EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„A nagymamám babonás légkörben nevelt. Ma is félek, hogy baj történik velem, ha tizenharmadika péntekre esik, vagy ha fekete macska fut át előttem az úton. Bevallom, szívesen olvasgatom a női magazinok horoszkópjait, és voltam már jósnőnél is. Mamuska néhány hónapja meghalt, és a temetésén nagyon megszólított az igehirdetés. Azóta már többször is voltam istentiszteleten. A napokban egy spiritiszta szeánszra hívtak, ahol beszélhetnék a nagyi szellemével. Szeretném tudni, hogy a halottidézés nem veszélyes-e?”

Kedves Viktória! Szokásomtól eltérően minden bevezetés nélkül szeretnék választ adni a kérdésére: a halottidézés (spiritizmus), a csillagjóslás (asztrológia), a varázslás (mágia) és a babonákban való hit életveszélyes, mert mind az okkultizmus területéhez tartozik. Az egyedül igaz és élő Istennek a Szentírásban kinyilatkoztatott szava szerint az okkult praktikák mindenféle formájának a gyakorlása súlyos bűn! „Ne legyen köztetek (…) varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottakról tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik.” (5Móz 18,10–12) És ezek után nyomban hálát adok az Úr Jézusnak, hogy Szentlelkével máris munkálkodik az ön szívében, hiszen mielőtt engedett volna a sötétség fejedelmének, levelében megkeresett!

Elgondolkoztató, hogy éppen a szeretett, de sajnos az okkult örökséggel önt megkötöző nagymamájának a temetésén érte el lelkét a gyógyulás és szabadulás drága evangéliuma. Hiszen az Isten igéje fogja megnyitni a szemeit az Isten igazságára, de ehhez nyíltan meg kell vallania, hogy szakítani akar az okkultizmus minden formájával, és könyörögnie kell a Megváltó szabadításáért. Viktória! Egyedül nem tud megszabadulni a babonák bűvöletéből, a javasasszonyok, spiritiszták és csillagjósok veszedelmes, homályos és félelmet keltő, titokzatos világából, mert az ilyen jellegű tanok mögött a sátán áll. Aki pedig megnyitja a lelkét és a szellemét az okkultizmus előtt, az felveszi a kapcsolatot a sötét erők démonaival. Az úgynevezett „felvilágosult európai ember” a sátán és a démonikus erők létezését a hiedelmek tárgykörébe utalta, sőt száműzte az általa primitívnek ítélt középkorba. A „hazugság atyjának” (Jn 8,44) nagymértékben kedvezett ez a felfogás, hiszen így inkognitóban végezhette és végezheti kárhozatos munkáját. Úgyhogy nem árt, ha leleplezzük személyét és gyalázatos tervét, amellyel igyekszik meghiúsítani Isten lélekmentő elhatározását, vagyis azt, hogy Jézus minden elveszett bárányt az akol biztonságába terelhessen.

A „világ fejedelme” (Jn 12,31) eredetileg kerub volt, de saját vélt szépségétől és bölcsességétől felfuvalkodva Isten fölé akarta helyezni önmagát. Isten akaratából ezért levettetett a földre, tartózkodási helye a föld körüli légtér lett. Mint az Isten ellen lázadó birodalom zsarnoka az egész világot gonosz szorításában tartja (vö. Jób 1,6; Zak 3,1; Ézs 14,13; Ef 2,2; Mt 12,26; 1Jn 5,19). A sátán végső, pokoli célja, hogy megszerezze azt, ami egyedül Istené (1Kor 10,20), és próbálkozását számtalan gonosz angyal, démoni lény támogatja (Jel 12,4). Jó, ha tisztában vagyunk hát azzal, hogy igenis létezik egy láthatatlan és tisztátalan szellemvilág (Ef 6,12), és a velük való érintkezés rombolja az ember testét, lelkét és szellemét. Az okkult tudományok művelése közben pedig kapcsolat jön létre az ember és e között a szellemvilág között. A spiritiszta szeánszokon egy médiumon, azaz közvetítőn keresztül démonok beszélnek. Semmi esélye sem lenne kedves levélírónknak arra, hogy elhunyt nagymamájával kommunikáljon, ellenben a gonosz, „kezdettől fogva emberölő” hatalom (Jn 8,44) befolyása alá kerülhetne.

Természetesen le kell szögeznünk, hogy minden ördögi tevékenység ellenére Jézus Krisztus fog uralkodni, mert ő kereszthalálával legyőzte a sátánt, és minden ellensége a lába alá lesz vetve (Zsolt 110,1 és Jel 11,15). Sőt a sátánra és angyalaira az örök tűz és gyötrelem vár (Mt 25,41; Jel 20.1–3). De addig az „ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, hogy kit nyeljen el” (1Pét 5,8). És bizony józanul, Jézus erejével, a hit szilárdságával minden támadási fronton ellent kell állnunk neki. A nagy „üldöző” kizárólag úgy hátrál meg, ha azt tapasztalja, hogy az örökkévaló Isten akaratának engedelmeskedünk, hiszen tudja, hogy minden döntő szó az Úré. Ha a Szentlélek temploma a testünk, ha a feltámadt Krisztust magasztalja a nyelvünk és az életünk, akkor a Belzebubnak nincs hatalma felettünk.

Kedves Viktória! Az embert minden gyötri, ami ismeretlen. Ez az ismeretlenség ott van a halál mögött, de még az Isten-kép mögött is, amíg nem találkozunk az élő Jézussal. Az ember kívánja az örökkévalóság, az érzékelésen túli világ távlatait, de veszélyes mezsgyére lép, ha az út, amelyen mindennek keresésére indul, nem Jézus Krisztus. Napjainkban Magyarországon félelmetesen terjednek az okkult tanok. Politikusok, művészek, a közélet szereplői hivatásbeli és magánéleti döntéseik előtt jósokhoz fordulnak. A bűnügyi rendőrség látnoki erők segítségét kéri egyes bűntények megoldásához. A gyermekek körében nem csillapul a „Harry Potter-láz” – varázskártyákat gyűjtenek, horrorfilmek szögezik őket a televízió képernyői elé, képzeletüket gonosz manók és halálba vivő sárkányok szörnyfigurái népesítik be, és félnek, rossz álmok szorongatják őket, mert nincs békességük. Sajnos a gonosz szellemvilággal való érintkezés miatt a neurózis mindenféle fajtája megtalálható az emberek körében. Mindezekből egyetlen módon gyógyulhatunk ki: ha a keresztfa oltárához elhozzuk bűneinket, és Jézus vérének oltalma alá állunk. Mert „azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8b). Viktória, kérem, olvassa el a következő igéket, mélyüljön el bennük, és imádkozó szívvel fogadja be tanításukat: 1Jn 4,4; Zsolt 44,3–8; Zsid 2,14; 1Pét 5,8–9. Fényt, félelem nélküli boldog életet, üdvbizonyosságot, benső harmóniát keres? Merítsen az élet vizének forrásából, „amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered” (Jel 22,1).

A személyes lelkigondozás lehetőségét felajánlva üdvözli:

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::