EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 24 - Megtartott ígéret

Evangélikusok

Személyes (egyház)történelem

Hozzászólás a cikkhez

Megtartott ígéret

Negyvenhét esztendővel ezelőtt, 1957 nyarán tartotta a Lutheránus Világszövetség az észak-amerikai Minneapolisban harmadik nagygyűlését. Ez volt a világ legtöbb evangélikusát egybegyűjtő találkozó. Ha addig voltak olyanok, akik nem tudták, hogy a magyarok hazájában élnek evangélikusok, a megnyitó istentiszteleten megtudhatták, amikor bevonult az a férfi, aki több magyarországi börtön lakója volt, mert szembe mert szállni az egyház szabadságát korlátozni akaró, diktatórikus kormány döntéseivel. Nagy benyomást tett a hallgatóságra, amikor angol nyelvű igehirdetésében nem erről az élményéről beszélt, hanem Krisztus váltságművéről, a földbe hullott gabonamagról. Ordass Lajos – hiszen ő volt ez az igehirdető –, valamint Magyarországról vele érkezett munkatársai – akik közül nem egy, hozzá hasonlóan, a szenvedések útját is megjárta – többször felszólaltak a két hétig tartó munkaülések és előadások során, illetve a parkban, ahol a rendőrség becslése szerint több mint százezren voltak együtt. Ordass püspök volt a záróünnepély egyik prófétalelkű közreműködője is.

Mindazok, akikkel az esemény résztvevői közül később találkoztam, Isten iránti hálával emlékeztek minneapolisi élményeikre. Olyanok azonban sokkal kevesebben voltak, akik egy áldott és nekünk, magyaroknak különösen fontos eseményre – egy magyar úrvacsorai istentiszteletre – is emlékezhettek. Ezt Ordass Lajos szervezte meg a nagygyűlésen részt vevő magyarok kérésére (körülbelül 30 személyről lehetett szó). A világszövetség rendezői a város több mint száz evangélikus temploma közül egyet a magyar püspök rendelkezésére bocsátottak. A kiválasztott templomban legalább 120 személy részére volt ülőhely. Amikor mi, magyarok, a kijelölt nap reggelén a templomhoz értünk, csaknem minden hely foglalt volt már. Többségükben magyarul nem beszélő résztvevők ültek a padokban, akik azért jöttek el a kis templomba, mert részesülni szerettek volna abban az élményben – még ha nem is értették a szertartás és az igehirdetés nyelvét –, hogy egy sokat szenvedett magyar püspök vezeti őket az úrvacsora révén az Úrral való közösségbe.

Amikor az istentisztelet véget ért, a püspök kihirdette, hogy egy magát megnevezni nem akaró személy a jelen levő magyarokat aznap meghívja egy közelben levő gyülekezeti ház termében felszolgálandó ebédre, hogy a magyarok a nagygyűlés egy napján egymás mellett ülhessenek, és beszélgethessenek egymással. Így vagy harmincan megint együtt voltunk – most egy fehér asztal mellett – Ordass Lajossal, öt, Magyarországról vele érkezett delegátustársával, két Dél-Amerikából jött magyar lelkipásztorral, valamint dr. Vajta Vilmossal, a Lutheránus Világszövetség genfi központi irodájában dolgozó teológiai professzorral. Közöttünk ültek továbbá az amerikai magyar gyülekezetek lelkészei, és voltak ott nem sokkal azelőtt Minneapolisba vagy a környékére került, menekült magyarok, illetve régebben ott élő „öregamerikások” is.

Az ebéd előtt Brachna Gábor főesperes, clevelandi lelkész köszöntötte a püspököt és a vendégeket, majd a finom ebédet elfogyasztva Ordass Lajos emelkedett szólásra. Sok mindent elmondott arról, mi történt Magyarországon első amerikai látogatása, 1947 óta, majd arról a helyzetről szólt, amelyben az ország és népe ma él. Megemlítette a külföldi keresztények segítségét, amelyet hazánk újjáépítéséhez nyújtottak, és biztosította hallgatóságát: minden küldemény, amely az egyházakon keresztül érkezik Magyarországra, biztosan a rászorulókhoz fog eljutni. Végül külön kéréssel fordult az amerikai magyar evangélikus gyülekezetekben szolgáló lelkészekhez, valamint a világ többi részén dolgozó magyar lelkipásztorhoz. Arra kérte őket, tegyenek meg mindent azokért az evangélikusokért – többségükben fiatalokért –, akik röviddel azelőtt, 1956-ban hagyták el a hazájukat. Segítsék őket, hogy az új környezetben eljussanak a gyülekezetekbe, fogadják őket szeretettel.

Brachna Gábor válaszában biztosította a püspököt arról, hogy e cél eléréséért eddig is munkálkodtak, és hogy az ő biztatására ezt a szolgálatot meg fogják erősíteni. Talán sikerül új gyülekezeteket is szervezni az ide menekült magyarokból – vélte. (Ez Chicagóban, illetve néhány évvel korábban New Yorkban meg is történt.) Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy Amerika nagy, és a tucatnyi magyar evangélikus gyülekezet nem sokat tud tenni. (Említtessék itt meg, hogy 2004-ben már csak három gyülekezet működik!) A főesperes reményét fejezte ki, hogy a Nyugat-Európában maradtak számára is sikerül majd valamilyen ifjúsági programot kidolgozni, és hogy a két régió, a tengerentúli és a nyugat-európai minden téren támogatni fogja egymást.

