Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

„Krisztusban megtartva, összekötve, nyitottan” – így hangzott a németországi papnészövetség májusi országos konferenciájának mottója. Hazánk evangélikus papnéinek képviseletében hivatalos volt a háromnapos konferenciára – a Bajor Papnészövetség két évvel ezelőtt megválasztott magyar tagjaként – Szebik Imréné és e sorok írója is.

Mintegy hetven evangélikus lelkészfeleség gyűlt össze Németország minden részéből a festői szépségű Burbach-Holzhausen falucska egyházi üdülőjében. Szembetűnő volt az a nyitottság, amellyel fogadtak bennünket. A résztvevők – akiknek a többsége évek, sőt évtizedek óta ismeri egymást – kedves természetességgel érdeklődtek, honnan jöttünk, kik vagyunk. A ház vezetője az érkezésünkkor barátságosan közölte velünk, hogy több magyar vendég megfordult már náluk.

Azt is tapasztaltuk, hogy a német és a magyar testvérek között valóban van összeköttetés. Az ismerkedő beszélgetések folyamán sorra fedeztünk fel közös református, illetve evangélikus ismerősöket Debrecentől Szekszárdon át Keszthelyig. Nem győztünk örvendezni annak, milyen nagyszerű dolog, hogy az Úr nagy családjában élőknek itt is, ott is vannak testvéreik…

Az igazi felismerés természetesen az volt, hogy Krisztusban összetartozva, benne megtartatva lehet valódi testvéri közösségünk egymással. Beate Peschke augsburgi lelkésznő, egyben lelkészfeleség, a konferencia egyik vezetője már jó előre felkért bennünket egy magyar est megtartására. (A lelkésznő egyébként nagy gonddal készíti elő társaival az októberre tervezett csoportos magyarországi kirándulásukat, amelynek célja néhány református és evangélikus gyülekezettel való találkozás.) Bemutatkozó estünket éjszakába nyúló beszélgetés követte. Az egyházunk életét bemutató, Hidak című film, Túrmezei Erzsébet néhány versének német fordítása, valamint személyes, szóban és zenében kifejezett bizonyságtételünk ugyanis többeket arra indított, hogy saját életük örömeit és gondjait is megosszák velünk és egymással. Nagyon sok kérdésre is válaszolnunk kellett. (A papné testvéreknek érdemes lesz időt szakítaniuk október 10–13. között a Deák téri, illetve a révfülöpi alkalmakra, amelyeken találkozni lehet majd egy 40 fős, őszintén érdeklődő, a német–magyar kapcsolatokat építeni kívánó csoporttal. Az alkalmak pontos idejét és helyét az Evangélikus Élet később közli.)

A konferencia a terhek letételéről és az újrakezdésről szólt. A reggeli csendséták már arra készítettek fel minket, hogy a teremtett világ szépségére ráhangolódva teljes szívvel és elmével figyeljünk Teremtőnkre. A délelőtti bibliatanulmányozás Wolfgang Heide – Münsterből érkezett – lelkipásztor vezetésével gyakorlatiasan és lényegre törően állította elénk Illés, majd Simon Péter példáján keresztül a gondjaiba, félelmeibe, csődöt mondott életébe belefáradt, testileg-lelkileg ereje végén járó, meghalni kívánkozó ember újrakezdésének egyetlen lehetőségét: a végtelenül szerető, kegyelmes Úristen tapintatos, törődő, ugyanakkor határozott és következetes irányításának elfogadását. Csak Jézusra figyelve, vele egyre szorosabb kapcsolatra törekedve lehet a legnagyobb mélységekből is megbékélt szívvel, újult erővel és lendülettel tovább végezni azt a küldetést, amelyre ő indít.

A konferenciát úrvacsorai istentisztelet zárta, melynek záróaktusaként személyes áldásban részesülhettek mindazok, akik úgy érezték, különösen nehéz életszakaszban járnak. Biztatóan szólt az Ige: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” (1Kir 19,7b)

A valóban gazdagító alkalmak lelki táplálékával megerősítve, az Úrtól kapott útravalóval indulhattunk tovább, mindenki a számára kijelölt Hóreb felé.

Görögné Szántó Hajnalka

::Nyomtatható változat::