Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A huszadik század harmincas-negyvenes éveiben Németországban számos – különböző felekezetű – keresztény tartozott a fasiszta rémuralommal szemben állók táborába. Az evangélikusok között voltak olyan hitvallók (a Hitvalló Egyház tagjai), akik nemcsak a tiszta tanítás mellett álltak ki, hanem a jogtalanságokkal is szembeszálltak. A sok-sok ismert név közül – nem megfeledkezve a kevésbé ismert mártírokról sem – csak kettőt emelünk ki: Dietrich Bonhoefferét és Paul Schneiderét. Barmen (ma Wuppertal) sétálóutcájának elején áll a híres Gemarker Kirche, melynek falai között 1934. május 29–31-én került sor az egyház nemzetiszocializmus ellen vívott harcának az egyik legfontosabb eseményére.

Az itt rendezett hitvalló zsinaton fogadták el a barmeni atyák az akkori Német Evangélikus Egyház helyzetéről szóló teológiai nyilatkozatot, amely magába foglalta az azóta fogalommá vált Hat barmeni tézist. A templomtorony falán márványtábla őrzi e fontos történelmi esemény emlékét.

A zsinat nyomtatott jegyzőkönyvének címlapján a következő Luther-idézet áll: „Nem mi vagyunk, akik az egyházat megtartjuk, még csak nem is eleink vagy az utánunk jövő nemzedékek, hanem az a Jézus Krisztus, aki így szól: Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Az első barmeni tétel pedig így hangzik: „Jézus Krisztus, miként arról a Szentírás tanúskodik, Isten egyetlen Igéje, reá hallgassunk, és mind életünkben, mind halálunkban egyedül benne reménykedjünk, s neki engedelmeskedjünk.”

Ma vajon milyen gondolatokat ébreszt bennünk ez a hetven esztendővel ezelőtti, igencsak feszült történelmi helyzetben megfogalmazott nyilatkozat? Csupán egy történelmi dokumentum mélyenszántó gondolatát látjuk benne, vagy egy olyan kijelentést, amely a mai pluralista, libertinista világban is megállja a helyét?

Tény az, hogy a 21. század elején még kritikusabbak vagyunk az értelemmel aligha megmagyarázható kijelentésekkel szemben. Ugyanakkor látnunk kell az értelem korlátait és behatároltságát is. Isten titkait ma sem lehet egyszerűen megmagyarázni.

A barmeni atyák azért jöttek össze, hogy az adott történelmi helyzetben vallást tegyenek keresztény hitükről. Történelmi tettük minket is önvizsgálatra sarkall. Gondoljunk például a saját egyházunkban manapság oly sokakat foglalkoztató vitás (bio)etikai kérdésekre vagy a Tízparancsolat mai értelmezésére. Nem lenne célravezetőbb egy-egy határozott állásfoglalás ezekben vagy más, a hitünket érintő kérdésekben? Jézus Krisztus ma is Isten szent és örök érvényű Igéje. A másképpen látókat és vélekedőket nem kellene szeretettel arra kérni, hogy a korszellemet ugyan követő, Isten Igéjét azonban bizonyos értelemben hiteltelenné tévő kijelentéseikkel ne akadályozzák, hogy másokat is Isten egyetlen Igéjének követésére hívjunk? A küldetésünk ma sem más: Krisztusról, az egyetlen Igéről kell tanúskodnunk, miként egykor a hitvalló zsinat is bátran tette Barmenben.

Blázy Árpád

::Nyomtatható változat::