában. Most is csak azért röpülhetett haza, mert akadt néhány profi lovas, akik szerették volna összemérni erejüket, tudásukat, ügyességüket Kastély Attila emberével. A tét nélküli buli aztán olyan felhajtássá kerekedett, amilyet nemhogy az akasztói farm, de az ország is alig látott.

A helikoptert még csak alig kétezres kis tábor várta, de már akkor lázas őrjöngésbe kezdett a nép, skandálva Csaba nevét. A fiú egyébként tényleg aranyos, mosolygós, igyekezett néhány kedves szót szólni a tömeghez, úgy menetközben, a testőrök védelméből kikandikálva. A nép pedig tódult és hömpölygött, mint az áradat, Debrecentől Pécsig és Békéscsabától Sopronig. Voltak, akik már előző éjszaka útnak indultak, hogy jó helyük legyen. Nem kis fizikai megpróbáltatást jelentett nekünk, újságíróknak fotózni, másoknak pedig a tömeg fölött tartani a néhány hónapos csecsemőt, vigyázni a begipszelt kézre, óvni a járókeretes nagymamát, és még sorolhatnám az extrém eseteket, mert a kora délutáni órákra legalább tizenöt-húszezren gyűltek össze. A parkoló autók öt kilométer hosszan álltak az út szélén (mértem!), árokban, szőlősorokban. A két kivezényelt rendőr kis híján megőrült, később aztán kaptak erősítést. A farm egész területét ellepték a kíváncsiskodók, törve-zúzva minden gátat, akadályt, kordont, felmásztak a fákra, az istálló tetejére, és Stohl Andrásnak határozottan utasítania kellett a kamionok tetején állomásozókat, hogy addig jöjjenek le, amíg a tető be nem szakad. Mivel a karámok köré, ahol a versenyek zajlottak, csak néhány százan fértek, a többiek szinte semmit nem láttak az egészből. Ettől függetlenül a programok zavartalanul zajlottak, volt indiánbemutató, hordókerülés, szédületesen parádézott a Sziget versenyzői közül a népszerű – szintén lovas – Tóth Szilárd, de itt volt a Survivor győztese, Tünde és a Barátok közt, valamint a Szeress most! számos sztárja. Persze a nézők figyelme elsősorban Csabára irányult, aki őrülten koncentrált a feladatokra, ügyesen fogta be a borjút, majd megülte a műbikát, és a vadlóbetörésnél is fent tudott maradni néhány másodpercig. Végül ő győzött. Nem számított a szakadó eső, a tömeg nem tágított, őrjöngött, és hosszan integetett a hőssel távozó helikopter után.

ValóVilág, kérem, nem csak a tévében van. A helyzet az, hogy ez volt a való világ… Azt nem tudom, mennyi kárt okozott a nép az Európa-bajnok westernlovas farmján, de azt tudom, hogy veszélyben vagyunk. Veszélyben van a kultúránk, a testünk és a lelkünk minden darabja, veszélyben vannak világunk értékei. Sztárcsinálók és csinált sztárok telepednek ránk észrevétlenül, nem hagyva helyet senki és semmi másnak (persze tisztelet a kivételeknek). Mondom, ez a Csaba gyerek még szimpatikus is, mint ahogyan Stohl András is jól teszi a dolgát. De hová lett az igazi tehetséggel, tudással, szépséggel, ügyességgel, nemes tettekkel, szívós akarattal kivívható hírnév, amely megkülönböztet embert és embert, amely megérdemelten helyezi egyiket a másik fölé, és nem a szerencsét, a mobiltelefont és a technikát hívja segítségül?

De nézzük a dolgok pozitív oldalát. Itt volt tizenötezer ember a puszta ég alatt, a tiszta falusi levegőn, friss tavaszi záporral a nyakában. Talán átutaztak Kiskőrösön is, és látták, milyen szép… Talán megálltak megnézni Petőfi szülőházát, a múzeumot, megtudták, milyen sok látnivaló van nálunk, és úgy döntöttek, máskor is jönnek. S még valami: addig sem a tévé előtt ültek.

Supka Éva

::Nyomtatható változat::