EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 25 - Ti nem akartátok!

A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP

Hozzászólás a cikkhez

Ti nem akartátok!

Mt 23,37–39

„Én akartam, újra meg újra akartam, de ti nem akartátok!” – Jézus szemrehányása egykor Jeruzsálem népének szólt, ma pedig mi vagyunk a címzettjei. Ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, úgy akarja Jézus is összegyűjteni Isten gyermekeit. Isten gyermekei mégis jobban szeretnek a maguk útján járni. Valljuk meg, hogy ökumenikus elkötelezettségünk jelszóként való hangoztatása mellett is jobban szeretünk külön lenni azoktól, akik – noha hozzánk hasonlóan a mennyei Atya gyermekei, hiszen ugyanabban a keresztségben részesültek – más istentiszteleti formát követnek, másként énekelnek, másként imádkoznak, és a hitben szerzett tapasztalataikat másként vallják meg.

Isten népének életében – az Ószövetségben csakúgy, mint az Újtestamentumban – mindig két ellentétes erő hatott: az egyik szétszórni, a másik összegyűjteni akarta Isten gyermekeit. Akik a szétszóró erő vonzásában éltek, mindig az igazságra hivatkoztak. A felismert igazságot elébe helyezték a szeretetnek. A velük egy nézetet vallani nem tudókkal megszakítottak minden kapcsolatot. Úgy tekintették őket, mint Isten ítéletének várományosait, és kerülték őket, nehogy ítéletükben is osztozniuk kelljen. Az már a vérmérsékletüktől és a kor szellemétől függött, hogy megpróbálták-e kezükbe venni a szerintük elkerülhetetlen isteni ítélet végrehajtását is.

Az ószövetségi Izraelben többnyire a próféták voltak azok, akik a „bevett hitrendszerbe” nem illő dolgokat hirdettek. Ezért üldözést szenvedtek, többet közülük meg is gyilkoltak. Akik megölték őket, úgy gondolták, hogy tettükkel Isten ügyét védelmezik. Csak amikor a próféták szokatlan hangvételű igehirdetését a bekövetkező történelmi fordulat igazolta, akkor ismerték el, hogy Isten küldöttei, igazi próféták voltak.

Jézus pontosan tudta, hogy rá is hasonló sors vár. Isten nevében hirdeti a bűnbocsánat evangéliumát, de ez a „bevett tan”, a mózesi törvény követői szerint eretnekség és istenkáromlás. Tudta, hogy meg fogják ölni, amiért szóval és tettel is kifejezte, hogy Isten. Amikor a törvényt adta, a törvény hivatalos őreinek sem adott fölmentést a „Ne ölj!” parancsa alól. Hiszen nem azt akarja, hogy a bűnös a törvény betűje szerint megbűnhődjön, hanem hogy megtérjen és éljen. Éppen az volt a kivétel, amikor kirívó esetekben mégis parancsot adott a vétkesek fölötti ítéletének végrehajtására. Jézus korában a törvénytudók és a főpapok ebből a néhány kivételből alkottak „bevett szabályt”. A törvény ítélettel való fenyegetését persze komolyan kell venni – ezt Jézus is tudta –, hiszen ez teszi valódi örömhírré az evangéliumot: ha a bűnös megtér, nem kell meghalnia, hanem életet nyer. De a törvény hirdetőjének nem feladata, hogy a törvény fenyegetését valóra váltsa.

A középkorban az újszövetségi nép vezetői is a régi farizeusok és írástudók hibájába estek. Üldözték, és ha tehették, megölték azokat, akik a „bevett tannal” ellentétesen prédikáltak. Áldozataik eleinte valóban tévtanítók voltak. Ez persze nem igazolja az „igaz tan” védelmezőinek türelmetlenségét és szeretetlenségét. De amint egyre tágabb tér nyílt az „igaz tan” védelmében való gyilkolás előtt, a „bevett tan” annál rohamosabban távolodott a valóban igaz keresztény tanítástól. Amint előrehaladunk az időben, egyre nyilvánvalóbb, hogy a máglyára küldött eretnekek voltak a kor igazi szentjei, és gyilkosaik éltek a legsúlyosabb eretnekségben. A reformáció egyházaiban magától értetődő, hogy Husz János nem eretnek volt, hanem a „bevett tannal” szemben az eredeti, apostoli keresztény tanítás visszaállításáért küzdött. Ugyanezt tartjuk a tizenhatodik század reformátorairól is.

De mi a helyzet ma? Merünk-e róla egyáltalán beszélni? Máglyák persze nem gyulladnak, mert a sokat bírált felvilágosodás korában a világi hatalom kivette a kanócot a gyújtogatók kezéből, és az egyházi hatóságokat megfosztotta az emberek életét, fizikai szabadságát, testi és vagyoni biztonságát fenyegető ítélkezés minden eszközétől. Egyházi hatóságok azóta csak lelki természetű büntetést szabhatnak ki, és legfeljebb az egyház hivatalos szolgáit sújthatják „adminisztratív” intézkedésekkel.

Jézus figyelmeztetése ma is hangzik: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat…” De érvényes a boldogmondásokhoz fűzött vigasztalása is: „Boldogok vagytok, ha énmiattam üldöznek és gyaláznak titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok!” Az „igazság bajnokait” ezzel óvatosságra inti: nehogy a próféták üldözőinek sorában találtassanak! Az üldözést szenvedőket önvizsgálatra hívja: valóban Isten igazságáért szenvednek-e, vagy a maguk igazát siratják…

Imádkozzunk!

Mindenható, örök Isten, aki egyszülött Fiadat azért küldted a világba, hogy tanúja legyen irgalmadnak: add, hogy hívó szavát mindenkor kövessük, hiszen egyedül nála találunk életet és üdvösséget, békességet és el nem múló örömöt. Ámen.

Véghelyi Antal


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap - új kegyelem
Liturgikus sarok
A református istentisztelet gazdag múltja
Élő víz
Nikodémusok órája
Szenvedélyekről a Biblia tükrében
Ami nem konzerválható
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Isten munkálkodik - a gyülekezet épül
150 éves a krizbai templom
Keresztutak
Finnugor (evangélikus) lelkészkonferencia Kolozsvárott
Püspökválasztási előkészületek Erdélyben
Merítettek az élet energiaforrásából
1250 évvel ezelőtt halt meg Bonifác, a germánok apostola
Evangélikusok
Emőke, a sokoldalú egyházfi
A Twenty Singers Bandet a barátság tartja össze
Erdősi Sylvester János (1504-1553?)
e-világ
Új egérfajt fedeztek fel
Keresztény szemmel
Egy súlyos mondat
Szélrózsa
Jézus hírnöke és útkészítője
Egy fenyőgallytól az örökkévalóságig
Röfögő ballagók...
A hét témája
Imádságrészlet Benkő Ágota kolozsvári lelkésznő áhítatából
Részletek Mózes Árpád nyugalomba vonuló erdélyi püspök köszöntőjéből
Észt testvéregyház-tükör
Konferenciakronológia
Egy-két kósza gondolat ihlette
Imádságrészlet Adorjáni Dezső záróáhítatából
evél&levél
Fából vaskarika
Először lépek oltárodhoz...
A közelmúlt krónikája
E-Magyarország-pontok találkozó
A torinói lepel újabb rejtélye
Újra a népfőiskolák szolgálatáról
A Déli Evangélikus Egyházkerület kérése a volt népfőiskolásokhoz
A kevésen is hű...
Képzések és projektek
Rajzkiállítás
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Az ötödik evangélista budapesti ünnepe
A bűnről - tisztán és hitelesen
A Zeneműtár kincsei
Egy zsebbe való könyv - nem csak presbitereknek
A vasárnap igéje
Ti nem akartátok!
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Az okkultizmus csapdája
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2004 25 Ti nem akartátok!

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster