Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2004
- 24
- Hévízi "hangolás"
Egyházunk egy-két hete
Hozzászólás a cikkhez
Hévízi "hangolás"
Tíz esztendővel ezelőtt a hévízi önkormányzat úgy döntött, hogy egy telket adományoz a történelmi protestáns egyházak helyi gyülekezeteinek, közös templomépítés céljából. Az erről szóló határozatot a polgármester 1994 pünkösdhétfőjén ünnepi istentisztelet keretében adta át. A kerek évfordulót a hévíziek – mintegy a templomépítés befejezéseként – pünkösd ünnepének másnapján orgonájuk felszentelésével ünnepelték meg.
A hálaadó istentiszteleten – amelynek liturgiájában részt vett a két helyi lelkipásztor, Nagyné Szeker Éva evangélikus és Kuti Géza református lelkész is – elsőként Márkus Mihály hirdette Isten igéjét a 100. zsoltár 4–5. verse alapján. A református püspök utalt arra, hogy a templomi zene mindig fontos volt az Ószövetségben. Orgona ugyan akkoriban még nem volt, de fúvós hangszerek igen. A régiek is tudták, hogy sokszor csak a zene nyelvén tudjuk megfogalmazni azt, ami a szívünkön van – folytatta. Amikor az örömöt már nem lehet elmondani, akkor jön a tánc, a zene, melynek a másik véglete minden kultúrában a siratóének. Istentiszteleteinken is fontos szerepet játszik a zene, amely elmélyíti bennünk Isten igéjét. Az emberek akkor válnak igazi közösséggé, ha énekelnek. Így legyünk mi is közösséggé, szent néppé – fejezte be gondolatait a püspök.
Ezután Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület vezetője lépett a szószékre, aki a Jel 15,3–4 alapján szólt a gyülekezethez. Elmondta: ez az ünnep alkalmat ad arra, hogy újra halljunk az egyházzene fontosságáról. Isten igazsága és az őt magasztaló ének időtálló tudomány. Ez az ismeret nem avul el. Amit természettudományból tanulunk, az korszerűtlenné válhat, de amit Isten iskolájában sajátítunk el, az még az üdvösségben is érvényes. Isten országáról nem tudunk sokat, ám egy biztos: énekelni fogunk – hangsúlyozta a püspök, majd az igehirdetés után felszentelte az új orgonát.
A 9,5 millió forintból épült hangszer árának felét az önkormányzat fizette. (A városvezetés ugyanígy támogatta egyébként a templom építését is.) A gyülekezeti alapítványon keresztül befolyt összeg 2 millió forint volt. Még Svájcban is szerveztek gyűjtést, amelyet Eva Weber intézett, aki szívügyének tekinti a hévízi templom sorsát. Wolfgang Boetcher német lelkész, az itt üdülő német turisták lelkigondozója a német evangélikus egyház, az EKD félmillió forintos ajándékát adta át jelképesen az ünneplő gyülekezet előtt.
Albert Miklósnak, az orgona építőjének a beszámolója szerint a hangszer építése nehézségekbe ütközött, mivel a karzatra eredetileg nem terveztek orgonát. A problémát az jelentette, hogy egyrészt a karzatot eredeti funkciójában, átépítés nélkül kellett meghagyni, másrészt figyelembe kellett venni a templombelső tervezőjének (Szeghalmi Bálintnak) az elképzeléseit. Az istentisztelet utáni közgyűlésen többször elhangzott, hogy mindezek mellett egyéb, váratlan tényezők is akadályozták a munkálatokat. Ezért az új hangszer precíz behangolására a szentelés előtt már nem maradt elég idő. Trajtler Gábor orgonaművész mégis vállalta, hogy rövid koncert keretében bemutatja az orgonát. Játéka feledtette a hallgatókkal a hiányosságokat.
M. Gy.
Regionális hozzárendelés:
Hévízi Evangélikus Leányegyház
::Nyomtatható változat::
|