Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Kr. u. 724 őszén nagy tömeg gyülekezett össze a hesseni Geismar mellett lévő pogány kultuszhelyen. Szerzetesek, papok és más férfiak a hatalmas Donar-fát készültek kivágni, mely a germánok ősi istenségének volt szentelve. A férfiak munka közben zsoltárokat énekeltek. A fa kivágását követően a pogány lakosságon erőt vett a megdöbbenés: hogyan lehetséges az, hogy a pogány istenségek bosszúja elmaradt?!

A szent tölgyfa hatalmas törzsére az angol származású Winfrid – ismertebb nevén Bonifác – mérte az első csapást. Bonifác a tölgyből Péter apostolnak szentelt templomot építtetett. Immár szabaddá vált az út az élő Isten evangéliumának hirdetésére…

Bonifác az angolszász Wessexben látta meg a napvilágot 675 körül. Angol bencés monostorokban végezte tanulmányait, szerzetes lett, és harmincéves korában pappá szentelték. Belső késztetésre 716-ban a frízek közé ment misszionálni. A sok-sok csalódás hatására 718-ban Rómába zarándokolt, hogy tanácsot és segítséget kérjen a pápától. II. Gergely (715–731) hivatalosan is megbízta a germánok közötti misszió folytatásával, és Thüringiába küldte, hogy megreformálja az ott már meglévő kereszténységet, és Róma fennhatósága alá vezérelje őket. Bonifác komolyan vette küldetését, ám nem sokkal később újra a frízek közé ment. Innen Hessenbe vezetett útja, ahol a térítés mellett megalapította az amöneburgi monostort.

A pápa 722-ben Rómába hívatta, ahonnan mint Mainz püspöke tért vissza azzal a megbízással, hogy a már megtérített és megszervezett missziós területeket a Szentszék fősége alá helyezze. Újabb monostorokat alapított (például Fritzlarban és Erfurtban), majd 732-ben III. Gergely pápa (731–741) érsekké nevezte ki őt.

738-ban immár harmadízben utazott Rómába. A klérushoz, a néphez és a nemesekhez szóló pápai körlevéllel tért vissza, s újabb püspökségek szervezésével, valamint monostorok alapításával (például Würzburgban, Passauban, Freisingben, Regensburgban és Eichstättben stb.) hozzáfogott a bajor egyház megszervezéséhez. Élete hátralévő szakaszát újra eredeti tervének, a frízek térítésének szentelte. 754. június 5-én azonban a frízföldi Dokkumban tartott keresztelőn a pogányok megölték. Testét az általa alapított – s számára legkedvesebb – fuldai monostor dómjának kriptájában helyezték örök nyugovóra.

A németek apostola nemcsak misszionáriusként szolgálta áldásosan Urát, hanem széles látókörrel megáldott egyházszervező is volt. Az általa alapított püspökségeknek az egyetemes egyházba való integrálásával nagy hatást gyakorolt a nyugati kultúrára. A pásztori szolgálatról egyik levelében így vall: „Ne legyünk néma kutyák, se hallgatag szemlélők, ne legyünk béresek, akik elfutnak a farkas elől, hanem gondos pásztorok, akik virrasztanak Krisztus nyája felett, hirdetve Isten minden törvényét nagynak és kicsinynek, szegénynek és gazdagnak, minden méltóságban és korban levőnek úgy, ahogyan Isten erre képességet adott nekünk…” A kiváló misszionárius és egyházi ember emlékét ma is számtalan egyesület, alapítvány és templom neve őrzi.

Blázy Árpád

::Nyomtatható változat::