Ordass püspök kérése mély benyomást tett a Genfből érkezett dr. Vajta Vilmosra, aki egyben a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozói Munkaközösség (KÉMELM) megválasztott elnöke is volt. Így Svájcba viszszatérve e szervezet több vezetőségi gyűlésén előterjesztette a magyar püspök kérését, és arra biztatta a nyugat-európai magyar evangélikusok fiatalabb vezetőit, hogy valamilyen módon segítsék megvalósítani az Ordass Lajos által kitűzött célt.

A biztatás nem volt hatástalan: 1960 nagyhetén Norvégiában találkozót rendeztek külföldre került magyarok számára. A sítábornak nevezett összejövetel szervezésébe több fiatal magyar lelkész bekapcsolódott; a szervezési aprómunkát főleg Terray László oslói lelkész végezte. A rendezvényre hetvenkét résztvevő érkezett kilenc országból, köztük olyan neves személyiségek, mint Cs. Szabó László író Londonból és dr. Kerényi Károly professzor a svájci Asconából.

Bár a „sítábornak” nem volt strukturált, kidolgozott programja, a résztvevők nagyon sikeresnek tartották. Az előadások anyaga, valamint a lelki-szellemi programok nagy része később megjelent egy kis könyvecskében. De a legfontosabb az volt, hogy a jelenlévők eldöntötték: 1961 nagyhetén újból találkoznak. A második találkozó – amelynek helyszíne Salzenbad volt – óta a programot ifjúsági konferencia néven rendezik meg minden évben.

A virágvasárnapot megelőző szombat és nagyszombat között immár a negyvenötödik találkozóra került sor, a két korábbi évhez hasonlóan egy közép-németországi faluban található konferencia-központban. A kilenc országból érkezett mintegy nyolcvan résztvevő a Nemzedékről nemzedékre témát járta körül. A jelenlévők négy főelőadás, a naponta tartott ótestamentumi bibliatanulmányozás, valamint a délutáni csoportos megbeszélések segítségével mélyedhettek el a témában. De kapcsolatban volt ezzel a napkezdő imaóra, az esti áhítat, a virágvasárnapi és nagypénteki igehirdetés, a nagycsütörtöki „vigília” s a nagypénteki úrvacsorai előkészület is. Az előadásokat egy teológiai tanár, egy pszichológusnő, egy történész és egy Brazíliában is munkálkodott agrármérnök tartotta.

Virágvasárnap az első találkozó 45. évfordulójáról emlékeztek meg, előadás, diavetítés és emlékkiállítás formájában. A résztvevőknek kulturális programokban is részük volt: néptáncbemutató, vidám vetélkedő, Balassi Bálintról szóló irodalmi est és zene színesítette a kínálatot. A 2004. évi konferenciát a szokásos „morzsaszedés”, az együttlét kiértékelése és a jövendő megbeszélése zárta le.

Még egy utolsó megjegyzést fűzhetünk az elmondottakhoz. A találkozók első harminc esztendejében nem volt tanácsos Magyarországon arról beszélni, hogy valaki részt vett rajtuk. Mégis volt – szinte állandóan – magyarországi résztvevő. Az utóbbi időben azonban erősen csökkent a számuk. Mintha Ordass Lajos 1957-ben elhangzott szavai nem jutottak volna el a mostani fiatalok egy részéhez!

Pósfay György


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
Imádságban is egyek lehetünk más felekezetű testvéreinkkel
Élő víz
Szivárvány
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Építkezés
Ülésezett az Országos Közgyűlés
Zsinati napló
"Légy szolgája Isten tőkéjének..."
Sareptától Felsőpetényig
Hévízi "hangolás"
Sárvári e-Magyarország-pont
Csak azért is nyárünnep!
Részletek D. Szebik Imre elnök-püspök jelentéséből
Részletek dr. Frenkl Róbert országos felügyelői jelentéséből
Keresztutak
Egymásra figyelve
Beiktatták tisztségükbe a baptista egyház vezetőit
"Idegenlégiósként" a bajor papnék közösségében
Hitvallásunk a Teremtőről és a teremtésről
Evangélikusok
Meglepetésről meglepetésre
Bozóky Éva
Megtartott ígéret
e-világ
Az egyházak a választáson való részvételre buzdítanak
Katolikusok az interneten
Keresztény szemmel
Barmen üzenete
"Ne csüggedj, lelkem, hű az Isten..."
evél&levél
90 éves jubileum
Levélrészlet
A közelmúlt krónikája
Tízéves az aszódi evangélikus gimnázium
Déli harangszó
Mindenki túlélte Gödöllőt
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
A királyi udvar dalnokai Ősagárdon
Régi magyar családok - mai sorsok
Polgár Rózsa-kiállítás
A vasárnap igéje
Isten hív minket. Figyeljünk a hívó szóra!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Megmérgezett szavak
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2004 24 Megtartott ígéret

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster