Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„…vétkesek közt cinkos aki néma.” (Babits Mihály: Jónás könyve)

„A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog” – mondja a Példabeszédek könyve (20,1). Nem új tehát az angol orvosi lap, a Lancet 2004. március 27-i számának vezércikkében reflektorfénybe helyezett, összehangolt akcióra indító probléma, de a közölt adatsor megdöbbentő. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO becslése szerint ugyanis 2000-ben 2 milliárd alkoholfogyasztó, 1,3 milliárd dohányos, 185 millió pszichoaktívdrog-használó volt a Földön.

Az első helyen tehát az alkohol szerepelt, amely az angolok kedvelt rekreációs drogja, és amely a legtöbb ember számára nem okoz problémát, sőt némi kedvező hatása is van az egészségre (ennek ellenére nem megalapozott absztinens személyt egészségügyi indokkal alkoholfogyasztásra buzdítani!). Egyre növekszik azonban a fogyasztott menynyiség, és a világ fejlett részében az alkohol a vezető oka a férfiak rokkantságának (a nőknél csupán a tizedik helyen áll). A fejlődő világban a rokkantság negyedik leggyakoribb előidézője az alkohol.

A WHO megállapítása szerint a társadalom összes szektorában jelentkezik az alkoholfogyasztás káros hatása. Az alkoholizálás sok betegség, baleset, erőszak, egészségkárosodás direkt okozója, vagy azok alapját képezi. A fiatalok különösen hajlamosak a túlzott mértékű alkoholfogyasztásra. Angliában 5,9 millióra becsülik a nagyivókat (azokat, akik a lerészegedésig isznak). Ezeknek az embereknek a többsége 25 év alatti! A következményeket jól ismerjük: emelkedik a balesetek, az alkoholmérgezés, az erőszakos cselekmények, a nem tervezett vagy kockázatos szexuális kapcsolatok, a másnapi munkaképtelenség gyakorisága, ezek következményeként pedig nőnek a sürgősségi egészségügyi részlegek költségei.

A nagyivás nem csupán angol jelenség: az USA-ban a 21 év alattiak körében is vészes növekedést észleltek. Hasonló ok miatt Ausztrália Queensland tartományában alkoholfogyasztási korlátozásokat vezettek be. Az angol kormányzat stratégiája a nagyivókat és a krónikus alkoholistákat próbálja befolyásolni, míg az Orvosi Akadémia és az Orvosi Kollégium az egész lakosság körében kívánja csökkenteni a fogyasztást. A közlemény a koordinált, anyagi forrásokkal támogatott egészségügyi intézkedések szükségességét hangsúlyozza.

Magyarországon az egyházak régóta foglalkoznak az alkoholbetegekkel. A meghökkentő adatok arról tanúskodnak, hogy szükség van az erőfeszítéseikre. A fentiek arra is figyelmeztetnek, hogy elsősorban a fiatalok nevelése hozhat eredményeket. A Biblia gazdag forrást kínál ehhez: „Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel.” (Ef 5,18) Pál apostol tanításának tudatosulnia kellene minden fiatalban: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” (1Kor 6,12) Természetesen a kormányzat és más társadalmi szervezetek akciói elengedhetetlenek a veszélyes tendenciák megállításához. A Példabeszédek másik tanítása további üzenetet rejt az egészségmegőrzés terén: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel.” (23,20) A Lancet idei, korábbi vezércikke fel is teszi a kérdést: ki viseli az elhízási járvány költségeit? A fogyasztói társadalom sajátosságainak következtében újabb megdöbbentő számok, figyelmeztetések, vezércikkek sora várható. Remélhetőleg azonban olyanok is lesznek, akik Jakab apostol tanítását is figyelembe veszik: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek?” (Jak 2,14)

Dr. B. L.

::Nyomtatható változat::