Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A francia szerző, Jean Anouilh drámája mindaddig időszerű lesz, amíg az állam és az egyház közötti kapcsolat nem éri el a minden nép, nemzet számára kívánatos gyümölcsöző nyugvópontot. Az Evangélium Színház legújabb előadása a mű mondanivalójának mélységeibe vezeti a nézőt, elgondolkoztatja, illetve arra készteti, hogy a látottakat összevesse korának viszontagságaival. Egyes jelenetek – különösen is a párbeszédek – szinte önálló életre kelnek, s az élet olyan nélkülözhetetlen „tartozékaira” irányítják a figyelmet, mint a szeretet és az őszinte barátság.

Feledhetetlen a Becket Tamást játszó O. Szabó István Jászai-díjas művész (képünkön balra) alakítása. Becket a király önzetlen, jó barátja, aki méltatlannak érzi magát a canterburyi érseki rangra. Mivel hivatását becsületesen kívánja ellátni, lassan barátjával és támogatójával, II. Henrikkel (Lénárt László) is szembefordul, sőt még a vértanúságot is vállalja.

Meg kell említeni a dráma szereplőinek sokat eláruló, kitűnő arcjátékát, szemrebbenését. A darab kezdetén London püspökének (Bitskey Tibor Kossuth-díjas, érdemes művész) az arcrezzenései már előrevetítetik a dráma végkifejletét.

Engedjék meg, hogy Udvaros Béla kitűnő rendezésének és az alakításukat mélyen átérző művészek teljesítményének méltatásaként egy Szigetszentmiklósról érkezett idős házaspárral a szünetben folytatott beszélgetésből idézzek: „Mi nagyon messziről jöttünk. Valamikor Pesten laktunk, bérletünk volt a Nemzeti Színházba, aztán…” – mondta könnyes szemmel a feleség, majd hófehér hajú párja így folytatta: „Olvastunk az Evangélikus Életben az Evangélium Színház előadásairól. Eljöttünk a bemutatóra, azóta minden előadáson itt vagyunk. Télen is láttuk a »Trójában nem lesz több háború«-t. Pedig az úton nagyon fáztunk… Tudja, kedvesem, minket ez a kis színház a szép művekkel, kitűnő előadásaival arra a régi, Blaha Lujza téri színházra emlékeztet…”

Schelken Pálma

::Nyomtatható változat::