Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Hetven év után újra intézményt szentelhettek a soproni evangélikusok. Egykor iskola létesítésére volt igény, most nyugdíjasházat alapítottak. Április utolsó napján, az európai uniós csatlakozás előestéjén ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a lakók, a hozzátartozók, a vendégek és a gyülekezet tagjai az intézmény – kápolnává alakítható – nagytermében.

A zsúfolásig megtelt helyiségben hálaadó istentisztelettel kezdődött az ünnepség, amelynek liturgiájában Ittzés János püspök mellett Mihácsi Lajos igazgató lelkész, valamint Gabnai Sándor és Hegedűs Attila soproni lelkész szolgált. Az egyházkerület vezetője Lk 24,29 alapján arról szólt, hogy Jézus nem könnyű öregkort ígért, hanem az imádság meghallgatására tett ígéretet. Az emmausi tanítványok is belekapaszkodtak Jézusba. A halálban, a legsötétebb éjszakában sem maradtak egyedül, mert Jézus bement hozzájuk. A diakóniai munkánknak az ad értelmet, ha mindent megteszünk Jézus szolgálatáért – mondta a püspök, majd azt kérte, hogy legyen ez az épület az imádság, a béke, a nyugalom, a reménység és a nagy útra való készülés háza – Isten Lelkének műhelye és a szolgáló szeretet háza.

Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen Kebelei Ferenc felügyelő köszöntötte a megjelenteket. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a gyülekezetben, hanem Sopron város életében is jelentős szerepet tölt be ez az új intézmény. A híres Fabricius-házért kárpótlásként kapott 150 millió forintot nem élték fel teljesen: a nyugdíjasház felépítéséhez pályázatokon nyert összeggel is hozzájárultak. Gabnai Sándor lelkész a gyülekezet tagjai számára mindig fontos karitatív és diakóniai munka történetét vázolta fel. Úgy vélte: ennek a szolgálatnak a megkoronázása ez az épület.

Mihácsi Lajos igazgató lelkész a tervekről és a ház életéről szólt. Mint kiemelte, az a célja, hogy az otthonban igazi testvéri és családi közösség alakuljon ki. A házban összesen 49 idős emberről tudnak gondoskodni. Az épületnek eddig 34 lakója van (30 nő és 4 férfi), az átlagéletkor 79,8 év.

A köszöntők sorában az egyik lakó, Somogyi Edit szólt az ünneplőkhöz. Elmondta, hogy minden bizonnyal utolsó földi hajlékuk ez a ház, ezért nem mindegy, hogyan érzik itt magukat. Az eltelt néhány hónap alatt a nyugdíjasház igazi otthon, lelki otthon is lett a számukra. Biztonságban érzik magukat, meghallgatják őket, foglalkoznak velük. Különféle programokkal igyekeznek megtörni a szürke hétköznapokat. Az idős hölgy kiemelte: tisztában van azzal is, hogy az ősellenség is jelen akar lenni közöttük, és szét akar rombolni mindent, ezért arra kérte a lakókat, hogy ne engedjék ezt az erőt elhatalmasodni. Somogyi Edit beszéde végén megköszönte a nővérek és a munkatársak eddigi munkáját. A kedves szavakat a hallgatóság nagy tapssal hálálta meg.

Végül Walter Dezső polgármester az elődeinek is köszönetet mondott azért, hogy elkészülhetett ez a hajlék, majd mindenkit biztosított arról, hogy számíthatnak a városvezetés segítségére. Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő pedig annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a szeretetszolgálat az egyháznál van a legjobb helyen, mert ezt a munkát Isten lelkületével lehet a legjobban végezni.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Soproni Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::