Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend június 4–5. között immáron 14. alkalommal rendezte meg a környezetvédelmi világnaphoz kapcsolódóan a teremtés ünnepét a budavári evangélikus templomban. Az idei találkozó központi témája a Teremtőről és a teremtésről szóló hitvallásunk átgondolása és gazdagítása volt.

A konferencia Smidéliusz Zoltán köszöntő szavai után ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyen Smidéliuszné Drobina Erzsébet evangélikus és Kárpáti Sándor görögkeleti lelkipásztor végezte az igehirdetés szolgálatát, majd mindenki felekezete szerint részesülhetett az Úr szent vacsorájában.

Az istentiszteletet követően Szaller László nyugdíjas mérnök-tanár tartott bevezető előadást, melyben azt világította meg, miért kell, hogy az egyház, a keresztény ember foglalkozzon a környezet védelmének kérdésével. Felhívta a figyelmet arra a mai jelenségre, amelyet „önmegvalósítás” néven emlegetünk. Ennek félreértelmezése olyan felelőtlen életmódhoz vezethet, melyben nem jutnak érvényre Isten, a társadalom és a családi közösség útmutatásai.

A rend vezetője, Széchey Béla – hitvallási és teológiai iratok segítségével – a Teremtőről és a teremtésről szóló hitvallásunk átgondolására ösztönözte a jelenlévőket, akik ezt követően két munkacsoportban vitatták meg az első hitágazat gazdagítására szánt gondolatokat.

A konferencián megjelent dr. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter is, akit D. Szebik Imre elnök-püspök köszöntött. A miniszter hangsúlyozta, hogy az egyházak a környezetvédelem terén – tudatformálással, környezeti neveléssel – igen fontos szerepet tölthetnek be a társadalomban, együttműködve a minisztériummal. Erre különösen is jó alkalom kínálkozhat 2004-ben, amely Európa-szerte a partnerség éve.

Az első napot zenés áhítat zárta, melyen meghívott művészek és művésznövendékek – akik között a legfiatalabb hatéves volt – is dicsérték a teremtő Istent. Többek között Bach, Bartók, Haydn és Vivaldi műveit szólaltatták meg.

A második nap fúvós hangszerekkel is kísért ökumenikus meditációval indult. Nagy Zoltán debreceni evangélikus lelkész a teremtésnek arról a céljáról beszélt, melyet Pál apostol így fejez ki: „Isten legyen minden mindenekben.” (1Kor 15,28) Üzenetéhez Eckhard mester gondolatait használta fel. Széchey Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy Krisztus egyházának zászlóvivő szerepet kell vállalnia az emberiség környezetvédelmi erőfeszítéseiben egészen a nemzetközi környezeti fórumok szintjéig. Majd személyes imára és elgondolkodásra hívták a jelenlévőket arról, hogy saját mindennapi életüket hogyan tehetik környezetbarátabbá. A meditáció bűnbánati és hálaadó résszel zárult, melyben a közösség kifejezésére megáldott kenyeret osztottak a különböző felekezetű résztvevőknek.

Lénárt Viktor ifjúsági lelkész fiatalok között végzett szolgálata alapján arról számolt be, hogy számos, jó körülmények között élő fiatal közömbös a környezetvédelmi munka, a környezetbarát életvitel kialakítása iránt. Azért, hogy ez megváltozzon – mint ahogyan minden más rossz hozzáállás megváltozásáért is – a Krisztushoz való megtérést kell hirdetni és a fiatalokat élő gyülekezeti közösségekbe kapcsolni. Fontos, hogy a gyülekezetekben legyenek jó példát mutató hívek a környezetbarát életvitel tekintetében is – tette hozzá, és említést tett olyan külföldi keresztény közösségekről, melyek belső gazdálkodást folytatnak: a szolgáltatásokat egymásnak végzik, ezáltal pénzeszközök szabadulnak fel a közösség lakóhelyén – például nagyobb környezetvédelmi beruházások számára.

Ezután szó volt a cseh ortodox egyház környezetvédelmi tevékenységéről, és felolvasták az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózat (ECEN) vezetősége magyar tagjának, Dönsz Teodórának a beszámolóját a szervezet munkájáról. Együttműködő szervezetként bemutatkozott a Keresztyén Ökumenikus Baráti Társaság is.

Az ünnepet saját verse elmondásával színesítette Szuhovszky Ida és Hesp Edéné, Horváthné Gergácz Erzsébet pedig Reményik Sándor Templom és iskola című versét szavalta el.

A teremtés ünnepén megfogalmazott gondolatokat a következőképpen lehet összegezni. Fontos, hogy a magyarországi keresztények is összefoglalják és tanítsák a környezetvédelmi munka teológiai alapjait – ahogyan például a Jézus Testvérei Rend teszi ezt 14 éve. Legyen ökumenikus hitvallás az embernek a Szentháromság Istentől a teremtésben kapott helyéről, szerepéről. A gyülekezetek, egyházak mint anyagiakkal is gazdálkodó közösségek készítsenek leltárt azon feladatokról, melyekkel környezetbarátabbá tehetik mindennapjaikat. Ehhez a munkához külön felelősökre lenne szükség minden plébánián és gyülekezetben. Fontos, hogy a keresztények jelen legyenek a közéleti környezetvédelmi fórumokon és munkában. A következő években a környezeti nevelésnek és tudatformálásnak a bolognai folyamatba történő beillesztése a fő feladat.

Jerabek-Cserepes Csilla – Biczó Dénes

::Nyomtatható változat::