Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Isten megerősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 1Kor 1,8 (Zak 3,9c; Mt 11,25–30, Kol 3,12–17; Zsolt 149) Az ember legyen bár fiatal vagy idős, mindenkor szüksége van erőre. Nagy öröm ez a biztatás, hiszen van kire támaszkodni, van igazi menedék a bajok, fájdalmak közepette. És csak ebből az erőből merítve, csak ennek a kegyelemnek köszönhetően élhetünk, járhatunk, és egykor ezért állhatunk majd meg reménység szerint az ő színe előtt. Ez a szeretet töröljön el minden aggodalmat a szívünkből ezen a héten is!

Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! Zsolt 90,17 (Gal 6,9; Jak 1,17–25/26–27/; 1Tim 5,3–16) Mindig csodálattal tekintek azokra a kézművesekre, akik egy kis darab földből, agyagból képesek egy-egy szép tárgyat készíteni. Azt gondolom, mindannyian vágyunk arra, hogy valami igazán maradandót alkossunk. A legnagyobb ajándék számunkra az, hogy erre van lehetőségünk – nem magunktól, a saját erőnkből, hanem egyedül Isten felénk forduló szeretetének, az ő végtelen jóindulatának köszönhetően. Kérjük együtt a Mindenhatót, hogy áldja meg terveinket, életünket, munkánkat.

Békét adok, hogy az irányítson, és igazságot, hogy az parancsoljon. Ézs 60,17b (1Kor 13,6; Lk 19,36–40; 1Tim 5,17–25) Békesség?! Sajnos lassan nehéz lesz olyan helyet találni a világban, ahol ezt a szót nyugodtan ki lehetne mondani. Mennyivel jobb érzés olyan környezetben élni, amelyben a béke a „szóvivő”. Ne féljünk attól, hogy átengedjük az irányítást a béke követének, az Isten Fiának. Ő tudja, mi az igazság. Engedjük, hogy ő lehessen a mi hadvezérünk, mert akkor tudhatjuk, hogy a legnagyobb fegyverrel fogunk harcolni: a szeretettel, amely mindent legyőz.

Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő pedig így felelt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én bárányaimat!” Jn 21,15 (Zsolt 79,13; Róm 15,14–21; 1Tim 6,1–10) Te mit válaszolsz ma, amikor feléd is hangzik a kérdés: „Szeretsz-e engem?” Mit válaszolsz akkor, amikor csak a szálkáig látsz, de a gerendát már nem veszed észre? És akkor, amikor minden más fontosabb, amikor mindenre van egy kis időd, csak Istenre nincs? Isten válaszolt. Ő szeret. Bárcsak mindannyiunk feje felett elhangozhatna: „Legeltesd az én bárányaimat!”

Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták. Mt 7,12 (3Móz 22,31; 1Kor 14,6–9.15–19; 1Tim 6,11–16) Elvárásaink vannak bőven: megfogalmazzuk, hogy milyen legyen valaki, hogyan viselkedjen stb. És önmagunkkal szemben milyen elvárásokat fogalmazunk meg? Nézz úgy a felebarátodra, mintha magadra néznél. Fedezd fel benne az értékeket. Legalább ennyire meg kellene próbálnod szeretni őt! Ám Jézus ennél sokkal jobban szeretett! Életét adta érted, hogy az ő halála által neked is életed lehessen.

Jézus így szólt az asszonyhoz: „A te hited megtartott téged, menj el békességgel!” Lk 7,50 (Zsolt 118,21; Lk 22,39–46; 1Tim 6,17–21) Milyen sokszor egy kis mustármagnyi hittel is megelégednénk! Hiszen a hit anynyi kérdésünkre, gondunkra ad egyértelmű választ, segítséget. Ahogyan az egyik énekünkben is énekeljük: „Bízzál az Úrban, előre nézz. Nem tántoríthat ezernyi vész…”

Többé nem rejtem el orcámat előlük, mert kiöntöm lelkemet Izrael házára – így szól az én Uram, az Úr. Ez 39,29 (1Jn 3,2; Jn 6,/60–62/63–69; 2Tim 1,1–12) Milyen gyakran van arra szükségünk, hogy ne hitetlen Tamásokként álljunk életünk eseményei előtt. Hogy ne azt mondogassuk: „Úgysem sikerül megoldani!” Isten kegyelméből azonban mindenre van megoldás! Mert ő Szentlelkét kínálja nekünk, hogy életünk minden egyes pillanatában felismerjük az ígéretet: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig…”

Kalincsák Balázs

::Nyomtatható változat::